Az, hogy ki mit lát bele egy adott felületbe, tárgyba, képbe vagy személybe, gyakran attól függ, hogy milyen észlelési sémái alakultak ki. Van, aki egy ugráló kötelet sporteszköznek lát, és van, aki bántalmazó eszközt fedez fel benne. Van, akinek a tenger a szabadság érzését adja és van, aki veszélyt, cápákat, medúzákat rejtő mélységként éli meg. Minden attól függ, hogy milyen tanulási folyamaton mentünk keresztül, amik hatására kialakultak az észlelési sémáink.
Vajon megváltoztathatók ezek a sémák? Újratanulható az észlelési, megismerési folyamatunk?
Minden a nyitottságon és a korábbi bevésődések feldolgozásán alapul. Aki bántalmazott, talán minden idegenben a bántalmazó lehetőségét látja, de aki szembenézett a sérüléseivel és feldolgozta azokat, begyógyította a sebeit, az képes visszatalálni az ősbizalom forrásához is. Minden azon múlik, hogy a helyére kerültek-e a korábbi bevésődés negatív nyomai. Ha igen, akkor újra képessé válhat valaki nyitottan tekinteni a világba, újra bízni a belső megérzéseiben.
Nem tud sémát, fókuszt váltani az, akinél a korábban kialakult minták automatikusan kitöltik az észlelési szűrőt és meghatározzák a gondolkodásmódot, a viszonyulást. A sematikus látásmód bekorlátozza a világ megismerését.
- Vannak, akiket teljesen a sémák, tanult rutinok, bevésődések irányítanak,
- Vannak, akik automatikusan (öntudatlanul, szinte rezignáltan), a mintáik alapján reagálnak a környezetükre,
- Vannak, akik észre sem veszik a helyzetekben rejlő lehetőségeket, mert a kialakult kategóriák szerint dobozolják a tapasztalataikat és sodródó üzemmódban léteznek,
- Vannak, akik kiemelkednek az alvó állapotból és bekapcsolódnak a jelen áramló gazdagságába és
- Vannak, akik erőfeszítést tesznek, felébrednek, megélik a jelenlét frissességét és fenntartják az éberség állapotát.
Az ébredés számomra a figyelem megváltoztatása, a séma elhagyása, a kiemelkedés a régi mintából, bevésődésből és megszokásból. Ez a szabadság a feltétele egy új helyzet, állapot elfogadásának és a régitől való elszakadásnak. Ennek felismerése és megvalósítása az ébredési folyamat.
Itt nem a kötődés és a múlt határozza meg a gondolkodást és a cselekvést, hanem a jelen állapotba való éles visszakapcsolás vagy másképpen a jelen lehetőségeinek a felismerése és kiaknázása. Ez egy olyan áramló jelenlét, ahol minden változásban, potenciális átalakulásban van.
Mi az ébredés?
Az ébredés egy folyamat és nem egy projekt vagy módszer, hanem egyfajta visszakapcsolási, visszatérési reflex kialakítása a kiindulópontba, a forrásenergiához, a jelen kimeríthetetlen lehetőségeihez. Ennek a figyelemváltásnak a tanulása és gyakorlása az ébredési folyamat.
Az aktív jelenlét egyfajta éber állapot, amikor az észlelésünk nyitottá válik az itt és most befogadására, miközben a megérzéseink szabad áramlása is fennmarad. Nem arról van szó, hogy csapongva követem a felbukkanó ötleteim, vagy zombiként haladok előre érzelemmentesen, elnyomva minden indulatot, élességet magamban.
Az aktív jelenlét nem rezignáltság vagy zavaros álmodozás, hanem a jelen átélése és összekapcsolása az inspirációimmal.
Tudatos belehelyezkedés abba a tevékenységbe vagy állapotba, amiben vagyok, hogy ott képessé váljak a figyelmem és megérzéseim által új jelentésekké formálni az utam során felbukkanó eseményeket. Mindez egy nagyon tudatos tanulási folyamat eredménye, és bár az átkapcsolás azonnal is megjelenhet, de a fenntartása erőfeszítést igényel.
