Egyre több időt töltünk az online térben, legyen szó a hibrid és otthoni munkavégzésről, az online oktatásról, az internetes közösségi média oldalakról vagy az egyre inkább népszerűvé váló virtuális világokról - írja a mindsetpszichologia.hu. A piacvezető cégek egyre több pénzt invesztálnak a technológiai fejlesztésekbe, amelyeknek egyik újdonságát a metaverzumok (azaz egy speciális, háromdimenziós, internet által működtetett környezet, amiben az emberek szocializálódhatnak, dolgozhatnak vagy szórakozhatnak) futurisztikus elképzelései jelentik.
Az elnevezés Neil Stephenson, Snow Crash című sci fi regényéből ered, amiben az emberek képesek kilépni a megszokott életből, ahol avatárok (azaz, önmagunk digitális reprezentációi) segítségével, egy online világba csöppenve, teremtenek maguknak virtuális identitást. Gondoljunk csak bele! Karnyújtásnyira vagyunk attól, hogy fizikai kapcsolat kialakítása nélkül végezzük a teendőket annak reményében, hogy könnyebbé és hatékonyabbá váljon a munkavégzés. De vajon, milyen pszichés és szociális hatásai lehetnek, ha bevonódunk a virtuális valóságokba? Hogyan befolyásolja ez a személyiségünket és az identitásunkat?
Az avatárom én vagyok?
A virtuális identitás az, ha a személy az online térben éli meg saját tulajdonságait, szerepeit.Ez válik az önmeghatározásává párhuzamosan azzal, hogy közben hatást gyakorol rá az offline személyiségének identitása, illetve annak minden jellemzője. Az avatar szó szankszrit eredetű elnevezés, amelyet régen olyan kegyben részesített személyekre használtak, akiknek az istenek időről-időre megszállták a testüket.
Ha belegondolunk, ez a történet teljesen a jövőbe mutat. A felhasználók önmaguk által megtervezett és idealizált karakter bőrébe bújva dolgozhatnak, kikapcsolódhatnak vagy bármilyen tevékenységet elvégezhetnek “avatárként létezve”. Ez a jelenség kihat a pszichés és szocializációs folyamatokra, mivel sajátos kötődés alakulhat ki az “avatár én” és a valódi „én” között. A felhasználó identitását egyfajta kettősség határozhatja meg, amelynek problematikája abból eredhet, ha nem különül el ténylegesen ez a két konstruktum. Ebben az esetben
összemosódik az online és offline személyiség, amelynek következményeként a felhasználó már nem lesz képes reális különbséget tenni a valós és virtuális világban zajló élmények között.
“Valós” identitás
Az identitást sokféleképpen lehet definiálni. Gondolhatunk a folytonos fejlődés alapját meghatározó, dinamikus tényezőkre, mint például az Erikson nevéhez fűződő identitáselméletre, mint egy egész életen át tartó folyamatra. De asszociálhatunk az identitásra, mint struktúrára, melyet a legegyszerűbben az „én-azonosság” kifejezéssel lehetne megfogalmazni, ami egy koherens, egész elképzelés önmagunkról.
Tehát az avatár, bizonyos értelemben leképezi megtestesítőjének tulajdonságait. Ezen a ponton felmerülhet a kérdés, vajon ha egy avatár munkát végez, az azzal a biológiai, pszichológiai, szociális és jogi aspektussal bír, mintha a valóságban tenné ugyanezt? Elkülöníthető-e ténylegesen, minden további következmény nélkül, az én reprezentációja? Kié lesz a felelősség ebben az esetben? A teljes cikk itt folytatódik.
Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!
