- Tizenhét évvel az első ValóVilág után van-e még benned az „ózdi hősből”?
- Igazából nem tőlem kellene ezt megkérdezni, mert nekem azt kell erre hivatalból válaszolom, hogy igen, van. [Nevet.] Valójában nehéz kérdés, mert a VV1 óta sok idő eltelt. Nem csak a közeg lett más (már régóta Budapesten, illetve most már Fóton élek): a 22 éves taknyos ózdi srácból egy 39 éves, kétgyerekes apa lett. Tizenhét év alatt megváltozott a világ és benne én is, ennyi. Aki azt állítja magáról, hogy „az vagyok, aki voltam”, az vagy hazudik, vagy butaságokat beszél.

- Mégis mi maradt?
- Talán az, hogy próbálom úgy élni az életemet, hogy az nekem tetsszen. Igyekszem úgy érvényesülni, hogy közben ne bántsak másokat. Erre azt mondják a maffiában, hogy a "tököm meg a szavam".

- Az „ózdi srác” mint „alapérték” mennyire része a tudatos brandépítésnek?
- Áh, én ennél sokkal hülyébb vagyok, túlzás lenne ilyen szintű tudatosságról beszélni. Azzal talán tisztában vagyok, hogy mit nem szabad elrontani, mire kell odafigyelni, hogy nagy hibákat ne kövessek el. Tudom, mikor kell felállni, és mikor kell a helyemen maradni, lenyelni dolgokat. Ha ezt nevezzük tudatos brandépítésnek, akkor oké, legyen. Ám én ezt inkább ösztönnek mondanám. Előfordult ugyanakkor, hogy felálltam, amikor más maradt volna, és maradtam, amikor más lelépett. (...)

A teljes interjút a Médiapiac már megjelent januári számában olvashatja.

(fotó: Médiapiac)

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!