Felmerült egy kínzó kérdés a hazai startupokkal kapcsolatban

2018. április 16. 14:42Startup

Néhány éve alakultak, Budapesten működnek, de már a világpiacra dolgoznak és ügyfeleik, bevételük nagy része külföldről származik. Nem akarnak elmenni a magyar fővárosból. Miért is? Hogyan szereztek az utóbbi években összesen 8 millió dollár kockázati tőkét? Miként sikerül magyar cégként az amerikai piacot meghódítani? Négy feltörekvő startup cég ült egy asztalhoz a budapesti Loffice közösségi irodában, hogy megossza tapasztalatait. A beszélgetés apropója: április 19-20-án kinyílnak a budapesti startup cégek irodái közel 4 ezer érdeklődő előtt, több száz programmal egy hatalmas fesztiválon, a Startup Safary-n.

A beszélgetésen részt vett a nagy mennyiségű adatok (big data) kezelésében élenjáró Starschema egyik alapítója Csillag Péter, a házi sörfőzést forradalmasító Brewie ügyvezetője Pál Marcell, a táblagépre 3D-s modellezést fejlesztő Shapr3D fejlesztési vezetője Schuszter Péter és az elektronikus könyvkereskedelmi piacra betört Pubishdrive-tól Rendes Ádám. A csapat Kovács Péterrel, a Startup Safary szervezőjével, a közép-kelet-európai startup világ ismert arcával egészült ki.

A francia fiú esete a britekkel
„Szeretjük azt gondolni mi magyarok, hogy nagyok és fontosak vagyunk, de globális perspektívából nézve elég jelentéktelennek tűnünk” – kezdte Kovács Péter a Startup Safary szervezője, aztán elmesélt egy személyes történetet erről. „A ’90-es években Dublinban dolgoztam egy kocsmában, ahol mindig a „francia fiúként” emlegettek az oda járó britek. Meguntam egy idő után, hogy soha nem emlékeznek arra, hogy én Magyarországról jöttem. Aztán Puskást emlegetve végre sikerült megjegyezniük. Csak az volt a gond, hogy egy idő után megkérdezték: oké, ismerjük Öcsi bácsit, de mit csináltatok az elmúlt 50 évben? Nem tudtam felelni. Eszembe jutott még a Rubik kocka, de az is a ’70-es évek.” A sztori már több mint 20 éves, de jól mutatja, hogy mi jutott eszébe Magyarországról egy fiatalnak a kilencvenes években.

Puskás helyett Startup
„Ez a generáció azonban képes arra, hogy megváltoztassa Magyarország képét” – tette hozzá gyorsan Péter. „És igazán jó úton haladnak, elég ha csak a mellettem ülőkre gondolok. Ha ma megkérdeznének abban a kocsmában már rengeteg olyan példát, céget tudnék említeni, akiket ők is ismernek. Itt van néhány őrült fiatal, akik nem esznek, nem alszanak, hogy az ötletükön dolgozzanak.” Hozzátette, hogy nagyon kedvező helyzetben vannak most az alapítók, hiszen manapság mindenkinek van laptopja, okostelefonja, a néhány éve még dollármilliókba került szerverkapacitás pedig fillérekért elérhető, van tőke és szépen alakul, szerveződik, fejlődik az ökoszisztéma is. Mindezek ellenére Péter azt javasolja, hogy először mindenki dolgozzon egy „rendes”, nagy cégben, mielőtt vállalkozna. „Vagy inkább jöjjenek hozzánk dolgozni” – kapott az alkalmon Csillag Péter a Starschemától.

Alapvetően a „dolgozz majd vállalkozz” modellben hisz Pál Marcell, a Brewie alapítója is, de ő kiegészíti ezt azzal, hogy ha van egy jó ötleted most, akkor vágj bele, nem érdemes várni. „Itt van a mi példánk: 5 fiatal, akik soha nem vállalkoztak, soha nem gyártottak, mégis sikeresek tudtunk lenni, bár rengeteg hibát valószínűleg nem követtünk volna el, ha van tapasztalatunk.”

Kell egy csapat
Szinte kivétel nélkül minden szereplő elmondta a beszélgetés egy pontján, hogy a sikereiket a jó csapatnak köszönhetik. „Egyre gyakoribb, hogy a nagy technológiai óriások azért vásárolnak meg egy céget, mert tehetséges emberek vannak benne és nem a termék miatt. Ennyire fontos lett a humán faktor. És annak ellenére, hogy ez a legnagyobb érték, ezt a legnehezebb beárazni” – tette hozzá Bálint Viktor a BnL Growth Partners társalapítója.

