Érdemes lenne megkeresni azt a pillanatot, amikortól az újságírás elindult a lejtőn, habár nem lennék meglepve, hogy egyesek szerint soha nem is volt a zeniten. Mindenesetre a szakmának a megítélése itthon (is) folyamatosan csúszik le, és már jó ideje csak annyira bízunk egy újságíróban, mint egy politikusban. Egyesek az internet megjelenéséhez kötik a válságot, jómagam a taxicsekkek elvonását tartom az egyik ilyen töréspontnak, nyilván mások meg a velem való találkozást élték meg a szakma halálaként, mindenesetre a téma elég szépen ki lett vesézve a tavalyi Média Hungaryn.

Egy közjó visszaszerzése címmel jelent meg a veretes NiemanLabon írás Victor Picard tollából, aki kommunikációs szakember, mindenfele oktat, és olyan balra húzó mozgalmakban vállal szerepet, mint a FreePress, valamint Demokrata hátszelű think tankekben is mocorog. De mielőtt dühösen kikattintanánk a cikkből, hogy blah, még egy prof., aki az óceán parti házából akar társadalmi egyenlőséget elérni, mintha a Coca-Cola a zöld irányváltásán örömködne, miközben, hát ugye… De azért várjunk, mert felhívja a figyelmet néhány olyan globális-lokális helyzetre, melyből mindenki okulhat. Dobpergés, és az írás:

Jöhetnek a közösségi újságok!

2020-ban az újságírás krízise egy olyan lehetőségként fog jelentkezni, mely során visszavehetünk és újra feltalálunk egy közjót. Ez a változás, hogy hogyan látunk egy nemzeti – és egyre inkább globális – tragédiát, szépen lassan be fog következni. De ahogyan a piac rendszerszintű hiányosságai egyre nyilvánvalóbbá válnak – növekvő hírsivatagok, növekvő információs ellentétek és a karvalytőke marakodása a negyedik hatalmi ág koncán –, rá leszünk kényszerítve, hogy átlépjük a gazdasági határokat, és elképzeljünk egy újfajta újságírást, ami köztulajdont képez – írja Victor Picard. (A hírsivatagok alatt olyan közösségeket értünk, melyek gyakorlatilag lekerültek a térképről, megszűnt a helyi sajtójuk, ennek a demokráciapusztító hatásáról az alábbi cikkben lehet többet megtudni)

Alapvető közszolgáltatás az újságírás, mint a víz (tehát a valódi újságírás)

Nagyon sok irányból ez a józansághoz való visszatérést jelenti – folytatja. A hírnek soha nem szabadott volna sima árunak lennie, továbbá a kiadók hűsége a piachoz mindig is társadalmi gondokat okozott. Ma, mikor a profithajhászás a sírba viszi az újságírást, el kell döntenünk, hogy néhány országos lap és niche hírszolgáltatón kívül hagyunk mindent bedőlni, vagy ehelyett kiválogatjuk értékes eszközeinket a kacatok közül és megmentjük alapvető közszolgáltatásunkat és demokratikus infrastruktúránkat a piac gátlástalanságától.

Jön a Google és a Facebook megadóztatása

És hogyan fog ez kinézni? Egyre több újság fog a The Salt Lake Tribune útjára lépni és átvált nonprofittá. Egyre több helyi csoport fog közösségi helyszíneket használni, mint könyvtárak és postahivatalok, hogy közösségi újságírást műveljenek. Egyre több helyi vezetés fog beruházni a helyi hírekbe. A platform-monopóliumokat, mint a Google és a Facebook közösségi médiadóval sújtják, amivel a helyi és a globális újságírást támogatják. Egyre több közszolgálati csatorna fog online kiadókkal együttműködni, hogy multimédiás központokat hozzanak létre. Újságírói együttműködések és más kísérletek fognak országszerte szárba szökkenni.

Jön a szociáldemokrata média

A Trump utáni korszakban a szociáldemokrata média alternatíváit fogjuk megélni a jelenlegi hiperkapitalista helyett. Inspirációt meríthetünk olyan amerikai kezdeményezésekből, mint az önkormányzati újságok és független telefonszövetkezetek, melyek a piac rendszerszintű hiányosságaira és üzleti túlkapásokra adott direkt válaszok voltak.

2020-ban visszatérünk azokhoz az alapvető vitákhoz, melyek az újságírás normatív szerepéről szólnak egy demokratikus társadalomban. Miután nem kell megfelelnie gazdasági kényszereknek hírszolgáltatóink mentesek lesznek a kattintásvadász hozzáállástól, az agresszív és megtévesztő reklámoktól és a szenzációhajhász és súlytalan véleményektől. Talán még egy olyan „ellenzéki” (adversarial) sajtó létrejöttét is elősegítjük, mely könyörtelenül szembe megy a hatalommal, makacsul beszámol olyan szociális problémákról, mint az egyenlőtlenség és a klímaváltozás, és hangot ad azoknak, akiket elhallgattattak.

Az újságírók végre újságírók lehetnek

A profithajhász, hiányosan jelenlevő tulajdonosoktól felszabadított, és helyette az újságírók és a közösség képviselői által irányított szerkesztőségek, inkább fognak a sokszínű közösségekre hasonlítani, melyeket szolgálnak. Azáltal, hogy a média mélyenfekvő tulajdonosi rendszerét és vezetését átalakítjuk, végre megengedjük az újságíróknak, hogy újságírók legyenek.

Ahogy a kereskedelmi modell tovább omlik magába, elkezdhetjük reménykedve elképzelni egy valóban köztulajdonban lévő, demokratikusan irányított médiarendszert. 2020-ban legalább az újságírásra elkezdünk úgy tekinteni, mint egy elengedhetetlen közszolgáltatás – alapvető infrastruktúra –, melyre a demokráciának szüksége van a túléléshez.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!