A reklámiparral alapvetően nem különösebben foglalkozó New York Times hosszabb cikket szentelt az iparág koronavírus utáni kilátásainak, és már a cikk címe is azt sugallja, hogy alapvetően úgy gondolják, hogy a reklámügynökségek fölöslegesen nagyra vannak „fújva", mindennapos a pazarlás, túlburjánzott a céges hierarchia, ahol mindenki igazgató, kivéve Nemecseket – és hogy a koronavírusjárvány okozta gazdasági visszaesés mindezt el fogja söpörni - írja a kreativ.hu.

Magyarországról nézve pedig ezek a fenti sorok túlzóak, de csak akkor, ha nem vesszük számításba, hogy az ehhez hasonló korrekciókat a magyar piacon már a 2008-as pénzügyi válság utáni években megejtették az ügynökségek és a hirdetők, és ahogy a lap szerzője fogalmaz: az ügynökségek rájöttek, hogy „fele akkora csapattal kétszer annyi munkát is el lehet végezni". Magyarországon ez már az évtizedes valóság része, hiszen az apróbb európai piacokat már a 2010-es évek első felében konszolidálták, és régiós központokból futtatnak régiós kampányokat, annak ellenére, hogy tanulmányok sora figyelmeztet arra, hogy akár két szomszédos ország fogyasztói szokásai között milyen ordító különbségek lehetnek, és ami Csehországban releváns insightnak számít, az Magyarországon csattanós kapufa lesz.

A Forrester elemzőcég számításai szerint idén 25 százalékkal fog csökkenni az amerikai reklámpiac, és egészen 2023-ig nem is fog visszakúszni a járvány előtti szintre. Ennek leginkább a médiapiaci szereplők és természetesen a tágabb értelemben vett reklámügynökségek (kreatív-, média és rendezvényügynökségek) isszák meg a levét. Nem véletlen, hogy a kiadó- és médiavállalatok menekülnek a reklámalapú üzleti modelltől, és megpróbálnak több lábra állni: a Twitter bevételei például 23 százalékkal estek 2020-ban, és előfizetéses megoldásokban gondolkodnak.

A cikk itt folytatódik.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!