Nemzetközi karantén-kutatás vizsgálta, hogyan változtak meg a lakosság média felhasználási szokásai. Dr. Guld Ádám médiakutató, kommunikációs szakember arról számolt be, hogy nemcsak a médiatartalmak fogyasztása változott meg a kutatás szerint, hanem a generációs szokások is. A Global Web Index felmérés 2020 áprilisi adatai azt prezentálják, hogy milyen nagymértékben nőtt meg a tartalomfogyasztásra szánt idő a karantén időszaka alatt. Ugyanis a lakosság 80%-a több tartalmat fogyasztott televízión és interneten, mint a lezárás előtt. A lakosság 68%-a pedig csak az interneten tájékozódott. A rendkívüli időszakban jelentős mértékben nőtt, például a Netflix előfizetés. Ez annak köszönhető, hogy a Z generáció, amely egyébként nem hajlandó fizetni szolgáltatásokért, mégis változtatott szokásán, s ennek a változtatásnak a Netflix lett a nyertese. Továbbá a Z generáció jelezte azt is a felmérésben, hogy gyakran találkoztak olyan tartalmakkal, amelyek a stabil lelkiállapotukat negatívan befolyásolta vagy összezavarta őket.

Győzött a tévé és az online videózás
A felmérés szerint a baby boom (1940-1959 között született emberek) korosztály változtatott a legkevésbé szokásain, esetükben azonban a tévé még nagyobb szerepet kapott. Az X generáció (1960-1983 között született emberek) a hagyományos tévézést, az online újságokat és az online tévézést választották információszerzésre. Az Y generációnak (1984-1994 között született fiatalok) változott a legtöbbet a média szokása, ők új felületeket is bevontak, s nemcsak az elfogyasztott tartalmak mennyisége nőtt, hanem a platformok száma is (például zenei stream oldalak). A Z generáció (1995-2007 közötti korosztály) esetében az online videózás, az online tévézés és a zenei stream-szolgáltatások előretörése volt megfigyelhető.

Az elemzők média etnográf módszerekkel (az antropológia és a szociológia hagyományain alapuló kvalitatív kutatási technika) naplózták a magyar és német Z generáció viselkedési szokásait, hogy képet kapjanak arról, hogy milyen változásokat generált számukra a karantén időszaka. Világosan látszik hogy a napi rutin: a tanulás, a szórakozás, a kapcsolattartás és a szabadidő is a média köré kapcsolódott. E generációra amúgy az a jellemző, hogy nem érdeklődik annyira a hírek iránt, mint az idősebb korosztály, de ez is megváltozott a lezárás időszaka alatt. Ennek következményeként egyfajta túlhasználat, ingertúlkínálat volt megfigyelhető a kutatók számára. A fiatalok könnyen álltak át ugyan az online tanulásra, de miután folyamatosan a média terében mozogtak, nem volt elválasztva a tanulás, munka és a szabadidő. A digitálisan bedrótozott nemzedéket ezért rosszul érintette, hogy a privát terükbe betört a munka, besokalltak és most a kivonulás fázisában tartanak. Akik azonban eddig is tudatos médiafogyasztó polgárként működtek, sokkal simulékonyabban azonosultak a helyzettel, magyarázza a Guld Ádám.

Ezt hozta a tavaszi mikulás
Ambruszter Géza, a Gemius Hungary kutatóintézet cégvezetője ismertette, hogyan nyomta le a karácsonyi reklámforgalmat a márciusi lezárási időszak. Az internet forgalom-index a márciusi hónapban ugyanis napi 2 millió(!) látogatottsági kiugrást mutatott. “Az IWIW volt képes erre még fénykorában” - mondja. Hozzáteszi, hogy tavaly október-november-december, azaz a karácsonyi időszakban, mintegy 4 milliárd körüli reklámforgalmat mértek. Nos, a lezárás első hónapjában, márciusban azonban kiugróan, 4,8 millió hirdetéssel találkoztak.

Hihetetlen mértékben felerősödött tehát a reklámzaj intenzitása. A többi iparágban is érdekes fordulatokat figyeltek meg az elemzők: például a bankszektorban, az új szabályozásoknak köszönhetően felhagytak a kommunikációval, s ez a jelenség mutatkozott a turizmusban is. Azonban a politikában, a karantén-üzenetek átadása miatt megnőtt a kommunikációs zaj, foglalja össze Ambruszter Géza.

