"A múlt században kezdtünk ráeszmélni arra, hogy a Földnek megvannak a korlátai. Ez problémákat szül, amiket nem tudunk már átterhelni másik kontinensre” - kezdte a moderátor, Hankó Gergely, a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetségének ügyvezető igazgatója. Egyúttal Dennis Meadows: A növekedés határai című könyvét is ajánlotta. Ez az elsők közt hívta fel rá a figyelmet, hogy baj lehet, ha nem tartjuk kordában a gazdasági fejlődést.

“Ilyen “kordában tartó eszköz” az ESG jelentés, ami minden piaci szereplőt kötelez arra, hogy beszámoljon a tevékenységeiről, és megfeleljen bizonyos sztenderdeknek, amiket most már EU-s direktívák rögzítenek. A legfőbb törekvés, hogy elérjük az ENSZ által meghatározott fenntartható fejlődési célokat. Most egy nagyon színes pa-nelben ülünk, így mindenki rávilágíthat az őt érintő kihívásokra” - fűzte hozzá Hankó, majd feltette a kérdést, ki mikor találkozott először a területtel, és milyen aktuális feladatai kapcsolódnak hozzá.

Szőke Ágnes, az Open Communications tulajdonos-ügyvezetője azzal kezdte, hozzá a CSR (társadalmi felelősségvállalás), majd a purpose fogalma hozta közelebb az ESG-t: “Kidolgoztunk egy új szolgáltatást az ügynökségnél, ahol azt nézzük meg, mi a purpose-e (körülbelül: világjobbító törekvése) az adott cégnek, és ezt a működésük mennyire képviseli. Kiderült, hogy a purpose nagyon sok esetben a fenntarthatóság, és innen meg is érkeztünk az ESG-hez.”

Persze, a jó szándékú kezdeményezések mellett bőven vannak látszattevékenységek is. Szőke Ágnes bemutatta, hogy a már ismert greenwashing, azaz “zöldre festés” mellett milyen praktikákkal élnek még a vállalatok. Ilyen például a greencrowding fogalma, amikor zöld szervezetekhez csatlakoznak, és rajtuk keresztül próbálják magukat zöld színben feltüntetni. De ilyen az ígérgetés is, amikor a cégek a kijelölt mérföldkövekről kommunikálnak, végül mégsem, vagy nem úgy teljesítik az adott vállalást.

Greenlighting ezzel szemben, amikor a cégek a leglátványosabb zöld tevékenységükre helyezik a fókuszt, miközben az csak a jéghegy csúcsa a teljes profiljukhoz képest. Az ilyesfajta manipulációt előbb-utóbb a versenyhivatal is figyelni fogja. Addig azonban a kommunikációsok kezében van a felelősség, hogyan prezentálják az adott céget.

Nem tanítjuk az embereket arra, hogyan kell zöldnek lenni

A kormányzati oldalt Bera Péter, az Energiaügyi minisztérium fenntarthatósági és szemléletformálási főosztályának vezetője képviselte. Ő elmondta: az ESG, mint irányelv egy-két éve került be igazán a köztudatba. A főosztály célja, hogy kialakítsanak egy olyan keretrendszert, ahol nincs “zöldre festés”: a vállalatok tényleg hitelesek, ám ez mégsem kerül sokkal többe nekik, és nem nehezíti meg a működésüket.

Bera után Lukács Lilla, a Waberer’s International ESG szakértője beszélt arról, hogy a logisztikai cég sokkal több mindennel foglalkozik, mint amit általában hozzájuk kötnek. 2021-ben alakult meg a fenntarthatósági csapatuk, mert egyre több ügyfelük keresett olyan megoldást, amivel csökkenthetik a szén-dioxid-kibocsátásukat. A vállalat élen jár az alternatív üzemanyagok használatában, ráadásul az ország legnagyobb flottájával rendelkeznek elektromos járművekből.

Papp Dorina, a Deloitte employer branding specialistája a munkáltatói márkaépítés oldaláról közelítette meg az ESG-t, aminek szerves része a fenntarthatóság. A Deloitte-nek számos szociális és fenntarthatósági törekvése van: 2030-ig százmillió embert szeretnének elérni oktatási programokkal, de például a hátrányos helyzetű roma fiatalok foglalkoztatását is támogatják.

“Már a szüleim is szelektíven gyűjtötték a hulladékot, tudatosan erre voltunk nevelve a testvéreimmel” - mondta Papp Dorina a bemutatkozáskor. Csermely Ákos, a Media Hungary és Internet Hungary alapítója, szervezője viszont arról számolt be, először a felesége hívta fel a figyelmét a témára:
“Rám szólt, miért nem mosom ki a konzervdobozt és dobom bele a fémhulladékba. Aztán amikor építkezni kezdtünk, közölte, hogy ennek nyugati tájolású háznak kell lennie a napelemek miatt. Mi családilag védjük az állatokat, madarakat, rózsákat, füvet. Ez talán a szüleimtől származik. Aztán elolvastam a Jövő minisztériumát és a Néma tavasz című könyvet, és rádöbbentem arra, hogy amiről szólnak, az nem lesz, hanem már van. Száznyolcvannal rohanunk a szakadék felé, és az ESG-szakértők még mindig csak arról beszélnek, hogy azbeszt van a fékekben. Rég le vagyunk maradva mindenről, és olyan célokat tűzünk ki magunk elé, amik pillanatnyilag elérhetetlenek. Mindezt pedig átterheljük a fogyasztóra, mégsem tanítjuk őket arra, hogyan kell zöldnek lenni, hogyan kell hulladékot szelektálni. Nem nagyon látom a hirdetéseket, amik felhívnák az emberek figyelmét, hogy fogmosás közben ne folyassák a vizet, vagy hogyan lögyböljék ki a tejfölös poharat.”

