Tóth Szabolcs Töhötöm 5 éve indította el podcast csatornáját, amelynek azóta is ő a „vágója, hangmérnöke, brand menedzsere, videó operatőre, honlap készítője, fotósa, grafikusa, marketing főnöke”, mutatkozott be humorosan előadásának kezdetén. Akkor sokat olvasgatta Charles Bukowski könyveit, amelyek erőt és támogatást jelentettek számára. Különösen megfogta egy gondolat, amelyet a Tótumfaktum című regényben olvasott: „Ha úgy döntesz, belevágsz, akkor adj bele mindent! Különben el se kezdd! (...) Az elszigetelődés az igazi ajándék. Minden más csak próba, hogy mennyire vagy kitartó és mennyire akarod csinálni. De te megteszed, az elutasítás és a rossz körülmények ellenére is, és jobb lesz mindennél, amit csak el tudsz képzelni. Ha megpróbálod, adj bele mindent! Nincs más ehhez fogható érzés. Egyedül leszel az isteneiddel, és az éjjeleid lángolni fognak, akár a tűz.” Elmondása szerint azóta sok éjjele lángolt, azonban kárpótolták az adásokra érkezett pozitív visszajelzések. Az egyik legfontosabb dolognak tartja a podcast készítésben, hogy lehetőség van olyan tartalom előállítására, amely reményt ad a hallgatók számára.

Napjainkban sokat lehet hallani a „podcast forradalom” kifejezést, amely nem teljesen újkeletű, hiszen már 2018-ban is lehetett érezni, hogy közeledik felénk. Amiről azonban keveset szoktunk beszélni az a hírlevél forradalom. A hírlevél műfajának egyik úttörő alakja Dave Belan, aki Next Raft nevű hírlevelében naponta összegyűjti a médiából, hogy mit érdemes elolvasni, rövid leírásokat és linkeket adva a gyűjtés mellé. De miért is fontos ez? Az algoritmikus hírvonal kialakult káoszában az olvasók, hallgatók elkezdték keresni azokkal az emberekkel a kapcsolatot, akik segítséget tudnak nyújtani számukra abban, hogy egy kicsit rendezettebb képet kapjanak a világról. „Felerősödtek azok az igények, hogy találjunk olyan élő személyeket, akik azt mondják, hogy figyelj, ez jó, ez nem jó, ez értékes, ez nem értékes”- mondta Tóth Szabolcs Töhötöm.

A közösségi média (pl facebook, twitter), de pl. a netflix által is használt algoritmikus idővonal ugyanis azt az ígéretet kínálja a felhasználónak, hogy a kapcsolatai, a feliratkozások, like-olások által azt a hatékony és személyre szabott tartalmat kínálja számára, amelyben úgymond elválasztja az ocsút a búzától. A szakember szerint ennek az ígéretnek a közösségi média nem felelt meg, sőt az úgynevezett végtelenített idővonal (infinite scrolling) technológiával kombinálva olyan kaotikus világot teremtett, amelyből sokan inkább menekülnének.

Ez a média mechanizmus azonban nem csak a felhasználói oldalról került válságba, hanem hirdetői oldalról is. Nehéz ugyanis elképzelni, hogy ugyanolyan súlya lenne manapság egy display-nek, vagy videónak mint akár 10-15 évvel ezelőtt. „Egy újfajta média modell van kialakulóban, ahol a hallgató elköteleződik egy média személyiség mellett, egy podcaster mellett, és hajlandó időt és energiát befektetni abba, hogy az általa készített műsort meghallgassa, megnézze” – mondta Tóth Szabolcs Töhötöm, majd hozzátette: „itt egy olyan bizalmi kapcsolat alakul ki, ahol azt mondja a média fogyasztó, hogy én megbízom abban, aki ezt a műsort adja, cserébe odaadok egy sokkal hosszabb időszeletet az életemből. Nem 3mp-et, hanem akár 2-3 órát például egy podcast esetében”. Ez az elköteleződés azért változtatja meg a médiapiacot, mert nem a felháborodás, szorongás, nem egyfajta kollektív ítélőszék a hajtóereje, hanem a kíváncsiság. Az előadó saját tapasztalatát hozta fel példaként ezzel kapcsolatban: a Patreonon, amely egy önkéntes támogatási forma, majdnem 1000 fő hajlandó rendszeresen fizetni azért a tartalomért, amelyet egyébként ingyenesen is megkaphatnának. Véleménye szerint ezt az elkötelezettséget azonban amilyen nehéz elnyerni, olyan könnyen lehet pillanatok alatt eljátszani is. Éppen ezért meglepő a Spotify kísérlete, amelyben mesterséges intelligenciát használva, utánozva a műsorkészítő hangját, a műsorkészítő által felolvasott hirdetést tudnak elhelyezni automatikusan a műsorban. Tóth Szabolcs Töhötöm véleménye szerint ez a teljes félreértése a podcastoknak, ráadásul azt a bizalmi kapcsolatot kezdi ki, amely a fogyasztó és a készítő között kialakult. A felhasználó ugyanis nem hülye, pontosan tudja, hogy mikor akarnak neki eladni valamit és mikor nem. Azonban, ha erről nem kommunikálnak őszintén, az lerombolja ezt az érzékeny köteléket.

Az előadó Charlie Kaufmant idézve írta körbe ennek a bizalomnak a természetét, amelynek fő üzenete, hogy csak az őszinteség által, magunkat adva segíthetünk másoknak reményt találni a jelenlegi káoszos, hazug világunkban.

Tóth Szabolcs Töhötöm egy a hallgatóságnak és a szakmának szánt felvetéssel zárta előadását: „A nagy kérdés számomra az, hajlandóak vagyunk-e újragondolni a média és a sponzoráció működését? (…) Egy olyan üzleti modell tudja-e követni ezt a média változást, amely nem feltétlenül a kattintás számokban, nem az interakciónként fizetett hirdetési költségvetésekben tud gondolkozni. Hajlandó-e a szakma értékelni azt, hogy a műsorkészítő és a közössége (legyen szó 10 emberről, vagy 50.000 emberről), között egy olyan bizalmi viszony épül ki, amelyet az a média, amelynek alternatívájaként ez megjelenik, nem fog tudni produkálni és egyre kevésbé fog tudni követni”.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!