A szekták titkairól és módszereiről

A szekták titkairól és módszereiről
1978-ban, Guyanaban több mint 900 ember követett el tömeges öngyilkosságot. Mi kapcsolta össze őket? Egyetlen férfi: Jim Jones. Jim Jones alapította, majd vezette a Nép Temploma nevű vallási közösséget, melynek több száz tagja ivott ciánkálival felütött gyümölcslevet a vezérük egyetlen szavára. De hogyan fordulhatott elő ilyesmi a 70-es években? A szekták titkairól, módszereiről és tömegpszichózist kiváltó erejéről írunk következő cikkünkben.

A hagyományos vallások, mint a kereszténység, az iszlám, a hinduizmus és a buddhizmus, mind a lassú folyamatokra, a hit csendes megélésére, a türelemre, reménységre és békére tanítanak bennünket - írja a mindsetpszichologia.hu. Ehhez azonban szükség van egyfajta lecsillapodásra, ami ebben az állandóan pörgő, inger- és élményhajhász világban unalmasnak hathat, és nagyon nehéz is. Mindezen értékek tökéletes ellentétét képviseli néhány vallási csoport, melyeket külső szemlélőként nemes egyszerűséggel szektának nevezünk. Ezek a csoportok általában gyors megtérést, nagy erejű közösségi élményeket, kézzel fogható földöntúli tapasztalásokat és már-már showszerű eseményeket kínálnak. Előfordul, hogy gyógyulást, biztonságot, sőt esetenként pénzt vagy egyéb juttatásokat is ígérnek.

A vezető

A szekták élén áll az értelmi szerző, ő a vezető, a vezér, a főnök, minden szava szent. Nem véletlen, hogy Stephen A. Kent az új vallásokat kutató szociológiaprofesszor a családi erőszak modelljét vetítette ki a szekták működésére is, hiszen a családokéhoz hasonló dinamika jellemzi a tagjait. Mind a vallási csoportok, mind a család egy zárt rendszer, amelyben könnyen elszigetelődik a bántalmazott fél, akit a bántalmazó manipuláció áldozatává tesz, így gyakran nem mer vagy nem is tud kilépni ebből az állapotból.

A szekta vezetője sok esetben – egy bántalmazó családtaghoz hasonlóan – valamilyen komoly devianciát hordoz magában. Ez lehet biológiai, pszichológiai vagy akár szociális jellegű probléma is. Ide tartoznak a mentális betegségek, alkohol- és/vagy drogproblémák, a gyermekkorban elszenvedett fizikai, szexuális vagy érzelmi bántalmazások, illetve a vallásos irracionalitások is.

Szinte az összes hírhedt szektavezér elszenvedője valamelyiknek a fentiek közül, Jim Jones például nagy valószínűséggel paranoid volt, amelyhez megalománia is társult, ráadásul drogproblémákkal is küzdött. Paranoiáját támasztja alá többek között az is, hogy 1967. július 15-ére nukleáris támadást jósolt, melynek következtében jó pár követőjével együtt a veszély szempontjából biztonságosnak ítélt Kaliforniába költöztek. A megalománia és a nárcisztikus vonások pedig általában véve is szinte elengedhetetlennek tekinthetők a vezető karizmatikus egyénisége szempontjából, amely emberek százait keríti hatalmába.

Ahhoz, hogy a vezető teljes mellszélességgel kiállhasson tévképzetei mellett, társulnia kell valamiféle erős agressziónak és motivációnak, amely vallásos irracionalitásokból is következhet. Ezen irracionalitások gyakran a gyermekkori traumákból táplálkozó gonosz, büntető Istenkép eredményei, aki elvárja, hogy sanyargassuk önmagunkat, vagy éppen öljünk meg másokat az Ő akaratából. De ide soroljuk azt a jelenséget is, mikor a vezető megtagadja a tagok számára akár az életmentő orvosi ellátás igénybevételét is, mondván Isten majd meggyógyítja őket.

A csoport

A vezető mentális betegsége látomások és egyéb téves eszmék útján hozzásegíti őt a saját egyháza teológiájának megalkotásához. Az ebben való mély meggyőződését mint megvilágosító üzenetet szeretné hirdetni az embereknek. Azok, akik csatlakoznak hozzá, karizmájának bűvkörébe kerülnek, és az ígért jutalmak és javak reményében – legyen az földi, vagy túlvilági – követni kezdik őt. Ezzel kialakul egy kétoldalú szimbiózis, kötődés: a vezető nem tud élni a csoportja nélkül, a csoport pedig a vezetője nélkül.

Így bontakozik ki a mentális betegségek társas hatása. Emellett fontos összetartó erő, hogy kábítószereket gyakran nemcsak a vezetők vesznek magukhoz, hanem közös vallási és spirituális megélések apropóján együtt is fogyasztják a híveikkel.

A szekták nem kizárólag, de leginkább olyan depressziós vagy identitásvesztett embereket vonzanak be, akik nem találják a helyüket a világban. Ez a közösség lehetőséget ad arra, hogy értelmet kapjon az életük, új családot kapjanak, és a rokonihoz hasonló kapcsolatokat építsenek ki. Nem ritka, hogy az „apa”, „anya”, „testvér”, „gyermek” szavakat is használják egymásra.

A hierarchia fenntartása szempontjából nagyon jövedelmező ez a struktúra, hiszen a vezetők szülői, míg a követők gyermeki szerepben tetszelegnek. Éppen ez a melegágya a legtöbb szektán belüli erőszaknak, hiszen a tekintélyszemély könnyen kihasználhatja a gyengéket, akik jellemzően a nők és a gyermekek. A teljes cikk itt folytatódik.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!