Az őszi évszak több, mint felét már magunk mögött tudhatjuk. Eddig jobbára szerencsénk volt, hiszen számos napsütéses, kellemes napon vagyunk túl, hamarosan azonban szembe kell néznünk az esős, hűvös novemberrel, majd pedig a zord téli hónapokkal. Mindez pedig pszichés jóllétünket sem hagyja érintetlenül. A mindsetpszichologia.hu azt vizsgálta, pontosan kiket céloz, és milyen tünetekkel jár a szezonális affektív zavar!

Kiegyenlítetlen viszonyok

Magyarország földrajzi elhelyezkedését figyelembe véve az első kritérium nem túl biztató: a szezonális affektív zavar (seasonal affective disorder – SAD) ugyanis szinte kizárólag mérsékelt éghajlati övben fordul elő, miközben ismeretlen az egyenlítői régiókban (ez utóbbi területeken inkább a nyár okoz problémát, ám ez elsősorban az extrém hőségnek és magas páratartalomnak tudható be).

Nézzük a szezonális affektív zavar tünettanát! Ahogy azt már előrevetítettük, elsősorban ősszel és télen hoz változásokat: az erre érzékenyek rossz hangulatot, letargiát érezhetnek, aluszékonyabbá válnak. Visszahúzódóvá válnak, társas kapcsolataik szegényesebbé válnak. Csökken a libidójuk, növekszik viszont az étvágyuk, ennek köszönhetően pedig testsúlyuk is gyarapodhat.

Ez természetesen nincs jó hatással a hangulatukra sem, így könnyen negatív érzelmi spirálban találhatják magukat.

További érdekes megfigyelés, hogy ez a fajta téli levertség kétszer gyakrabban érinti a nőket, mint a férfiakat. Ez a különbség azonban csak pubertáskorban jelenik meg: a serdülőkor eléréséig nincs jelentős különbség a nemek között, ekkor azonban meredeken emelkedni kezd a szezonális depresszió nők közti előfordulási aránya, és akár négyszer gyakrabban is felbukkanhat, mint a férfiak esetében. Ez a nemek közti eltolódás idős korra ismét kiegyenlítődik. Úgy tűnik tehát, hogy a nőket elsősorban reproduktív korukban éri utol a szezonális levertség. A továbbiakban bemutatunk egy olyan magyarázatot, mely fényt deríthet erre az összefüggésre (is).

Szezonális affektív zavar, mint hátrány

Leo Sher szerint a hangulat és viselkedés szezonális változásai az egyenlítői Afrikából erednek, ahonnan elindulva őseink benépesítették a Földet. Elődeink évmilliókat töltöttek ezen a vidéken, ahol a napsütéses órák száma, a napok hossza, a hajnal és az alkonyat ideje csekély szezonalitást mutat, jobbára egész évben állandó. Később letelepedtünk ugyan a mérsékeltebb éghajlati övekben is, de Sher szerint az azóta eltel százötvenezer év túlságosan kevés idő ahhoz, hogy az evolúció lépést tartson megváltozott életkörülményeinkkel. Így a szezonális depresszió nem más, mint elégtelen alkalmazkodás a mérsékelt és hidegebb éghajlati övekhez.

Sher három típusba sorolja a százötvenezer évvel ezelőtt útnak indult őseinket: a szezonalitásra erősen érzékenyekre, a mérsékelten sérülékenyekre, és azokra, akik alig érzékenyek az évszakos változásokra. A szerző szerint az első csoportba tartozó elődeink nem élhettek túl az Egyenlítőtől távol eső vidékeken, míg a ma szezonális depressziótól szenvedők jó eséllyel a második csoport leszármazottai.

Senki ne keseredjen el, aki úgy érzi, hogy esetleg ebbe a csoportba tartozik, a számos hátrány mellett ugyanis járhat egy előnnyel is. Egy kutatás kapcsolatot talált a szezonális affektív zavar súlyossága, és az iskolai végzettség között. Sher ebből azt a következtetést vonta le, hogy azok közül az őseink közül, akik érzékenyek voltak az északos változásokra, kizárólag a legintelligensebbek voltak képesek túlélni a viszontagságos körülményeket.

Szezonális affektív zavar, mint előny

Mindent egybevetve tehát Sher elmélete elégtelen evolúciós alkalmazkodással magyarázza a szezonális depresszió jelenlétét. John M. Eagles annyiban egyetért Sher gondolataival, hogy a téli depresszió a modern korban már valóban hátrányt jelent, ez azonban nem volt mindig így. Felveti annak a lehetőségét, hogy a szezonális hangulati és viselkedési változások valójában nem az elégtelen alkalmazkodás jelei, hanem éppen ellenkezőleg: azt mutatják, hogy fajunk sikeresen adaptálódott a megváltozott életkörülményekhez.

Nézzük miért gondolja ezt Eagles!

Fontos kiemelni először is, hogy a szezonális érzelmi zavart jellemző negatív érzelmek – bár rendkívül kellemetlenek – mégis hasznosak. A szorongás például egy természetes védekezési mechanizmus, a depresszió pedig olyan, behódoló és védekező viselkedéssel jár együtt, ami elősegíti a közösség többi tagjának támogatását. Arról se feledkezzünk meg, hogy a nyomott hangulattal együtt járó inaktivitás is kifizetődő lehet: megóvhatja az egyént olyan akcióktól, melyek veszélyesek vagy végzetesek lennének.

Hibernált ősök

Az aluszékonyság, a letargia, megnövekedett étvágy, a súlygyarapodás élettani szempontból hasonlítanak az emlősök téli álmára. Egy kutatásban például azt találták, hogy noha mindenkinek csökken valamelyest a szívfrekvenciája télen, a szezonális affektív zavarban szenvedők további olyan élettani változásokat is mutattak (pl.: a vagus agyideg emelkedett tónusa), melyek a téli álomra jellemzőek. A teljes cikk itt folytatódik.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!