Kovács Tibor emlékeztetett arra, hogy tavaly márciusban bezárt az ország. Az iparágukban, a nyomtatott sajtóban kulcsfontosságú a terjesztés, ami fizikai terjesztést jelent. A járvány miatt azonban az ehhez szükséges „vásárlói utak” szintén lezárultak azzal, hogy a boltok, a plázák bezártak, és a munkahelyekről rengetegen home office-ba mentek. Vagyis a vásárlói kontaktusok száma lecsökkent. Ez első ránézésre sokkoló volt, de úgy gondolja, hogy minden iparág számára kihívást jelentett.
„Mit tehettünk?” – tette fel a kérdést. „Oda mentünk, ahol az olvasó van. Ha otthon van, akkor oda megyünk” – adta meg a választ. Elmondása szerint rendkívül sok innovációval éltek a Blikknél és a hetilapoknál azért, hogy az előfizetési csatornákat megsokszorozzák. Például elérték, hogy ne csak a posta vihessen lapokat a háztartásokba, hanem az ételfutárok is.
Tavaly februárban már válságstábot tartottak, mert arra számítottak, hogy Pest megyét vagy Budapestet le fogják zárni. Előkészítették azt is, hogy mindenki, mind a 300 ember tudjon akár home office-ból dolgozni úgy, hogy előtte senki nem csinált még napilapot távmunkával Magyarországon. Így egyik napról a másikra otthonról kezdték gyártani az újságot.
Radnai Péter megjegyezte, hogy ez azért is lehetett nehéz technológiailag, mert ebben az iparágban, a print napilapnál rendkívül fontos a fizikai jelenlét és a layout együttes ellenőrzése. Kovács Tibor szerint azonban olyan világban élünk, hogy a kis országunkkal, kis erőforrásainkkal, szűkös lehetőségek mellett is adottak ezek a technológiák. Más országokban vidéki szerkesztőségekből állnak össze a lapok, vagyis a távoli munkavégzés a napilapoknál se megoldhatatlan, de itthon lemaradás volt ebben.
A pandémia így valahol kiváltotta azt is, hogy „kellett egyet rúgni a fejlődésbe”. Kovács Tibor elmesélte, hogy nagyon sok áldozatot is hoztak. Üzleti kreativitásra például szükségük volt, alkotói kreativitásra azonban viszonylag kevés terep állt rendelkezésre, mivel az emberi interakciók egy-egy képernyőre szorultak. Ezért is örülnek, hogy most a nyitást követően megindul a szerkesztőségekben a valódi pezsgő, alkotó élet.
„A jó oldala az, hogy minden magyarországi médiavállalatnál ez egy digitalizációs ugrás volt” – összegezte a világjárvány előnyeit. Szavai szerint egy évtizedet ugrottak előre, és majdnem minden médiavállalat elfelejthet olyan problémákat, amelyeken korábban hetekig gondolkodott, mert most muszáj volt ezeket megugrani.
Az egyik legfontosabb üzleti lépésként a biztonság megteremtését említette: az egészség és a munkavállalók biztonságának megteremtését. Ezt viszonylag gyorsan meg lehetett oldani, hiszen volt közegészségügyi útmutatás hozzá, ráadásul a cégcsoportjuktól, Zürichből és Berlinből is sok jó gyakorlatot átvettek. Így a fertőzések száma náluk nagyon alacsony volt. A másik fő szempontot pedig az jelentette, hogy ebben az időszakban felértékelődik a hiteles információhoz való jutás. Az volt a cél, hogy továbbra is ki tudják szolgálni az üzleti partnereket és a hű olvasóikat.
Az olvasottságról elmondta, hogy az utcán árult napilapok példányszámánál jelentős volt a veszteség, a MATESZ adatai alapján 15–17 százalékos az eladott példányszámok csökkenése. A Blikk ezért a járványt arra használta fel, hogy amikor mindenki leállt a hirdetéssel, átalakította a tartalmi struktúrát, az elérést, digitális előfizetésben újított a cég, és intenzív márkakommunikáció is indult. Emellett próbálkoztak a lapoknál újításokkal is, például podcastot indítottak, vagyis a járvány egyfajta lökést is hozott az újításokhoz.
Radnai Péter felvetette, hogy a lapkiadók által készített online termékeknél a videók minősége még mindig nem elég jó. Hiába jó a tartalom, hiába mond jókat az alany, a képi világa nem 2020-as volt. Kovács Tibor erre megjegyezte, hogy ilyet a nagy televízióknál is látott, mivel a járvány haza, otthoni technikára kényszerítette a riportereket és az interjúalanyokat is. Emellett Magyarországon a digitális fogyasztói bevételek még mindig nem azon a szinten vannak, mint ami Közép-Európában jellemző, a reklámbevételeknél pedig a mozgóképes bevételeket a magyar televíziós piac elszívja. 2012-ben még terveztek például Blikk tévét is, de rájöttek, hogy nem éri meg. Azóta a fogyasztói mozgóképes kultúra annyira elterjedt, hogy akár a TikTok-on, akár más közösségi médiumon egyetlen telefonnal felvett videó megtekintése több milliós lehet. Ezért nem az a kulcskérdés, hogy modern stúdiókat létesítsenek, hanem hogy érdekes tartalmakat állítsanak elő. Ehhez pedig újságírók kellenek.
Kitértek arra is, hogy a Glamour is a cégcsoport része, és a lap kapcsán indított Glamour-napok, vagyis az akciós vásárlási lehetőség már önmagában egy külön brandet képvisel. Kovács Tibor elmesélte, hogy ehhez rendkívüli marketing, ügyfélkezelési és fogyasztói kampányt indítottak az elmúlt években. Három éve digitális formában is meg lehet venni a kuponokat, és már 500 ezer készülékre letöltötték az applikációt. Úgy fogalmazott, hogy ebben az esetben a cég egy márkaerősítő, márkaépítő „univerzumot” hozott létre olyan elemekből, amelyekre az üzleti partnereik vágynak: legyen print megjelenés, érjenek el fogyasztót, vigyék be a vásárlókat a boltjukba, és digitálisan is elérhető legyen. Vagyis egy integrált kommunikációs kampányt tesznek ezzel az egyik termék mögé. Kovács Tibor úgy látja, ezt kell csinálni mindegyik médiatermék esetében.
Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!
