Miért van sok embernek olyan érzése, hogy buta emberekkel van körülvéve? Ez vajon csak egy rossz érzés a Facebookon elénk táruló álhírek, tudománytalan nézetek és összeesküvés-elméletek miatt, vagy van alapja? - teszi fel a kérdést Kánai András jövőkutató posztjában.

Igen: a statisztika szerint az emberiség - legalábbis egy jól körülhatárolható, nyugat-európai része - egyre rosszabbul szerepel az IQ-tesztekben. A rossz hír alapja a norvég hadseregben kötelezően elvégzett IQ-vizsgálat: eszerint 1970 és 2009 között generációnként (nagyjából 25 évenként) 7 ponttal csökkent az eredmény. A 730 000 teszt egyértelműen mutatja ezt a tendenciát. Mielőtt bárkit elöntete a nemzeti büszkeség, hozzá kell tenni, hogy hasonló eredményekről számoltak be kutatók az Egyesült Királyságból, Dániából és Finnországból is. Nincs okunk azt feltételezni - különösen olyan jelenségek, mint például a laposföldesek konferenciája után - hogy ez a jelenség csak egy térségre koncentrálódna.

Az olvasás területén bekövetkezett változások ugyancsak aggodalomra adnak okot. A neurotudománnyal foglalkozók nem olyan régóta ismerik a "skimming read" fogalmát, azaz egy adott szöveget csak felületesen olvasunk el, az első szavakat, átfutjuk, fontosnak tartott hívószavakat keres a szemünk. Ez merőben eltérő olvasási stratégia, messzemenő következményekkel: az elmélyült olvasás megszűnik, az olvasó nem merül el a részletekben, például egy regény háttérvilágában és a szereplők motivációiban. Ez egyértelműen az internetes információfogyasztás velejárója, vagyis a rövidebb szövegek befogadásának normája, a Facebook "pörgetése", releváns/hasznos hírek után kutatva.

Sokan azt gondolták - én már akkor utópisztikusnak gondoltam, mivel egy jelenségről és nem trendről volt szó - hogy majd a J. K. Rowling-regények hatására a fiatalok megszeretik az olvasást. De a statisztika mást mutat: az (amerikai) fiatalok egyre nagyobb százaléka állítja, hogy egyáltalán nem vesz a kezébe könyvet. A könyvek, különösen a hosszabb könyvek elengedhetetlenek a következő generáció kutatóinak, tudósainak képzésében; a kvantummechanikát, a biofizikát vagy a középkori magyar irodalom összefüggéseit nem lehet Instagram-posztokból elsajátítani. Az értelmiségi lét hagyományosan az olvasás, hallgatás/gondolkodás/elmélyülés, szintézisképzés (és az ezután következő publikáció, előadás, vita) köré épül.

Az IQ csökkenése és a hosszabb szövegek olvasásának visszaszorulása mellett még egy riasztó jelenségre is felfigyeltek a szakemberek. 2000-ben még átlagosan 12 másodpercig figyeltünk egy dologra, míg ez a szám 2015-re 8 és fél másodpercre csökkent. Az internet (e-mail, közösségi média, weboldalak), az összeköttetés zsarnokságát jelentő eszközök (szélessávú mobilnet, okosóra) információk özönével bombáz minket. Egy ilyen világban egyre nehezebb a koncentráció.

Mit vetít ez elő a társadalomban?

• a politikai kommunikáció egyre kisebb, leginkább ösztönökre és kevésbé az intellektusra ható üzenetekkel fog dolgozni. Mivel az emberiség egyre pontosabban szegmentálható mikro-célcsoportokra (a folyamat legvégén az egyes emberre), ezért az alapérzések maradnak a végén, abból is a gyűlölet vagy a rajongás, mint a legegyszerűbben előállítható reakció.
  
  
• a reklámban a hirdetőknek kisebb terjedelmű üzeneteket kell megfogalmazniuk és célba juttatnuk, ráadásul ezerféle helyen és most még elképzelhetetlen alakban (pl. milyen lesz egy AR-reklámkampány?). Még jobban felértékelődik a szórakoztatóipari termékek, pl. a tévésorozatok és a termékek együttműködése.
  
  
• félek, hogy a regények korának a végéhez közeledünk. A regényeknek amúgy is a filmekkel és a videojátékokkal kell versenyezniük, tehát el kell lesni a titkukat: a látványosságot, a vizualitást, az akcióleírásokat. Ez megfigyelhető az utóbbi két évtized magaskultúrájában, amely egyre több elemet kezd használni a korábban lenézett zsánerekből (krimi, horror, sci-fi, pornó).
  
  
• a demokrácia a tömegek választása; ha tömegszinten butul az emberiség, akkor a választása is egyre butább lesz, tehát az országok vezetői sem a meritokráciát képezik le.

• a széteső figyelmet a cégeknek be kell építeniük a munkakultúrájukba: el kell fogadniuk a HR-eseknek, hogy alacsonyabbra kénytelenek tenni a lécet (ráadásul egyre kisebb korcsoportból meríthetnek); a "gondolkodósabb" munkákra vagy házon belül kell a digitális képernyőkultúrával kevésbé fertőzött munkatársakat találni (baby boomereket?), vagy cégen kívül lesznek ilyen emberek és vállalkozások.

• ellentrendként lesznek olyan társaságok, szervezetek és intézmények, amelyek az elbutulás ellen tevékenykednek (digitális detoxikáló helyek, könyvklubok).

Olvassuk sokat!

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!