Csermely Ákos figyelemfelhívó előadása a pr jövőjért az Internet Hungary konferencián kendőzetlenül fedte fel a pr-szakma legégetőbb kihívásait. A világban a fejlődés folyamatos, amit csak akkor vehetünk észre, ha kicsit eltávolodunk tőle. A lovász egy évszázada hiába akart lovász maradni – az autók és a vasút átvette a szerepét. Azonban a lovászok nem tűntek el – csak immár autóvezetők lehettek.

Hasonló változás előtt állhat jelenleg a pr-szakma, hiszen egyre több vállalat tudja a hagyományos pr-tevékenységet házon belül megoldani, vagy akár részben alogritmusokra bízni.

A lényeges változások helyett azonban a hazai pr-osok sokszor nem lényeges, szereptévesztő feladatokkal foglalkoznak. Azt gondolják, a média feladata ingyenes eljuttatni a tartalmaikat a fogyasztókhoz – és még azért is képesek felelősségre vonni, ha az újság változtat a szövegükön.

A pr hagyományos világa felett eljárt az idő – Csermely Ákos ezt jelezve nevezte át a konferenciáin a korábban pr-ral foglalkozó szekciót Content and Communicationnek. A kommunikációban pedig van itthon előrelépési potenciál, mivel a szakma, az oktatás a nemzetközi trendektől 5-10 évvel el van maradva. Ezekkel nem kellemes szembesülni – de azért kell ezt megtenni, mert csak így tehető ez a szakma jobbá és jövőtállóbbá.

És hogy mi a fő probléma? A pr az pr-osok szerint azért van, hogy megmutassa milyen szép – önmaga és az ügyfele. Csakhogy ez messze áll sokszor a valóságtól. Mert a megrendelők nem ritkán környezetileg nem éppen fenntarthatóan működnek, a fiatalokat silány pár másodperces közösségi média videókkal bombázza, a tudás és kultúra helyet az azonnali örömökre irányítja a figyelmet.

A pr-t szeretnék sokan fehéren vagy feketén látni, de van ennek (is) szürke zónája. „A kapitalizmusnak, a versenypiacnak törvényei vannak, az olyan, mint egy háború. Ott nincsenek barátok. Ott versenyzés van. Szép és ronda versenyek vannak” – mondta el Csermely Ákos. Nem a fehér, jó célok, hanem a pénz mozgatja.

A pr segíthetne a fenntarthatóság, a jobb társadalom felé vinni az emberiséget – de kérdés, ez a megrendelőknek, a vállalatoknak tényleg érdeke? És biztos a jól megszokott módon, vagy változásra lesz szükség?

Szerintem – ahogy a lovászból sofőr lett –, a pr-ból content and communication kell hogy legyen – fejtette ki Csermely Ákos.

Már csak azért is, mert a public relation és a propaganda könnyen összemosódhat, pedig valami egészen mást kell mondani. És mi ez a különbség? Nem szabad szolgai módon elfogadni, hogy a pr csak postás, és a megrendelő üzeneteit adja tovább. Érdemes arra is gondolni, hogy milyen hatással lesz a szakmára, ha a látványos greenwashing vagy más ferdített üzenetet adjuk tovább. Miért ne lehetne visszakérdezni, közösen dolgozni azon, hogy sokkal hitelesebb, valós problémákat és megoldásokat tudjon elmondani a pr.

A pr munka akkor eredményes, ha sikerül a megrendelőt, a főnököt rávenni, hogy ne néhány fát ültessen a cég, és ezt a sajtóban szétküldve számolja a megjelenéseket, és tudja le a fenntarthatóságot. Nem mellékesen ha egy év múlva kiszáradt minden fa, azzal már nem törődve.

Ha már fákat akar egy cég ültetni – bízza profikra. Van például a 10 millió fát kezdeményezés, akik tényleg érdemi hatást tudnak elérni – nem mellesleg a fák gondozásában is részt vállalnak. A pr-nak oda kell figyelni, hogy érdemi hatásokat tudjon elérni a társadalomban – ez fogja csak a bizalmat építeni. Azon kell dolgozni, hogy kétséget kizáróan egy etikus szakma legyen a pr, feloldjuk az ellentéteket szakma és etika között. Közös munkával biztosan sikerülni fog.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!