A művészet iránti érdeklődésem Kisterenyén, a gimnáziumban kezdődött, imádtam a festőművész rajztanárom, Radics István művészettörténet-óráit - mondja a Médiapiaccal készített interjúban. - Idővel gyűjteni kezdtem az alkotásokat. Az érdeklődésem szerteágazó, például érdekelnek a grafika különböző formái. Van egy karikatúrám az irodám falán, amelyen a hatalom akkori birtokosai Hankiss Elemért, a Magyar Televízió elnökét vegzálják egy meghallgatáson a Munkaügyi Minisztériumban. Megpróbálták elérni, hogy lemondjon, de nem volt könnyű dolguk. Miután a Magyar Rádió elnöke, Gombár Csaba leköszönt, Hankiss, aki addig küzdött a tévé függetlenségéért, amíg lehetett, bejelentette, hogy ő is távozik. Az utolsó munkanapján ahogy az aulába ért, már várták a tévé munkatársai, és megtapsolták. Nagyon megindító pillanat volt.
Mikor érezted először, hogy a Magyar Televízió már nem feltétlenül nyújtja azt a szabadságérzést, ami miatt annyian szerettetek benne dolgozni?
Hankiss elnöksége idején az Egyenleg munkatársa voltam. Amikor megszűnt, lényegében feketelistára kerültünk. Volt olyan tévés kolléga, aki onnantól kezdve elfordult, ha meglátott. Megrázó élmény volt, hogy az ember ilyen is lehet. A másik dolog, amire a szabadsággal összefüggésben emlékszem, a mosdóhelyiségek falára felírt antiszemita szövegek. Abban a vidéki közegben, amiben felnőttem, ez a jelenség teljesen ismeretlen volt. Évekkel később azonosítottam néhány „alkotót”, de még akkor sem értettem, hogy történhet meg ilyesmi azon a helyen, ahol a páternoszterben bármikor feltűnhetett Déri János, Kudlik Júlia, Antal Imre, Kepes András, Szegvári Kati, Érdi Sándor, Sándor István, Baló György, Győrffy Miklós, Friderikusz Sándor, Vitray Tamás…
Vagy Rangos Katalin és Bánó András, akik a pályafutásod egyes állomásain fontos szerepet töltöttek be.
Televíziózni A Reggelben kezdtem. A műsor hirdetésére egy barátnőm lelt rá, aki szólt, hogy szerinte azt nekem találták ki. Igaza volt. Simicz Sanyival és Szombathy Pállal együtt lettem riportergyakornok, majd szerkesztő-riporter. Éjjel-nappal forgattunk Radnai Péterrel, aki akkor egyetemi hallgató és kezdő riporter volt. Igazi műhely volt, amit Sárközy Erika és Sándor Pál hozott létre. Minket, kezdőbbeket Varga Sándor híradós szerkesztő és Kun Zsuzsa rendező mentorált. Effektíve az utcáról sétáltam be álmaim birodalmába. A Reggel hírösszefoglalóját sokszor Rangos Kati szerkesztette, aki egyszer csak azt mondta nekem, hogy a hírműsorokhoz nagyobb az affinitásom, mint más műfajokhoz, menjek vele az Egyenlegbe. Bánó András egy merész, nagyon modern és rendkívül jól szerkesztett hírműsort rakott össze, egy sor olyan szakemberrel, akiket jó volt figyelni. A Magyar Televízió másik híradójától merőben eltérően Bánó olyan megközelítést alkalmazott, amely később a kereskedelmi csatornákon köszönt vissza. Az volt az elsődleges, hogy mely témák érintik a legtöbb nézőt, mi volt az adott napon a legérdekesebb vagy a legfontosabb a nézők, az emberek szempontjából. Kipróbálhattam magamat a képernyőn is, a Délutáni Egyenleget vezettem. Sokkszerű élmény volt. A rendszerváltás után sok addigi képernyős került politikai zárójelbe, aminek következtében több fiatal kapott lehetőséget. A műsorvezetés így visszanézve kicsit korai volt számomra, a szakmai hitelességemhez szerintem kevés időt híradóztam addig. A teljes interjú itt olvasható.
Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!
