Majdnem kaptam egy pofont. Versenyképességünk gödrét gyakran az indulat, a bosszú és a kivagyiság ássa meg

Majdnem kaptam egy pofont. Versenyképességünk gödrét gyakran az indulat, a bosszú és a kivagyiság ássa meg
Az alábbi szöveg az október 6-7-én megrendezésre kerülő Internet Hungary: Versenyre kényszerítve konferencia tartalmát hivatott mutatni, és éreztetni annak gondolatiságát.

Keressük meg együtt a választ, hogy miért éppen az idei Internet Hungary-n foglalkozom a versennyel? Hiszen a verseny szinte azóta van velünk, hogy Ádám és Éva kiűzetett a paradicsomból, bármelyik Internet Hungary-n elővehettük volna a témát... De talán épp azért nem történt így, mert a kezdet a messzi múltba nyúlik vissza, s a versenyzők sohasem álltak azonos startvonalon; voltak, akik behozhatatlannak tűnő előnyre tettek szert, mások esetleg már feladták a reményt a felzárkózásra… és hát a közös rajtvonal nélkül nem verseny a verseny.

„Verseny nélkül még mindig egysejtűek lennénk” (Dr. House)

Vajon a pandémia mit változtatott a fenti helyzeten? Nos, lehet, hogy furcsán hangzik, de én azt emelném ki, hogy sokak számára új esélyt teremtett azzal, hogy néhány hónapra mindent lelassított. Kicsit ahhoz tudnám hasonlítani a helyzetet, mint amikor a Forma 1-es futamon egy baleset, vagy egy időjárási helyzet miatt bejön a pályára a felvezető autó, és pl. hogy baleset megelőzés okán minden versenyzőnek be kell sorolnia mögé. Ilyenkor csökkennek a távolságok, és amikor felvezető autó kiáll a körről, szinte újrakezdődik a verseny; olyanok is esélyhez jutnak, akiknek előtte reménytelen volt a helyzetük. Persze – ahogy minden versenyen – ilyenkor is megindul a taktikázás, hiszen van olyan szereplő is, aki ezt az időszakot használja fel egy gyors gumicserére, arra, hogy felkészüljön az új versenyre.

Az apropó tehát ez; a 2020 Internet Hungary-jének ezért lett a verseny a témája, de a tárgy, a témakör természetesen nem merül ki a pandémiában és annak következményeiben. Napirendre kerül minden, amivel akár egy korábbi verseny témájú konferencián is foglalkozhattunk volna, csak épp hiányzott egy utolsó csepp, egy végső impulzus, amitől e téma előbbre sorolódott volna azoknál, amelyeket elővettünk.

És még egy valami kapjon figyelmet, ha már a versenyről és a versenyképességről beszélünk. Amit nagyon nem szabad elfelejtenünk: Talán pont a mostani helyzet segített bennünket ráeszmélni arra, hogy mennyire, de mennyire sebezhetőek is vagyunk makro- és mikrszinten egyaránt. A természet az úr, nekünk van szükségünk rá és nem neki miránk. Ráeszmélhettünk arra is, hogy a klímaváltozás már nem egy távoli, a sorozatos tragédiákkal való riogatás. Talán ráébredünk a megváltoztathatatlanra, a tényre, hogy nem csak unokáinknak, de gyermekeinknek de már a mi közvetlen életünknek is szerves része a számos környezeti változás. A versenyképesség mellett igenis vizsgálnunk kell a jövőképességünket is. A fenntarthatóság kötelezvényeit. Most lelassultunk és tán erre is jut idő. Erre is kell időt szakítanunk.

A világunk érezhetően túlgyorsult, túlfeszült. Simán megvettük, ami még nem kellett, és eldobtuk azt, amire még szükségünk lett volna. Féktelen piaci bulik” sora volt a versenypiacon. Megtelt, már-már túlcsordult a világ és jött az utolsó csepp ebben a pohárban, a pandémia; és nem tudjuk, hogy ráadásul mi mit indíthat még el. Lásd pl.: a pillangóhatás.

E mostani válság a felszínre dobott sok hibát és problémát, sok mindent megváltoztatott. Feldobta a bepiszkolódott” gazdasági folyamatokat, a túlfogyasztás problémáit. Éreztük, tudtuk, megfogalmaztuk, hogy várható egy válság. Nem az volt a kérdés, hogy lesz-e krízis, hanem sokkal inkább az, hogy az mikor következik be. 2019-ben is többen beszéltek róla, jövendölték. Nem voltunk rákényszerítve, hogy valóban foglalkozzunk is vele, a szavakon túl tegyünk is valamit… a biznisz ment, este mehettünk bulizni. (Lásd még pl. azokat a katasztrófafilmeket, ahol a kitörő vulkán alatt még építik az uszodát - mert az üzleti érdek ezt diktálja.)

