A két napos, közel háromszáz darab előadást és fórumbeszélgetés témáit Csermely Ákos konferenciaszervező előadásai kötötték össze. Az első és második napi bevezető előadás mellett az egyre aktuálisabb fenttarhatósági kérdésekkel foglalkozó fórumbeszélgetés alapján foglaljuk össze a legfontosabb gondolatokat.

A Digital-Media Hungary konferencia nevének megváltoztatásával (Media Hungary-ból Digital-Media Hungary) mutatja, hogy milyen gyorsan alakul át az ismert világunk: az első konferencia idején még egy megkerülhetetlen, kiemelkedő terület volt a média. Már azonban egyre világosabban látható, hogy a hirdetők és a médiafogyasztók egyre nagyobb része is tud élni a hagyományos média nélkül, ma már a digitális világ a kommunikáció fő terepe – mindez alig két évtized alatt lezajlott folyamat.

Nem a médiapiac egyedi, hanem folyamatosan gyorsul az emberi világunk. Az 1,8 millió éves homo erectus a mai modern emberig úgy jutott el, hogy kezdetben százezer, tízezer évek kellett érdemi változásokhoz. A digitális forradalomban már évek se kellenek ahhoz, hogy teljes iparágak, piacok alakuljanak át, robbanjanak be, vagy akár tűnjenek el.

A változás változatos formái

Vannak azonban állandóságok. Ószövetségtől Machiavellin keresztük, egészen napjainkig emelte ki, a félelem és áldozathozatal az a két motiváló, amely igazán aktiv cselekedetekre képes ösztönözni az embert. Ezek nem változtak. Emelte ki Csermely Ákos a Digital-Media Hungary megnyitó előadásában. 
Különösen a változástól való félelem. De a változásokat a félelem ellenére meg kell ismerni, és meg kell tudni megfelelni ennek.

A médiában a fő változást a web 2.0 hozta, amikor már nem kevesek, néhány nagy médiavállalat szól az emberekhez, hanem sokan kezdtek szólni sokakhoz. Mára azonban eljutottunk oda, hogy nagyon sokan szólnak, de egyre kevesebbekhez – tartalomból egyre több van, figyelemből pedig egyre kevesebb.

Sose volt még ekkora változás a médiapiacon, mint manapság: a vállalatok felfedezték a saját médiát és annak erejét. A média másik fő kihívója a technológiai vállalatok, akik rájöttek, hogy az ingyenesség a kulcsa a fogyasztókhoz, mert így juthatnak elképesztően sok adathoz, ami a mai gazdaság alapja. Érdemes lett volna jobban figyelni, hiszen már Chris Anderson 2008-ban megírta.

A fogyasztóhoz minél gyorsabban, algoritmusokon keresztül!

Meg kell tanulni jobban felpörögni a gazdaságnak, hogy az egyre több digitális kihívásra választ tudjon adni. Azért is okosnak kell lenni, mert nagyban megnőtt a kiszolgáltatottság csupán néhány globális technológiai vállalatnak.

A külföldi verseny más területen is egyre erősebb: a cseh, lengyel és szlovák e-kereskedők hatékonyságban is a hazai versenytársaik elé tudnak kerülni, érdemes tőlük tanulni. Nagyon eltérően ítélik meg a fogyasztók az egyes kereskedőket, vállatokat – ahogy arra már Ogilvy is felhívta a figyelmet, a fogyasztó nem azt gondolja, amit valójában érez, nem azt mondja, amit gondol, nem úgy viselkedik, mint mondja. Ezért is érdemes a viselkedés közgazdaságtant aktívabban követni.

A fogyasztókért folytatott versenypiac teljesen a feje tetejére áll az egymásra rakódó változások miatt. A változásokat az alábbi képlet írja le:

B2B-B2C=D2C majd folytatásként: D2C-H2H=A2A

Az az a B2B helyét egyre inkább a direkt a fogyasztónak értékesített termékek és szolgáltatásoké lesz a szerep. A fogyasztóknak egyre több lehetőségük van a fogyasztásra – ez pedig különösen igaz a média világára. A legnagyobb médiavállalatok mellett már a közösségi média és az egyedi tartalomgyártók is mind együtt versenyeznek.

A Direct 2 Consumer versenyben az emberek közti tranzakciók is szerepet kapnak (Human 2 Human). Eközben egyre inkább az algoritmusok veszik át a szerepet abban, hogy mit és hol fogyasztanak az emberek – legyen az média vagy termék.

Különösen másképp gondolkodnak, fogyasztanak és döntenek a Z-generációsok. Őket meg kell érteni, és az eltérő elvárások kapcsán kell kezelniük a cégeknek.

A fenntarthatóság búcsúcédulái

Csermely Ákos második napi nyitó előadásában a fenntarthatóságról és a digitális buborékban felnövő generációról beszélt. Ma ez egy nagyon felkapott téma, és a legtöbb vállalat erről beszél ugyan, de nagyon nehéz kérdés, hogy mennyit is ér, amit tesznek. A témával egyre többen foglalkoznak, de csak kevesen igazán összetett módon.

Az emberi agy nem sokat változott az elmúlt néhány tízezer évben, de közben egyre több tudás vesz minket körül, elképesztően összetett információmennyiségből kell a jó döntést meghozni.

