Hatalmas nagy hazugságok

Hatalmas nagy hazugságok
Hazudnál-e magadnak? Azt gondolnád, hogy nem, pedig mi tudjuk, hogy igen. Bánki Attila cikke a Digital Hungary-n.

Belegondoltunk e már, hogy mi lehet az oka annak, hogy az álhírek ilyen népszerűek? Létezik-e az, hogy a gonosz tartalomgyárosok műhelyükben álhíreket készítve így válnak kielégültté? Vagy feltételezzük, hogy ez pusztán egy hatalmas üzlet? Avagy lehet, hogy az álhír önmaga egy küldetés a terjesztők, szerkesztők számára? Egy ideológiai ügy? Meggyőződés? Biznisz?

De miért működik az álhír?

Ez a jelenlegi és sajnos egyre igazabb „post truth” aka. „igazság utáni” internetes időszakban akár igy rendben is lenne, hiszen ez az álhírgyártási jelenség lehetne akár az újságírás egy bizonyos vállfaja, vagy rosszabb esetben egyszerűen nevezhetnénk content marketingnek. Tulajdonképpen nem más, mint egy fizetett (vagy nem fizetett) cikk, vagy vélemény, poszt de inkább bármi, melyet nagy erőkkel fogyasztunk, mert a téma érdekes számunkra. De vajon hogy lehetséges elhitetni emberek tízezreivel (ha nem százezreivel vagy millióival) egy a tényekkel teljesen szembe menő állítást?

Nézzünk egy szinte banálisan klasszikus, súlytalan példát, hogy megértsük a jelenséget. Hogy létezik az, hogy emberek tömegei, milliói hiszik azt, hogy valaki vagy valakik az emberiség kipusztításán, a globális populáció drasztikus csökkentését előidéző tömeggyilkos eseményeket szerveznek? Kérdezem ezt úgy, hogy a WHO adatai egyértelműen mutatják a népesség növekedésének globális ütemét úgy sacc / kb 2100-ig.

Nézzük a példa kedvéért a legfontosabb, leghangsúlyosabb összeesküvés elméleteknek nevezett álhíreket, és egy tényt. Alább látható, hogy amióta az internet széleskörűen elterjedt hányszor és mivel akarták kiirtani az emberiséget, valamint ezzel szemben mik a népesedési tényszámok.

 

 

A fenti ábra egyértelműen mutatja, hogy minden „Kiirtási” un. depopulációs témájú összeesküvés elmélettel szembe menve, erősen úgy tűnik, hogy az emberiség lélekszáma drasztikusan növekszik – majdnem meg fog duplázódni 2100-ra. Persze én tudom a választ – A WHO és az összes szervezet hazudik. Pontosítok: Mindenki és minden hazudik. Mindig.

Sajnos a helyzet ennél sokkal rosszabb, mert míg korábban 1-2 évente volt egy komolyabb álhír, ma inkább hetente vagy kéthetente bukkan fel újabb.

Az álhírektől nem fogunk megszabadulni egykönnyen, amire a social media ellenőrizetlensége is rásegít, úgyhogy nyugodtan kimondhatjuk, egyre több szemét lesz a neten.

Valójában modern meséket olvasunk, ahol a mi hősünk nyer

Mint azt fent is láthatjuk, az „alacsony minőségű tartalom” kérdése nem újkeletű. Gondoljunk csak bele, hogy felmenőinket hányszor riogatták különféle apokaliptikus történetekkel, mesékkel, jövendölésekkel, aminek fényében semmilyen újdonság nincs abban, ha manapság valaki kitalál vagy félreért egy történetet, ami aztán egy „modern mese” formájában terjed tovább. Képzeljük el, hogy mi lenne, ha a mai napon terjedne el az az 1523 júniusi álhír, amit brit asztrológusok „indítottak”, hogy a világvége Londonban fog megkezdődni - óriási árvízzel.

Hogy mi történt ennek hatására anno? 20 ezer ember elhagyta otthonát, a Saint Bartholomew óriásberuházást eszközölt és erődöt épített magának, amelyben két hónapra elegendő élelmet és ivóvizet halmozott fel. BTW a jóslatban megadott időpontban még eső sem volt. Mely után (milyen ismerős a munkamódszer) az asztrológusok számításaikat ellenőrizve bejelentették, hogy száz évet tévedtek. Ezt hívják ugyanis információs uralomnak – de ez már egy másik történet. Vagyis mára valójában csak a csatorna és a terjedés változott, a jelenség elég régi.