Hibáztunk? Így utólag persze okoskodhatunk, de el kell fogadni, hogy ilyen az ember és a gazdaság természete. Ez is egy a természet - gazdasági és piaci - törvényei közül. A gazdaság egyik alapja a folyamatos fejlődés, amit rendre válságok csillapítanak, rendeznek. A pandémia” lett végül is a kiváltó ok, amire talán úgy is tekinthetünk, mint egyfajta katalizátorra. Ha nem a koronavírus-járvány, akkor valami más lett volna az a bizonyos „utolsó csepp”! Katarzis és tisztítótűz mindig is volt, van és lesz.

A covid katalizálta a változást, és lerakta egy új típusú gazdaság alapjait, illetve megírta az új típusú versenyek játékszabályait. A vírusválság behozta a felvezető autót a pályára, lelassította a gazdaságot, de a kevesebb pénz nem fékezte, inkább élénkítette a versenyt. Vajon milyen új természeti - gazdasági és piaci - törvényeket tudunk majd felfedezni, megfogalmazni? Milyen adatokra, ismeretekre kell szert tennünk, hogy jövendölni tudjunk?

Az Internet Hungary konferenciák mindig felvállalják azt, hogy felrajzolják a trendeket, segítenek a jelenből a jövőre következtetni. De vajon miképp tudjuk ezt megtenni egy ilyen kiszámíthatatlan vírus árnyékában, egy ilyen kiszámíthatatlan gazdasági válságban?

Picik vagyunk a világban. Vajon mit jelent az emberiség 5 ezer éve az elmúlt 13,8 milliárd évhez képest, aztán mégis mekkora kuplerájt csináltunk itt?!


Vajon hol jelennek meg a látszólag nem odaillő események, befolyások (triggerek) a most kialakuló versenypiacon? Mire számíthatunk a pillangóhatások, dominóelvek érvényesülése során? Hogyan lehet és kell a jeleket észrevenni? Mire van most szükségünk? Ráérző képességre? Intuícióra? Érzékenyítésre? Hogy tudom a jeleket, az összefüggéseket felismerni, megfogalmazni, rendszerezni, tervezni és hasznosítani? (Adatok és SD, DThinking)

Az algoritmusok és a kapcsolati hálók is átalakulnak, változnak a piac versenyszabályai, új törvényeket fedezhetsz fel. Minden mindennel összefügg. A tények ereje egyre csak erősödik. Az érdek, a teljesítmény és az eredmény érvényesül, amit az indulat már nem képes az uralma alá hajtani.

A struccok csak kóvályognak, sehova sem dughatják a fejüket. Báránynak bárány lesz a farkasa? Az érdekek és a kényszer állandóak - az etika meg gyakran inkább relatív. Kis analógiával: Ahogy ezt Hofi Géza oly pontosan megfogalmazta: A korrupció az, amiből kihagynak.” Hogyan kell a tényeket a maguk valóságában látni? Mert tény, hogy ritka kivételekkel, de a bármely nézet” hangoztatója általában a középpontba képzeli magát. Hogyan kell azt elmagyarázni, hogy a vélemény, az ő természeti törvénye” okán sosem állhat középen, mert képvisel valamit valamivel szemben? Persze ettől lesz színes a világ, de csak egy nézőpontot képviselhet a végtelenben.


Vajon meddig tart ez az egész vírusválság? Igaz lehet az mondás, hogy ameddig lefelé megyünk, addig tart a visszafelé vezető út is, jelen esetben a visszarendeződés? Visszarendeződés, vagy továbblépés? Milyen lesz a fejlődés és miből lesz a hosszútávon fenntartható fejlődés? Ugyanoda térünk vissza, mint ahol 2020. március 11. előtt voltunk? Ki tudja megmondani, merre visz tovább az emberi-, a gazdasági- és a piaci fejlődés? Mit és hogyan lehet számolni? Milyen képleteket írhatunk? Milyen adatokat gyűjthetünk?

Mikor kell és mikor nem szabad az igazat megmondani?

Kevesebb a pénz – nagyobb a verseny… A felvezető autó mögött elfogy az addig vezetők előnye, új esélyt kapnak a lemaradók. Az idei Internet Hungary ezért, és ezért IS szól a versenyről, a stratégiákról, a taktikákról, a fair play-ről és persze a győzni akarásról. De tovább fokozom! A verseny kondícióról: hogyan hozzuk magunkat olyan állapotba, hogy egy új, egy nehezített, de minden esetre más pályán is megőrizzük állóképességünket?

De hol ne lenne verseny? Ott is jelen van, ahol nem is hinnéd.