És ha már csapat, Csillag Péter a munkavállalókkal kapcsolatban egy árnyoldalra is felhívja a figyelmet, melyet kevesen említenek. „A legtöbben csak a kellemes dolgokat látják ebből a startupperkedésből, a papucsos, kicsit fura milliárdos zseniket. Nem panaszkodnék, de amikor egy-két év után ki kell rúgni a barátokat, az nagyon nehéz.”

Budapest cool hely és alacsonyak a költségek
Érdekes eleme volt a beszélgetésnek, amikor a sikervállalkozók megmagyarázták miért maradnak itthon, és milyen magyar vállalkozóként külföldi partnerekkel dolgozni. Abban egyetértettek, hogy Budapesten akarnak maradni, nemcsak azért mert magyarok a munkavállalóik és jóval alacsonyabbak a költségek itthon, hanem mert a főváros cool hely lett.

Mivel nagyon különböző iparágakban működnek, egészen eltérő élményeik vannak a vevőikről/felhasználóikról és arról, hogy milyen kelet-európaiként érvényesülni a globális piacon. Rendes Ádáméknak, akik nemrég jutottak 1 millió dolláros kockázati tőkéhez, például most kellett egy amerikai céget is alapítaniuk a magyar mellé. „Azért volt erre szükség, mert ez egy nagyon konzervatív iparág, nehezen fogadják be az újdonságokat” - magyarázza Ádám. „Hiába nyitottak az angolszáz területen a partnerek, azért mi még mindig egy kelet-európai cég vagyunk. Fizikálisan is meg kell jelennünk, hogy elfogadjanak.”

Ennek ellenkezőjét tapasztalták a Brewie-nél, akik a magyar keresetekhez képest drága termékük miatt 99 százalékban exportra termelnek. (1500 házi sörfőző gépből összesen 14 darabot adtak el itthon). „Nem éreztük soha, hogy balkáni országként gondolnának ránk. De ha már külpiac, annyit hozzátennék, hogy senkinek nem kívánok amerikai vevőt. Ő ugyanis tudja a jogait és az arcodba is mondja ezeket. Ha azt írod neki, hogy 3 hét múlva ott lesz a termék, minden egyes nap rád fog írni, hogy valóban megérkezik-e. Európában nagyobb a bizalom eladó és vásárló között.”

Magyar vagy külföldi befektető
A magyar startupokra általában jellemző, hogy az első körös befektetőik magyarok, majd külföldi partner után néznek. Így történt ez a Shapr3D-vel is. „125 ezer dollárt kaptunk egy magyar befektetőtől, de a második körben már külföldi okos tőkét kerestünk. Azaz valakit, aki ebben a begyöpösödött iparágban meglátja a lehetőséget a termékünkben és segíteni tud akár szakmai kérdésekben is. Potenciálisan 10 milliós a célpiacunk, őket úgy gondoltuk, hogy így tudjuk jobban elérni.”

Csillag Péter pedig éppen az ellenkezőjét mondta a találkozón. „Mi olyan sokáig kerestünk külföldi tőkét, hogy majdnem elment mellettünk a piac. Rengetegszer halottuk ezeket a mondatokat amerikai befektetőktől: Srácok gyertek ki, adunk 2-300 ezer dollárt és három hónap múlva megnézzük meddig jutottatok. Nem akarták felfogni, hogy mi szolgáltató cég vagyunk és nem fogunk klasszikus startup dinamikával növekedni. Ezért egy „türelmesebb”, magyar befektető mellett döntöttünk.”

Pál Marcellék pedig már a elején eldöntötték, hogy crowdfounding kampánnyal (a magyar terminológiában közösségi finanszírozás) próbálkoznak. Első körben 220 ezer dollár jött össze, majd másodszor (fele annyi idő alatt) 500 ezer. Ez nemcsak azért volt praktikus, mert nem kellett tulajdonrészt adniuk egy angyal befektetőnek, a piacot is fel tudták mérni. Kiderült az is, hogy van valós igény a sörfőzőre.

Jön a Startup Safary április 19-20-án
Még több hasonló céggel találkozhatnak álláskeresők, egyetemisták, váltásra kész szakemberek a közép-kelet-európai régió legnagyobb startup fesztiválján, a Startup Safary-n, amelyre április 19-20-án kerül sor. A résztvevők több száz program közötti tájékozódását 12 tematikus útvonal segíti (például mesterséges intelligencia, kódolás, oktatás, életmód, mobil app).