Hogy került egy magyar újságíró hollywoodi tűzközelbe?

Hogy került egy magyar újságíró hollywoodi tűzközelbe?
Magyarország nem foglal el jelentős helyet a nemzetközi filmes térképen, Návai Anikó mégis fontosnak tartja, hogy a filmvilág alkotóinak, világhírű sztárjainak világát közelebb hozza a magyar nézőkhöz. De hogy került egy magyar újságíró hollywoodi tűzközelbe, és miért nem zavarja a hazai sajtóban megjelent negatív kritika? A mediapiac.com interjúja.

Alig lehet információt találni a múltadról, sok találgatás övezi a személyed. Hogyan indult az újságírói karriered?
1973-ban el kellett döntenem, hogy mi leszek, ha nagy leszek, de fogalmam sem volt, azt viszont tudtam, hogy noha bölcsészkart végeztem, nem akarok angol–orosz szakos tanár lenni, mert utáltam az oktatói gárdát, akik másról sem beszéltek, mint hogy mennyire hülyék a diákok. Ekkor tanácsolták, hogy jelentkezzem a Magyar Rádió kutatóintézetébe kérdezőbiztosnak, de a személyzetis megkérdezte, nem lenne-e kedvem inkább műsorokat szerkeszteni, aminek nagyon megörültem. Máltának és Kanadának készítettem promóciós anyagokat, időnként pedig bedolgoztam a 168 Órába és az ifjúsági osztálynak. 1976-ban indult az Ötödik sebesség című műsor, ahova szerkesztő-műsorvezetőként kerültem. Én készítettem a kis színeseket az adásban: Benkő Laci, Zalatnay, Vincze Viki, az LGT, Demjén voltak az én történeteim.

1980 tavaszán már terhes voltam, felhívtak telefonon, hogy Sylvester Stallone hamarosan Budapestre érkezik forgatni, menjek, készítsek vele interjút. Soha nem felejtem el, ahogy az egyik kezében egy műanyag zacskóval, a katonai sorfal mentén, biztonsági őrökkel körülvéve jött az újságírók hada felé. Már akkor is erős dohányos voltam, éppen rá akartam gyújtani, de nem találtam az öngyújtóm, idegességemben a kérdések sem jutottak eszembe, így amikor odakeveredtem hozzá, az első kérdésem az volt: „Van nálad gyufa?” (Nevet.) Ő persze rögtön megkérdezte, miért dohányzom terhesen, és máris a beszélgetés kellős közepén voltunk. Onnantól kezdve az egész magyar sajtó azt az interjút vette fel, amelyiket én készítettem vele. Mire ez az interjú adásba került, már disszidáltam, valaki más pedig nívódíjat kapott az anyagomért.

Mi vezetett ahhoz a döntéshez, hogy elhagyod az országot?

Több dolog együttesen járult hozzá. Bár mindig én dolgoztam a legtöbbet, szakmailag nem úgy kezeltek, ahogy megérdemeltem volna. Volt, hogy egy interjúm miatt elvették az útlevelem. Amikor férjhez mentem, és közös vállalkozást indítottunk, abból is botrány lett. Megint csak a féltékenység, az acsarkodás… Huszonnégy óra alatt kellett elhagynunk az országot. Az akkor kicsi gyerekem csak hónapokkal később, amerikai képviselők segítségével jöhetett utánunk. Erről az időszakról nem szeretnék többet mondani. (Elgondolkodik.)

1982-ben pincérnőként dolgoztál Amerikában, 1984-ben pedig már Andy Vajnával készítettél interjút.
A férjemmel először Miamiba mentünk, innen kerültünk New Yorkba, ahol a BBDO reklámügynökségnél kaptam állást. Maradhattam volna ügynökségi vonalon, de újságíróként szerettem volna elhelyezkedni, ami sikerült is, 1983 és 1986 között a Voice of America munkatársa lettem Washingtonban. Nagyon merev város volt, elegem lett, megkértem a rádió szerkesztőségének vezetőjét, hogy helyezzen át Kaliforniába. 1984-ben kerestem meg Andyt, aki a Rambo második részét forgatta, erről készült vele az a bizonyos első interjúm.

1999-ben lettél a Hollywoodi Külföldi Tudósítók Szövetségének tagja, azóta is egyetlen magyarként.
Los Angeles-i tudósító voltam, de nemcsak a szórakoztatóiparról írtam, hanem lényegében mindenről, ami a városban történt. Közös filmvetítéseket rendeztek a nemzetközi médiának, és mindig kértek, hogy csatlakozzam a szövetséghez, amit ebben az időben még nem tehettem meg, mert noha a közönségem külföldi volt, a rádió tulajdonosa amerikai. A rendszerváltás idején az európai osztály engem küldött Magyarországra, hogy tudósítsam a világot a választásokról. Rettegtem, mi fog velem itthon történni, az útlevelem nem mertem kiadni a kezemből. Aztán 1991-ben elhatároztam, hogy hazajövök, mert nem szerettem volna, hogy a gyermekem olyan hatásoknak legyen kitéve, mint az átlag amerikai gyerekek, illetve azt akartam, hogy megtanuljon magyarul. Itthon megalapítottam az ország első szórakoztatóipari PR-cégét. Az akkori párommal együtt képviseltük például az HBO-t, a Madách Színházat, az Európai Filmakadémiát, a Playboyt és a Magyar Filmszemlét. 1998-ban éreztem, hogy elég volt az itthoni körülményekből, így visszamentem Amerikába. Ekkor már ténylegesen mint külföldi újságíró dolgoztam, és közben képviseltem a Magyar Mozgókép Közalapítványt hollywoodi filmes nagykövetként, amiért ugyancsak kaptam itthon hideget-meleget, de legalább a szövetség már felvehetett a tagjai közé. A mediapiac.com interjúja itt folytatódik.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!