Mi a klímában mentjük a világot, ők a terepen

“Én hármas felelősséget látok leginkább. Felelős az állam, hogy milyen szabályozó és ösztönző rendszereket alkalmaz. Szigorítsunk, adjunk bírságokat, de pénzügyi támogatásokat is! Ugyanakkor a vállalatoknak is fontos, milyen termékeket helyeznek a polcokra, és fontos a fogyasztók hozzáállása is, mert ők döntik el a nap végén, hova dobják el a hulladékaikat. A cégeknek át kell gondolni a saját működésüket, és ahhoz mérten, felelősségtudatosan kell gondolkodniuk. Az ESG-jelentés a cégek számára feltétele lehet majd a hiteleknek, vagy hogy egy nagyobb cég beszállítói legyenek” - mondta Bera Péter, majd Csermely Ákosra reagált:
“Megcáfolnám, hogy ne lennének kisebb lépések, hiszen elindult a biológiailag lebomló hulladék begyűjtése, a kiterjesztett gyártói felelősségi díj, a betétdíjas rendszer. Ezek mind hozzájárulnak a fenntarthatósághoz. Maga a faültetés vagy a szemétszedés miért ne lenne kommunikációs eszköz annak érdekében, hogy közösségileg létrehozzunk valamit, hogy tudatosan foglalkozzunk vele? Ez nem lehet egy üzenet, egy kommunikációs elem?Próbáljuk ösztönözni az embereket, hogy szelektíven gyűjtsék a szemetet, kevesebb energiát használjanak, spóroljanak a vízzel. Nevelni ugyanakkor nem tisztünk, tehát nem mondhatjuk meg, ez hogyan történjen. Mi évről évre országos programokat hirdetünk, és igyekszünk minél többeket bevonni. Az idei célkitűzésünk volt, hogy rekordszámban vegyenek részt a lakosok a TeSzedd önkéntes hulladékszedési mozgalomban. Ezt sikerült is elérni.”

Csermely Ákos szerint azonban ennél még átütőbb kampányokra lenne szükség: “Akkor tudunk előre haladni, ha a lakossághoz úgy juttatjuk el ezeket a történeteket, hogy felfigyeljenek rá: influenszerekkel, és nem unalmas közlönyökkel. Mára megszűnt a média egyeduralma, nem egyirányú, hanem sokirányú kommunikáció van. A cégek bőven megtehetnék, hogy fölvesznek egy influenszert, és a saját TikTok-csatornáikon elkezdik tanítani az embereket. Eleve úgy kezdődik, hogy foglalkozunk naponta fél órát a gyerekünkkel, odafigyelünk rá. Az is a fenntarthatósághoz tartozik, hogy a szülő elkezdi a gyereket oktatni erre a dologra. A Jövő Minisztériuma című könyv úgy kezdődik, hogy már öt napja 45 fok fölött van a hőmérséklet Indiában. Ez az idén megtörtént. Még nem tudom, minek kéne történne? Pedig ha a lakossághoz fordulnánk, ez a sok egyén is tudna olyasmit tenni, ami három-négy-öt év múlva már talán meglátszik.”

Csermely Ákos szerint ha például a faültetés országos szinten, szervezetten történne, akkor hatékony eszköz lehetne, így viszont nincsen súlya. Számos más és hatásosabb módja lenne, hogy leüljünk a fiatalokkal. Ha nem tudunk a szülőkön vagy a vállalatokon keresztül hatékonyan kommunikálni, akkor tegyük a gyerekeken keresztül!

Szőke Ágnes ehhez csatlakozva elmondta, egy időben az volt a vezető CSR-tevékenység, hogy a munkavállalók kifestették valamelyik gyerekkórház kórtermét. Manapság ugyanilyen lerágott csont a faültetés: nem éri el az emberek ingerküszöbét egy fél erdő elültetése sem.

“Nagyon szép dolog fát ültetni, de helyezzük kontextusba! Mondjuk el, mennyi ideig fogjuk gondozni, milyen eredmény származik ebből, vagy keressünk egy influenszert, aki rendszeresen meglocsolja. Olyan élmény kell, ami engem magánemberként megérint, amiről látom, hogy van értelme. Ha csak azért teszem, hogy jófejnek tűnjek, az már visszatetsző egy idő után” - érvelt.

Hankó Gergely azzal zárta: “Gondoljunk most arra a 300-350 emberre, aki Tokajban sátrazik éppen, és a Bodrogot, illetve a Tiszát takarítja ezekben a napokban. Minden eddigi rekordot megdöntenek. Három és fél tonna hulladékot gyűjtenek naponta az ártérből, szúnyogokkal és időjárási viszontagságokkal küzdve. Amíg mi itt a klímában mentjük a világot, addig ők a terepen.”

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!