Kinek felelőssége, ha a gyerek bedől Momónak?

Kinek felelőssége, ha a gyerek bedől Momónak?
Momo – a kiberzaklatás legújabb jelensége. Egy titokzatos, ijesztő lény. Horror. Vagy csak egy nagyon rossz vicc? Egyelőre nincs válasz, hiszen nem tudni, ki és miért áll a dolog mögött. Annyi azonban biztos, hogy a Kék Bálna után egy újabb veszélyes őrületről van szó, ami a fiatalokat célozta meg és próbálja őket akár a halálba is belekergetni.

De ki is Momo? Egy torz emberfejű, madártestű horrorlény, aki a WhatsApp nevű alkalmazáson keresztül lép kapcsolatba a fiatalokkal, akiket különböző feladatok teljesítésére próbál rávenni. A kép, ami Momót ábrázolja, eredetileg egy művészi alkotás, amelyet egy japán cég, a Link Factory készített egy 2016-os kiállításra. Mondhatjuk tehát, hogy nincs ebben semmi rejtély, Momo létezik - legalábbis, a jelenség “teste” valóban egy létező alkotás. Azonban nem tudni, hogy ki társított ehhez a lényhez személyiséget is. Az biztos, hogy már nem csak egy Momo ijesztget, hiszen többen is elkezdték utánozni az eredeti figurát. Emiatt nehéz visszavezetni, kitől is indult a zaklatás.

Momo feladatokat ad a gyerekeknek, melyek közt vannak "kevésbé veszélyesek" is, mint például az öncsonkítás, viszont előfordul az, hogy a lény öngyilkosságot követel. Ha azonban a kiadott feladatokat nem teljesítik, vagy nem készül azokról bizonyíték, akkor Momo képekkel és hanganyokkal zsarolja az áldozatokat, valamint azzal fenyegeti őket, hogy éjszaka megjelenik az ágyuk mellett, hiszen Momo mindenki lakhelyét ismeri. Legalábbis így szól a történet, amelyet egyre több áldozat megerősített. A zaklatásnak már halálos áldozata is van.

Valószínűleg arról van szó, hogy Momo mögött egy hacker vagy hackerek egy csoportja áll, akik pszichológiai nyomásgyakorlással próbálnak meg adatokat lopni. Mint tudjuk, mindenki, aki internetet használ, számos veszélynek van kitéve. Azonban a gyerekek, akik Momo célcsoportja is, általában nem tudnak védekezni ezen veszélyek ellen, hiszen gyakran nem tudják megkülönböztetni a valóságot a virtualitástól. Épp ezért veszélyes Momo: a 7-13 éves korú fiatalok személyisége fejlődésen megy keresztül, az önvédelmi mechanizmusuk még nem alakult ki, ezért az ehhez hasonló kiberzaklatások tragédiába is torkollhatnak. Az ilyen korú gyerekeknél az ijedtség dominálhat, amely felülírhatja a logikus gondolkodást, valamint könnyen befolyásolhatók is. Ezen tényezők összesége vezethet az értelmetlen tragédiákhoz, “jobbik” esetben pedig erős traumákhoz, rémálmokhoz, viselkedési zavarokhoz.

És a szülők?
Nem árt azonban elgondolkodni azon, milyen szerepe van a szülőknek abban, hogy a gyerek miképp kezeli az ilyen szituációkat. Azokat a gyerekeket ugyanis, akiket már előzetes beszélgetések során felkészítettek a kibertámadások eshetőségére, az jellemzi, hogy a Momóhoz hasonló ijesztgetést nem veszik komolyan, vagy észszerűen kezelni tudják, kortól függetlenül. Talán megijednek, hiszen gyerekek még és fiatalok, de mernek szólni szüleinek. Sok múlik tehát a szülői felelősségen és azon, milyen kapcsolata van a gyereknek szüleivel és hogy hogyan kommunikálnak. Hiszen a beszélgetés lehet a kulcs az efféle jelenségek megállításához és a fiatalok egészséges jellemfejlődéséhez. Az ideális eset persze az lenne, ha a gyerekeket még azelőtt felkészítenék az internet veszélyeire, mielőtt mindenféle okoseszközt adnak a kezükbe.

Egy tökéletes világban talán nem is látnánk olyat, hogy a kicsik kezébe a szülők telefont adnak, hogy az elfoglalja magát és ne legyen vele gond. Azonban a mai kornak ez már természetes velejárója, és nem meglepő, ha a szülők a digitális eszközökre bízzák gyermekük felügyeletét. Sokan úgy vélik, nem Momo hibája és felelőssége, ha a gyerek teljesíti a tőle kért feladatot – sokkal inkább a szülőké, amiért a gyerek nem mer szólni nekik. Ennek oka az lehet, hogy a fiatalok úgy érzik, hiába szólnának szüleiknek, azok nem vennék őket komolyan. Azonban fontos szem előtt tartani, hogy ami egy felnőtt számára buta viccnek tűnhet, az egy kiskorúnak lelki gondokat is okozhat. A másik ok, amiért a gyerek általában inkább nem szól az őket ért zaklatásról az az attól való félelem, hogy eltiltják őket az internet vagy egyéb eszközök használatától, hiszen tudjuk, a szülők egyik kedvelt “fegyvere” ez.

A legtöbben mégis a médiát teszik felelőssé azért, amiért Momo egyre népszerűbbé válik. Ennek oka a láncreakció, melyet maga a hír elindított: folyamatosan erről írnak az újságírók, erről posztolnak a féltő szülők, a gyerekek pedig maguk közt adják tovább az interneten, közösségi médiában látottakat - esetleg otthon figyelmeztették őket a veszélyre, mely természetes kíváncsiságot generált bennük, aminek következménye, hogy akkor is rákeresnek, ha még sosem hallottak a jelenségről.

Persze egy ilyen dolog mindig fel van kapva, azonban, ha a különböző médiumok nem foglalkoznának ennyit vele, akkor nem lenne ekkora a rettegés mind a gyerek, mind a szülő részéről, hiszen kevesebb emberhez jutott volna el és sokan nem is tudtak volna róla. Felmerülhet bennünk az is, hogy a “nagyok”, vagy akár a Facebook - amely talán a legnagyobb teret biztosítja Momo hódításának és ahol életben tartják őt a posztokkal - miért nem tesz semmit annak érdekében, hogy leállítsák az erről szóló bejegyzéseket. Hiszen oly sok mindent le tudnak tiltani, akkor, hogy van az, hogy ezt a futótüzet mégis képtelenek megállítani? Egy biztos. A médiának, mint minden témánál, itt is jelentős felelőssége van abban, mit és hogyan közölnek, valamint hány alkalommal. A kevesebb néha több, és elég lehet ahhoz, hogy felhívják a szülők figyelmét a veszélyre, amely gyermekeikre leselkedhet. Fontos viszont, hogy ne rettegést keltsenek és népszerűséget generáljanak Momónak vagy más kiberzaklatónak, mert ezzel csak a jelenség térhódítását érik el.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!