Az ember az egyetlen faj, amely igazán képes környeztéhez alkalmazkodni, természtét is ehhez alakítani. Az ember három természete: (I.) az evolúció/genetikai természetünk, (II.) a tanult, és szocializációs természetünk, majd a (III.) racionalizációs időszak, emelte ki.

A gyermekek tanulásában a szocializáció a legfontosabb, amit kisgyermek korban megtanulunk, úgy visszük tovább az életünkben is a döntéseinket.

A tanulás nem csak a kisgyermekek számára fontos: a munkaadóknak érdemes lehet a sokszor ugyan magasztos, de csak igen közvetett fenntarthatósági vagy más célok helyett a munkatársaik képzésére többet áldoni. Ahogy a gyerekekkel is minden nap és minél többet kell foglalkozni, úgy mindenkinek is fontos a fejlesztése.

Sőt, nem csak a munkánkhoz közvetlenül kötődő ismeretekre kell koncentrálni. Szépirodalmat olvasni már csak azért is fontos, hogy kialakuljon az érzelmi intelligencia, az EQ és fejlődjön is. A minél szélesebb ismeret, gondolkodás a szilánkosodó világban egyre fontosabb.

Akik csak a közösségi média néhány szavas üzenetein, a képernyőn szocializálódnak, nem lesznek képesek összetetten gondolkodó. Ez pedig a munkáltatóknak is kihívást jelent, hiszen innovációhoz, jó megoldásokhoz okos és nyitott emberekre lesz szükségük. Szabadversben is azt kereste Csermely Ákos, hogy „hogyan kell korlátok nélkül szabadnak lenni”, hogyan lehet az utánunk jövőnknek mintát mutatni, mi ebben a felelősségünk.

A vállalati felelősség lehetőségei

Az emberek viselkedését három fő terület határozza meg. Ezek egyike a genetika, ami adottság. A szocializáció kisgyerekkorban történik, majd erre épül a racionalizáció időszaka. De ma csak azt látjuk, hogy anya, apa és gyerekek is leginkább a telefont nyomkodják.

Ha nem tanítjuk meg a fiatalokat olvasni, gondolkodni, akkor a mostani generációk sem fogják azt visszakapni, amit szeretnének. Csermely Ákos szerint ezért ésszerű lenne, ha a vállalati fenntarthatóságnak az lenne a része, hogy odafigyelnek a boldog családi életre, ezt támogatják.

Csermely Ákos írása amelyet az előadása végén olvasott fel alább olvasható:

Annyit adnak majd nekünk, amennyit előtte mi adtunk nekik!
Gondolat a fenntarthatóság új szelleméről….

Égő lovak vágtája.
Füstölgő erdők szaga.
Műanyagba csavarodó tengeri lények rángatódzása.

Haldokló, olajos, éhező állatok kínkeserves utolsó, artikulálatlan hangja.
Éhező gyerekeket néznek fotókon a jóllakott gyerekek.


Néma emberek nyomkodják a képernyőt.
Üvöltve csendesül a világ.
Zöldre festett padok a haldokló fák alatt.
Adatokra egyszerűsített „komfortos” élet.
Adatainkkal versenyzünk, adataink lettek a fegyvereink.

Felületes infókra kimondott ítéletek.

Kétmondatos, alapok nélküli (i-)gazságok.
Tudattalan állapotok.
Ami nincs, az nem hiányzik.
Gyorsuló idő, cikázó, egymástól független információk.

Fikció, illúzió, máz.
Hogy alakulhat ki a képzelet, a kételkedés?
Az elbutuló és a gigatudású emberek egymástól egyre csak távolodnak.

Szétnyílik, majd szétesik az a bizonyos „olló”.

Screenen nevelkedett nemzedékek.
Screenre szocializálódott, sínylődő emberhalmazok.
Screenekre „érett” bölcsességek.
Ajánlókba határolt életek.
Buborékos, egymást alig ismerő digitális közösségek.
Egymástól elidegenedett, boldogtalan családtagok.
Mire épülhet a jövő nemzedék kultúrája?

7x2 = 14 soros számlaindoklás összesen hét oldalra szét nyomtatva.
Túlcsomagolt termékek, öt évet sem „élnek”.
Lassuljon a világ! Márka helyett reputáció!
Pislákoló lelkiismeretek, ismeretleneknek fizetett búcsúcédulák.
Önmaguktól elérzékenyült adakozók semmibe veszett vagyonaik.
Koncentrálódó adathatalmazok vigyáznak majd ránk.

Ki tanítja meg küzdeni az utánunk jövőket?
Ki érteti meg, hogy mi az igazi siker?
Ki értheti majd meg az igazi siker ízét?
Ki tanítja meg hogyan kell korlátok közt szabadnak lenni?
Hogyan lesznek képesek az örömtől sírni?

Mentsük meg a fiaink lelkeit!
S. O. S. jeleket küldök!
Foglalkozzunk az utánunk jövőkkel!
Embereket nevelünk, mintát mutatunk így is, úgy is!
Ki érteti meg a felelőség lelkiismeretét, szülőkkel és az emberekkel?
Adjunk számukra az időnkből, a tapasztalatainkból! beszéljünk hozzájuk.

Ők pontosan annyit fognak visszaadni, amikor nekünk lesz szükségünk rájuk, mint amennyit mi adtunk nekik akkor, amikor nekik volt ránk szükségük.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!