A karantén rásegített az önismeret fejlesztésére
Dr. Almási Kitti pszichológus úgy véli, hogy sokan eufóriaként vagy traumaként élték meg a korlátozásokat. Csökkent az ápoltság szintje, ami azt is mutatja, hogyan viselkedünk, amikor ki kell mennünk az emberek közé, s mi történik akkor, amikor otthon lehetünk. A pszichológus szakember szerint a karantén időszaka egyfajta önismereti katalizátorként működött, felszínre hozta az emberek pánikgombját, megmutatta az ún. stresszorokat, azokat a mutatókat, amelyek fokozzák a frusztráltságot. Ezek pedig elsősorban a megfelelő tájékoztatás hiánya, a stigmatizáció és az egyénre kényszerített szabályok voltak.

Egy introveltált embernek könnyebb volt elviselnie a bezártságot, hiszen békén hagyták. Az extrovertált személyiségtípusú emberek azonban kínszenvedésként élték meg. A karantén azt is megmutatta, hogy valójában melyik személyiségtípusba tartozunk, mert voltak akik arra jöttek rá, hogy nem is szeretnek annyira társas közegben lenni, pedig eddig azt gondolták, hogy igen. Sokan szembesültek azzal a felismeréssel is, hogy tulajdonképpen nem is töltenek szívesen időt közeli családtagjaikkal, párjaikkal vagy gyerekeikkel. A karantén hozta magával az ilyen jellegű traumákat és rákényszerített bennünket arra, hogy új kereteket adjunk és újraértelmezzük önmagunkat.

Csoportdinamika: így hatunk egymásra
Szvetelszky Zsuzsanna szociálpszichológus úgy véli, hogy a karanténban eltöltött időszakban a 10 millió virulógus országa lettünk. Ugyan egyénenként éltük meg a rendkívüli helyzetet, de ahogy az egyén változik, úgy változik a csoport kohézió is. Az egyén frusztrációja ragadt rá a csoportra is. Ha tehát a group thing jelenséget vizsgáljuk, akkor láthatjuk, hogyan fogja egy csoport eltúlozni a problémát a 21. században is, ugyanúgy, ahogyan a történelem során is bármikor.

Egy másik fogalmat is érdemes a karantén időszaka alatt megvizsgálni: a társas lazsálás (social loaf) csoportjelenséget, amikor a csoport tagjai között megbújva, kevesebb energiát fektetünk egy feladatba, mint ha ugyanazt egyénileg végeznénk. Tehát, aki a folyóson bujkál, az a Skype-on is bujkálni fog. Jó ezt tudni, például egy online meeting szervezésekor, hangsúlyozza a szakember. Úgy véli, hogy a karantén sok jó dolgot is a felszínre hozott: megerősödtek a közösségek, létrejött a csoportmédia. A közös tanulás ellenállóbbá tette az egyént, s a social distancing, a távolságtartás pedig ráébresztett bennünket arra, hogy sokkal jobban vágyunk a fizikai közelségre, mint azt korábban gondoltuk.

Így éltem meg, hogy eltűntem
“Március 11-én még turnén voltam, március 12-én már a digitális oktatásba csöppent fiammal a leckéjét vettem át és töltöttem le a tananyagot vagy a tanulásához szükséges applikációt. Exhibicionista emberként szeretek szerepelni, megmutatni magamat, de a karantén 2 hónapjában bizony le kellett magamat állítani”- fogalmazza meg Kovács András Péter (KAP), Karinthy-gyűrűs magyar humorista, a hazai stand-up comedy egyik képviselője. Mint mondja, nehéz lejönni arról a drogról, amit az ember akkor érez, ha figyelnek rá. De mit tehet ilyenkor egy alkotó, pörgős ember? Vár? Na, azt már nem! Meg kell mutatni magunkat! Saját erőből és a rendelkezésre álló eszközökből, social felületekből a legtöbbet felhasználni. A YouTube pont aktuális csatornává vált ehhez, gyors és olcsó módszernek bizonyult. “Így lettem egyszemélyben termék, operatőr és egy forgató csoport is” - mondja.

A közösségi médiában mindig azt látjuk, hogy told a kontentet, tartsd életben a brandet. “Nekünk előadóknak azonban egy előadás maga az ünnep, élvezzük a közönség fizikai jelenlétét, szeretjük látni a nézők arcát. Most azonban ez az érzés tűnt el, tolongunk a YouTube körül, de ez nem ugyanaz, máshogyan érkezik vissza hozzánk a nézők reakciója” - fejtegeti KAP. Úgy véli, hogy a vesztegzárral az emberek valójában elveszítették azt, hogy kik is ők, s az a legnehezebb ebben a történetben, hogy mindenkinek újra meg kell határoznia saját magát, de talán a karizmatikus, kiforrott előadóknak erre nincs szükségük. “Én most a saját Netflixemet csinálom, s egyrészt azért, hogy tartsam bennetek a lelket, de legfőképpen azért, hogy magamban tartsam a lelket” - fűzi hozzá Kovács András Péter.

A videó itt tekinthető meg:

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!