Az Internet Hungary témáiból a teljesség igénye nélkül:

Digitális transzformáció: Versenyképesség és jövő képesség
– Ki kezdte el a versenyt?
– Digitálisan érthetetlenek – A félreértett digitális transzformáció 
– Indulat. Avagy miért mindig más a hibás.
– Versenyképességünk gödrei
– A versenypiac feszültsége és ingerültsége
– Értük tesszük: Nem értik a "tanácsokat", de készséggel megfogadják (fiatalok a neten)
– Életünk jövője: a jövő megmondói / Fiatalok a jövő média-, marketing- és kommunikációs világáról, valamint a fenntarthatóságról (Pályázat, részletek hamarosan)
– Digitális transzformáció az üzletben, a kereskedelemben, a marketing kommunikációban és a szolgáltatói szektorban

Média:
– Klikkelős figyelemgazdaság tartalmi kérdései
– Ma még testvér, holnap versenytárs (Versenyre kényszerítve)
– Kinek adsz a szavára? A média új szerepei és relevanciája 
– A média új kapuőrei
– Újkori szereplők a figyelemgazdaságban
– A ma ingyenessége a jövőd ára
– Adatbányák a médiában
– Kinek és mit keressen itt a service design?
– Kikéri magának. Mást már nem tehet(ne)

Marketing
– Készülünk a 2021-es piacra: mi várható a reklámfronton?
– A keresztmérés csodálatos világa
– Kreatív munkák: Milyen új tudásra van szükség és rendelkezik vele?
– Milyen felületeken és eszközökön lehet ma a hirdetéseket elhelyezni? Izgatott (fel-)mérések bemutatója)
– Inventory-k reprodukciója (Pfuj, de utálom a csalásokat!)
– Én tudom, hogyan kell 7 millió embert elérni.
– Automata hirdetési felületek: értékesítési lánc "magánutakon" 
– Bullshitolt elérések és teljesítések transzparenciája
– Felesleges költségek racionalizálásának módja
– Adatbányák 
– Adatkereskedelem…
– Csak érdek mentén vizsgáljuk, hagyjuk most a nagy szavakat 
– Miért lenne érdemes elhagyni a globálisokat?
– A márka abszolút törvénye.

Kereskedelem

– Mit adhat a pandémia második fordulója?
– A digitalizáció zsákutcái
– Márkás az árad, a klikked a léted
– A 4E: – Engagement – Experience – Exclusivity – Emotion
– Hát ez jó: mindenki online fizet, lehet érte plusz pénzt kérni?

Telekommunikáció
– Az 5G és az agrárium. A különböző gépesítések online vezérlése, kommunikációja
– Az adatelemzések szerepe az agráriumban
– A Green testvérek
– Feketelisták a telekommunikációban

Cégvezetés és emberismeret
– Szent lelkek – avagy miért hazudik (majdnem) mindenki?
– Vállalkozási környezetben a rugalmasság mindennél többet ér
– A nagyot álmodás filozófiája, avyag menekülés a győzelembe
– Közösségimédia posztolás: meddig magánember a munkavállaló?
– Miért nem tudnak kilépni a szakemberek az öndicséret mocsarából?
– Outhsoursing munkák a beszállítói oldalon

És akkor a pofon!

2020. március 11-én majdnem kaptam egy pofont. Nem csattant végül, de a szele így is nagyon megcsapott. Egy valamit éreztem (tudtam?): most nem tűnhetek el; most van, most lesz igazán szükségünk egymásra. Nekem rátok mindenképpen, és igyekszem arra törekedni, hogy cserébe én is adni tudjak valamit. Új projekteket, mint a Reboot Hungary ., vagy a Holtidő médiája podcast kellett indítani. A covid felrúgott minden versenynaptárt; még a legnagyobb versenyt, az Olimpiát is el kellett halasztani, amire eddig csak háborúk idején volt példa... Hogy ez mit jelent? Nem mást, mint hogy most a sportolóknak is úgy kell versenyezniük, ahogyan a gazdaság szereplőinek is: nem lehet tudni, mikor és hol dördül el a rajtpisztoly, ezért szinte állandóan készen kell állniuk a versenyre… Hát ezért érzem úgy, hogy beszélnünk kell a versenyről, és treníroznunk magunkat arra, hogy mindenki a győzelem esélyével versenyezhessen. Szeretnék én (is) új normális lenni.

Ugye találkozunk szeptember 3.-án a Maszkabálon?

A pofonért meg menjenek a lusták!

A legmélyebb szakmai alázatommal és tisztelettel: Csermely Ákos

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!


Csermely Ákos

Szubjektíven magamról. Szerencsés ember vagyok. Sokszor jött velem szembe a szerencse… hál’ istennek sokszor megmutatta magát. Jelt adott. Sokszor el is fogadtam, és sajnos megesett az is, hogy nem …