A hétköznapi tudatállapotunkat átszövik a múltunk tapasztalatai, érzései, gondolatai, és a jövőre irányuló vágyaink, elképzeléseink, álmodozásunk makacs kergetése. A jelenbe helyezkedés egyfelől a múlt elengedése, másfelől a jövőre irányuló képzelgés feladása.
Egy coaching folyamat részlete:
- Benne vagyok egy rossz kapcsolatban, ahol folyamatosan szenvedek.
- Mitől szenvedsz?
- Attól, hogy olyan emberrel élek együtt, aki nem szeret, nem vonzódik hozzám, nem enged be az életébe.
- Amikor összeköltöztetek, akkor is tudtad, hogy ez a helyzet.
- Igen, pontosan tudtam, de reménykedtem, hogy mindez megváltozhat.
- Ha egy éve nem változik semmit sem a helyzet, vajon mitől fog megváltozni egyszer?
- Semmitől. Tudtam, hogy reménytelen, mégis belevágtam, és beleragadtam. Érik bennem az elhatározás, hogy ezt így nem akarom fenntartani…
- Látod, vannak tiszta érzéseid és működnek az alap megérzéseid is. Pontosan láttad a kapcsolat elején is, hogy reménytelen, mégsem követted a megérzésed. Miért?
- Gyáva voltam és a biztos bukást választottam, a bátor szabadság kockázata helyett. Utána megálltam és beleragadtam a képzelgéseimbe…
- Ezt a mondatod nagyra értékelem, mert reményteljessé teszi a megújulásod… Lesz döntés?
- Nem kérdés...
- Rendben. Most fejtsük meg azt is, hogy miért alakult ki benned a megérzéseiddel szembeni ellenállás, a méltatlan, szenvedő kapcsolódás választása, fenntartása, a helyzetbe való beleragadás. Honnan hozod ezt a tanult mintát...?
- Tudod a családom…
Hiszek abban, hogy csakis belülről vezetve tudom meghaladni önmagam. A megérzéseim tisztasága és a megvalósítás szabadsága visz előbbre. A többi jelentéktelen. Csakis az egyszerűségben és az őszinteségben van erő. Minden elakadás lehetőség, hogy megértve magam fejlődhessek.
Tapasztalataim szerint, ha képes vagyok egy kellemetlenül nehéz szituációban kitartani és önmagam felé fordulva hozzáférni a belső megérzéseimhez (mit jelent nekem ez a helyzet, mit élek most át, kiről és miről szól, miért kerültem bele…), akkor van esélyem arra, hogy ne a régi, begyakorolt védekező sémáimat kövessem, hanem az érzéseim és megérzéseim alapján megváltoztassam a helyzetet, és pozitívan jöjjek ki belőle. A kulcs az, hogy képes vagyok-e krízis helyzetben, súlyos probléma esetén erőt meríteni mélyebb önmagamból, a legjobb inspirációimból, egy partneri beszélgetésből, a jelen áramló lehetőségeiből vagy megterhelve a környezetem, nem tudatos módon valamilyen energiarabló játszmát, ismétlődő, védekező mintát követek. Háritok, elnyomom az érzéseim, vagdalkozom, sebzek és távolságot tartok, vagy közel engedem magamhoz az érzéseim, közel maradok a problémás helyzethez és rendíthetetlenül követem az inspirációim, a szívem irányát.
Menj szembe az elvárásokkal, ne akarj megfelelni a külső követelményeknek, fedezd fel az eredetiséget önmagon belül. Tedd meg, amire igazán vágysz és ha hazaérsz bontsd fel a féltve őrizgetett legjobb üveg borodat, mert lehet, hogy holnap már nem lesz rá lehetőséged!
Sárvári György Ph.D.
www.bardoconsulting.hu
Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!