De a legfontosabb kérdés, hogy vajon miért ilyen népszerűek az álhírek? Talán azért, mert egy jól felépített terjesztő csapat áll a háttérben? Mert sok pénzt áldoz rájuk valaki? Valójában azért van ez, mert nem is az igazságot keressük, hanem valami egészen mást.

Reményt keresők

Az álhírekkel / dezinformációkkal és bizony sokszor a márkázott tartalmakkal operáló kommunikátorok több esetben pusztán azon igényét elégítik ki az olvasóknak, hogy szemben azzal, amit mások írnak a végén, mint olvasónak: „nekem lesz mégis igazam”, kiderül, hogy „én gondolom jól”, „Ők tévednek”, „Hátha mi nyerünk mégis”, „Tényleg elcsalták az egészet”, „Az én pártom a jobb”. „Na ugye, hogy tolvaj”. Vagy „nem is lopott olyan sokat, mint”. „Nem ők kezdték; ők csak visszalőttek” „Az én órám pontosabb”. „A processzora erősebb.” „Ugye megmondtam, hogy…”. „Na ugye, hogy gyógyítja”, „Persze, hogy eltitkolja az igazságot”.

Valójában az álhírek, de akár a hírek fogyasztói nem az igazságot, keresik, hanem az önigazolást. Szembenézni tévedéseinkkel ugyanis pszichológiailag egy igencsak nagy kihívás, inkább keresnek valamit, ami számukra hihetően támasztja alá a prekoncepciójukat. Márpedig erre igen nagy az igény, nagyobb, mint megtalálni az igazságot egy témában.

Reményt árulók

Ennek kiszolgálására vagy ennek a felhasználásával létrejött egy piac, melynek során a kommunikátorok egyszerűen reményt árulnak.

Olyan reményt, és annyit, amennyit csak szeretnétek. Ha kell annak a reményét, hogy „biztosan meggyógyul” ha kell azét, hogy „csak mégis van ellenszer”, találsz egyet „ami 120 000 000 órát megy hibamentesen”, „mégis létezik”, „ott volt az, csak rejtőzködik”, „ebben nincs szennyező anyag”, „ez egy természetes folyamat”, „úgysem merik megcsinálni”, „csak a hangyákat öli meg”, „igy könnyebb a kutyusnak”, „csak 3 litert fogyaszt”. Ezek remények, amiket szeretnél elhinni.

Minden, ami ki akar zökkenteni ebből a világból, az gond, nehézség, frusztráció, disszonancia. Ezek pedig nem könnyű dolgok és erre általában - mire este hazaérsz, vagy van egy perced átfutni a híreket - valójában nincs szükséged; hiszen a kommunikátorok pontosan tudják, hogy „az emberek szívesen elhiszik azt, amire vágynak.” Julius Ceasar

Megoldás nincs. De 10 pont az van.

Hogy ne ess abba a csapdába, hogy könnyen elhidd azt, amit az online média „eléd tol”, ezért ha csak egy párat az alábbiakból alkalmazol, már jobb lesz a helyzet:

1. Kritika és önkritika
– Bárki tévedhet; a szerző is és én is, te is.

2. A mások véleményének megismerésének igénye – Nem mindenki áll egy oldalon egy kérdésben. El kell fogadni.

3. Több forrás megismerése – Egy cikk nem cikk. Egy link nem link. Egy poszt nem poszt. Nézz utána, hogy mások mit írnak a témáról. Minél fontosabb a topic, annál több forrás.

4. Jobb források megtalálása – Tudatosan kerüld vagy akár tiltsd is azokat a médiumokat, amikről bebizonyosodott, hogy rendszeresen valótlant állítanak.

5. Ne oszd meg – Semmi olyat ne likeolj, ossz meg stb., aminek a tartalmáról nincsenek ismereteid.

6. Használd a keresőt
– Sűrűn. Sokat. Több találat, több cikk, több nézőpont.

7. Ne csak a Facebookon olvass tartalmakat
– Menj el a kedvenc oldalaidra, és ott tájékozódj. Több nézőpontból láttatnak egy-egy kérdést.

8. Ne csak az online médiából alkoss véleményt
– Sajnos a digitális tér tartalmi megbízhatósága óráról órára romlik

9. Ne csak egy véleményvezéred legyen – Hallgass meg és kövess több szakértőt is egy témában

10. Akard megismerni a teljes képet
- És végül talán a legfontosabb némiképpen akarni kell, hogy tisztában legyél a valós képpel, ezért nem biztos, hogy célravezető, ha csak olyan híreket olvasol, ami megerősíti a korábbi nézeteidet.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!




Címkék: fake news