Édesanyám nagyon beteg volt kisgyerek koromban. Eltört a gerince, ennek ellenére sokat dolgozott, hogy eltartson minket. Szegénynek sokszor voltak fájdalmai, és amikor már nagyon kimerült volt, mindig énekelt. Ámulattal hallgattam őt, majd egy idő után vele daloltam. Így kezdődött minden – kezdte a Blikknek Tibor.

Ezután zeneiskolába ment, majd tizenhét évesen csatlakozott egy akkor induló színházi stúdióhoz, ahová kilencezer jelentkező közül mindössze harminc tanulót vettek fel.

– Olyan társaim voltak ott, mint Hernádi Judit, Gerendás Péter, Papp Vera vagy Némedi Mari. Egyszer vidékre mentünk egy buszon, ahol nekem kellett énekelni, verset mondani. Amikor leszálltunk kiderült, hogy ott volt velünk Bende Zsolt is, az Operaház ügyeletes sztárja. Annyira tetszett neki a hangom, hogy megkérdezte: „Akarsz világsztár lenni?”. Természetesen igent mondtam. Beajánlott a színművészetire, az akkor indult operett-musical szakra ám akkor, 25 évesen Gencsy Sári operaénekes tanárom azt ajánlotta, ne akarjak már iskolába járni, hangom rendben, éljek és énekeljek sokat! Ha valamit tanulnom kell, járjak hozzá, majd ő segít! Ma már tudom, hogy nagy hiba volt kihagyni az egyetemet, hiszen így ismerhetett volna meg a szakma, rendezők, igazgatók, kollégák, és a közönség… Titokban nem ismer meg senki – persze, hogy nem hívtak sehová, nem építethettem kapcsolatokat - tette hozzá. A teljes cikk itt folytatódik.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!