Stimulus-organization-repsonse

Először nézzük meg, milyen hatásokkal kell egy embernek mindennap szembesülnie érzékelni, még akkor is, ha ő nem is vesz észre, tudattalan. Szervezetünk állandó megfigyelés alatt tartja a külső környezetet. A külső ingerekre ad folyamatos választ, megpróbálja szisztematikusan elemezni a helyzetet.

A külső és belsőkörnyezetből érkező ingerek és információk sokasága folyamatosan hat az élőszervezetre. Idegrendszerünk funkciója az, hogy miként reagálunk egy-egy ilyen jelre vagy változásra. Az érzékelés, a feldolgozás illetve a válaszok generálása egy komplex neuronhálózat működésének eredménye (Szodorai, 2010)

Az inger, a külső környezetből érkező hatás, melyet az érzékszerveink felfogják, és receptoraikkal ingerületté alakítják. Az általunk érzékelt 5+/-2 ingert képes feldolgozni. Ilyen inger lehet, bármelyik információs, adat a külső kommunikációs csatornákból (legyen szó akár, tévéadásról, hírről, tweetről, nyomtatott lapban olvasott cikkről).

Stressz mint állandó külső környezet - népbetegség

Az egészségügyi jelentések szerint egyre nő a stresszes, vagy szorongó betegek száma. Szembetűnő, hogy nőnek a stressz által okozott felnőttbetegségeket hordozó fiatalok száma is (pl.: gyomorfekély, pánikbetegségek).

Milyen stresszforrásokkal kell szembesülni minden nap? Szinte mindegyik ismerős jelenség életünkben. A stressz a mai rohanó világunkban szinte fel sem tűnik, talán már az a mechanizmus sem, hogy azt érzékeljük-e a külvilágunkból, pedig az alábbi hosszú listában sokan magunkra ismerünk egy-két stressz forrás erejéig.

1, technikai

2, műsor, program függőség

3, fogyasztás-, és vásárlásmánia

4, munkamánia

5, testképzavar

6, ellustulás

7, környezeti ártalmak

8, új gyógyszerek

9, elmagányosodás

10, társfüggőség

11, késői felnövés

12, valódi példakép hiánya

13, önmenedzselés (multi tasking)

14, vagyonszerzés kényszere

15, információ elárasztás

16, egyéni világszemlélet

17, túlzott pszichologizálás

18, fizikai eltávolodás a valóságtól

19, lelki eltávolodás a valóságtól

20, sekélyesség

Selye (1964) szerint a stressz egy nem fajlagos, nem specifikus reakció, amellyel szervezetünk reagál minden kihívásra, minden őt ért ingerre. A stressz nem egyszerű betegség, hanem egy betegségsorozat elindítója lehet. Okozója a rohanó életformánk, a határidők, áremelések, dugók, a tömeg, a zaj, úgy érezhetjük, szétforgácsolódunk a hétköznapokban.

Stresszforrás minden változás az életünkben, a különbség az, ki hogyan reagál, hogyan küzd meg vele. Van azonban facilitáló, jó stressz is. –állítja Tóth Edina pszichológus.

A folyamat az alábbi négy elemet mindig tartalmazza:

• Stresszort - eseményt, helyzetet -, ami előidézi a folyamat beindulását. (stresszforrások)

• Helyzetekre vonatkozó értékelést, ami minősíti a történést annak fontossága és érzelmi jelentősége szerint.

• Megküzdési folyamatokat, amelyekkel a testi és lelki rendszer viaskodik, hogy kezelni, kontrollálni tudja a helyzetet és legyűrve azt, felül tudjon kerekedni.

• A folyamat eredményét, amit előidézett a személyiségben.

Megküzdési folyamatok: Miképp válaszol a szervezet?

A külső környezetre adott reakciókat három csoportba kategorizálják:

a, megküzdés (agresszív ellenállás)

A személy érzékeli a fenyegető külső környezetet, és felkészül az ellentámadásra. Kitágulnak erei, szeme, felmegy a pulzusa, izmai is pattanásig feszülnek. Agresszivitás, rombolás jellemzi.

b, elmenekülés

A szervezet a menekülést választotta, keresi a kiutat, energiát összpontosít, hogy elhagyja a terepet. Fürkészi a szemével a környezetet, a legjobb búvóhelyet keresi, életben akar maradni.

c, megmerevedés

Kivárás jellemző ezekre a személyekre. Mint az oposszum, megmerevedik vészhelyzetre. Nem is indulnak el, nem is mennek neki az ellenfélnek. Állapotukat csak akkor ismerjük meg, ha lebuknak: hazugságon, vagy blöffön kapjuk az egyént. (Navarro, 2011).

A tartalom mint stresszforrás fogyasztása vs megküzdési folyamat

Goleman társas intelligencia elméletéből megismert fertőző érzelem szerint az ember automatikusan utánozza mások arckifejezéseit, hanglejtését, testtartását és mozdulatait, és ennek következményeképpen érzelmileg is azonosul vele. A tudatos megismeréstől eltérően az érzelmi fertőzés inkább automatikus. Főként a nem verbális kommunikáción alapul, bár kimutatták, hogy telekommunikáció útján is kialakulhat. Így, az emberi amygdala (limbikus rendszer és az agy működése) nem tud különbséget tenni a filmes a valóság között, valóságosnak éli meg a filmet, automatikusan átvesszük az ott keletkezett hangulatokat érzéseket.

A következőkben megpróbáljuk megfeleltetni a fellelhető tartalmat, fogyasztási módokat a reagálási lehetőségekhez:

• agresszív tartalmak pl.: akciófilm, thriller, sportközvetítés, videójátékozás. A nézők nemcsak passzív nézői, pl. kriminél, hanem aktív résztvevői is lehetnek a tartalomnak, pl sportközvetítés, vagy videójátékoknál, felettébb bevonzó tartalom online videójáték.

• szórakoztató tartalmak: pl. bulvár, celeb hír, műsorok, konstruált reality, vígjáték. Ezen tartalmakat néző személy elmenekül a saját világából. Másokra kíváncsi, hogy a saját életét ne kelljen megoldania

• status quo-t megőrző tartalmak: spirituális, életfilozófiáról szóló filmek, depresszív, nyomasztó filmek. A legnehezebben meghatározható nézői csoport. Pont a kiszámíthatatlansága miatt, nem tudni, mi lesz a következő lépése: menekülés, vagy ellentámadás.

Miért fontos a tartalomgyártónak, szolgáltatónak ezekkel tisztában lenni?

Kik a nézőid? Kik fogyasztják a tartalmaidat? Milyen arányban akarnak küzdeni, elmenekülni, várakozni? mit néznek? Milyen a stressztűrő képessége a nézőidnek? Vannak-e mozgások? Ha igen, mi mozdítja meg őket? Végül: ÉN mint tartalomszolgáltató, gyártó vajon megfelelő tartalmat kínálok nekik?

Bernschütz Mária, PhD.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!