Elveszett férfiak

Az elveszett férfiak önmagukra találásának legfontosabb feltétele és következménye is, a felismert igazság megfogalmazása és képviselése az életükben. Az igazság melletti elköteleződés akadálya legtöbbször nem értelmi korlát, hanem a bátorság hiánya. Mert elköteleződni egy igaz út mellett, együtt jár az elhatárolódással, egy korábbi élethelyzet, vagy kapcsolat lezárásával és végérvényes elengedésével. Aki egyensúlyban van önmagával, annak egy ponton túl nincs szüksége további iránymutatásra, megerősítésre, hanem átérzi, hogy önmaga meghaladása csak az elengedésen keresztül születhet meg. Vállalja magát nyíltan, a veszteség lehetőségét és az ugrás bizonytalanságát, aminek hatására megszületik benne az erő, amivel megújíthatja az életét.

Aki nem képes a szívébe beengedni azt, hogy az egyedüli kiút a saját elveszettségéből, a pillanatnyi stabilitásának feladása és az elköteleződés az igazság mellett, az a coaching során is ugyanazt fogja létrehozni, mint az életében. Nem vállalja a megtorpanását, elgyengülését, hogy nincs ereje végig menni az útján, nem zárja le korrekten az együttműködést csak a távolból megszakítja. A megszakítás leggyakoribb formája, hogy most sok a teendője, de meglépi, amit előttünk vállalt magért, majd soha többet nem jelentkezik és nem reagál a későbbi megkeresésekre sem, vagy egy emailben leírja, hogy senki sem hibás, de arra jutott, hogy más úton szeretne továbbmenni és elköszön. A megszakítás azért inkorrekt, mert nem adja meg a másik félnek a változás lehetőségét és pusztító, mert a saját élete igazságának tudatában ismétli a lavírozó életét, amiben nem kell vállalni a felelősségét és az ütközés, egyet nem értés konfliktusát. A megszakítás során coachként a felelősségünk szembesíteni a másikat, hogy nem csak magát hagyta cserben, hanem a társát is, aki hitt benne és az igazságot is.

Kislány lelkű nők

A kislány lelkű nők sebzettsége egy tőről, a saját női oldaluk elutasításából fakad.

A felszínen ez megjelenhet rejtőzködésben, kényszeres irányító működésben, csábító játszmákban, de akár a női szervek betegségeiben is.

A lelkükben az anyjukkal való szoros kötelék tölti ki a teret, amibe mindketten – az anya és a lány is - kapaszkodnak. Az anyával vállalt tudattalan sorsközösség miatt nem teljesedhetnek ki nőként egy férfi oldalán, mert a kislány szerepből felnőni az anyai kötelékhez való hűtlenséget jelentené.

Mivel ezek a nők rendszerint gyenge vagy nem jelenlévő apa és domináns anya mellett nőttek fel, nem tanultak meg viszonyulni az erőhöz. Vágynak a kiegészülésre, de az énvesztéstől való félelmük miatt képtelenek befogadni egy felnőtt, érett férfi energiáját, ezért náluk gyengébb férfiakkal tudnak csak kölcsönhatásba kerülni.

Nem ismerik fel, hogy betöltetlenségük oka, nem a kapcsolataik sikertelensége, hanem annak a vágynak az elfojtása, hogy sebezhetővé váljanak, és megtapasztalják a teljes odaadást.

Az erőszakos párkeresési kísérletek és önmagunk megtagadásának ördögi köréből az igazsággal való szembenézés útján kezdhetünk el kitörni. A szembenézést a megtett lépéseink teszik valódivá, ahol a szüleinkről, főként az anyánkról való leválás, és a kiszolgáltatottságunk elfogadása megnyithatja a teret a lelkünk fejlődéséhez.

Ha nőként elindulunk az odaadás útján, nemcsak a saját életünk igazságához és a szabadságunkhoz kerülünk közelebb, hanem részévé válunk annak az energiának, ami meggyógyíthatja a világunkat.

Kiégés

-Mikor jöttél rá, hogy nem a saját életedet éled, legszívesebben felszívódnál és újrakezdenéd máshol?

- Ilyenről szó sincs, még egy teszt is kimutatta, motivált vagyok!

- Szétégetve robotolsz, enervált értékesítőként ventilálsz és egyre kevésbé megy a szekér- ez tényleg a te életed?

- Anyám, aki megsavanyodva 25 évet húzott le egy helyen, ma is mondja, hogy ne ugráljak, ne panaszkodjak, örüljek annak, ami jut… megújulnék szívesen, , de amíg ők élnek, nem ugrálok, hanem támogatom szüleimet.

Megfelelésből, kompenzálásként téves célok kergetésébe ragadva hallgattatjuk el naponta lelkünk segélykiáltását. Levegőt szeretnénk venni, de a víz alatt tartjuk fejünket, hiszen senki nem hatalmazott fel minket, hogy jogunk van hallani és hallatni saját hangunkat.

Az önmagunk ellen elkövetett ilyen abúzust csak fokozódó érzéketlenséggel élhetjük túl- némán távolodva középpontunktól és a valóságtól.

Szerencsés esetben azonban nem egy tragédia, hanem egy gyógyító találkozás indíthat el a változás útján. Helyzetünkbe beleállva, a lehető legfájdalmasabb részre tapintva kell drasztikus, de még éppen reális lépést megtennünk az újjászületés irányába.

- Ha valóban szeretnéd, támogatlak a szembenézés, a tisztulás útján, ahol a sok lerakódást eltávolítva újra hozzáférhetsz életenergiádhoz.

Ugrás helyett gyáva halogatás

Amikor belső elhatározásból ugrunk egy nagyot az ismeretlenbe, minden kockázatot és lehetséges veszteséget vállalva, akkor a saját utunkat, a szabadság útját választjuk.

Egy pillanat töredékéig majdnem mindenki érzi, hogy miben kéne ugrania. Az időtlenség erejével és a félelmek visszahúzó súlya nélkül.

Aztán az ugrás helyett mégis jön a relativizálás és a halogatás:

- Mégsem olyan rossz a helyzetem, másoknak rosszabb, semmi nem lehet tökéletes;

- Már tettem lépéseket, szépen haladok, ez az én tempóm, dícséretet érdemlek;

- Kegyetlenség és hálátlanság vállalni magam, nem bánthatok meg senkit, mindenki jó ember, úgy kell elfogadni ahogy van;

- Most, hogy felismertem, miben vagyok, már meg is változott az életem, csupa jó dolog történik velem;

- Még nem vagyok elég felkészült, keresek egy következő önismereti módszert, spirituális csoportot, azok majd megnyitják előttem a lehetőségeket.

Ha egyszer megéreztük és felismertük, hogy ugranunk kell, akkor ez a most lehetősége a szabadságunk felé és minden elszalasztott pillanattal egyre messzebbre kerülünk tőle.

Lehúzó munkahelyi légkör

A munka szó eredeti jelentése kín, gyötrelem, erőfeszítés.

Sokan így is élik meg a munkájukat, de a legtöbb esetben a szenvedésük hátterében nem az elvégzendő feladat nehézsége áll, hanem a munkahelyi légkör lehúzó hatása.

Ha olyan közegben dolgozunk, ahol nincs jelen az inspiráció, nem lehet belső problémákról beszélni, nincs helye a nyílt visszajelzésnek és kommunikációnak, akkor valóban kínként éljük meg a munkánkat.

A játszmás kapcsolódások, a lefojtott indulatok, a pozícióféltésből fakadó megalkuvások és a háttérben meghúzódó klikkek csak növelik a fullasztó légkört és ha nem teszünk ellene semmit, akkor valóban szénbányában érezzük magunkat, ahol egyre inkább oxigénhiányos állapotba kerülünk.

A lehúzó közegből való kilépés életmentő, de nem a menekülés a megoldás. Vállalnunk kell a sebezhetőségünket és a kiszolgáltatottság félelmével is ki kell fejeznünk az érzéseinket, kimondani az igazságot, mert csak így tudjuk elindítani a belső változást.

Ha a rejtőzködés, a beletörődő hallgatás helyett a tiszta és őszinte párbeszédet keressük, akkor teret biztosítunk a megújulásnak.

Ha egy transzparens, a transzformációt és innovációt kereső csapat tagjaként tesszük a dolgunkat, akkor az soha nem lesz gyötrelem számunkra.

Az igazi feladatunk, hogy tisztítsuk a teret magunk körül és olyan kapcsolódásokat hozzunk létre, amik az igazságot és a folyamatos fejlődés lehetőségét hordozzák magukban.

Soha nem volt ennyire fontos az egység fogalma, ennek erősödése közös munkánk záloga.

Mi adhat reménységet a sötétség idején?

Nehéz kitartani a jóban, amikor körülöttünk hidegháború zajlik. Ennek a mostani időszaknak a jellemzője, hogy nehéz energiákkal teli, gyors váltásokat hoz és tisztulást kényszerít ki a kapcsolatainkban. Még sincs más esélyünk, mint növelni a fényt és a gyógyulás esélyét önmagunkban és azokban, akik hozzánk fordulnak. Hiszünk a kritikus tömegben, a mag felhajtó erejében, az igazság kiterjedésében. Abban, hogy nap, mint nap legyőzhetjük a test nehézkedését, elvégezzük a munkát és kíméletlenül őszinték vagyunk önmagunkkal szemben. Nem a felmentés, hanem a szembenézés, nem a kiterjedés, hanem az összehúzódás, nem a megfelelés, hanem az önazonosság, nem a dicsőség, hanem a befejezettség… emel fel minket.

Az értékszemléletünk és a hitünk tesz minket segítővé. Nem az határoz meg minket, hogy hol élünk, hanem, hogy kikké válunk. Hiszünk abban, hogy dolgunk van itt és minden tettünk részévé válhat egy nagyobb egységnek, a jóság kibontakozásának. Bízunk benne, hogy minden egyes megmentett lélek igazabbá teszi a helyet, ahol élünk.

Szerző a Bardo Consulting Stábja: Balogh Róbert, Gavalda Réka, Janka Zoltán, Reiser Orsolya, Szelei Zita, Sárvári György

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!