Csermely Péter a türelemről és a kreativitásról

Csermely Péter a türelemről és a kreativitásról
A „szerezzük meg és élvezzük gyorsan a ma örömeit” magatartás egy olyan „megszaladási jelenség”, amely a javak fokozott elfogyasztásával tönkreteszi a fenntartható fejlődés esélyét. De: ″Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.″ (Pilinszky János) Azaz, a hosszú ideig nem teljesített kívánságaink sokkal többet fejleszthetnek rajtunk, mint azok, amelyek gyorsan teljesültek - e gondolatok mentén írt a türelemről, a kreativitásról, a várakozásról Csermely Péter professzor.

A nyugati világ jelentős része az elmúlt ötven évben forrásgazdag korban él. E körben a javakhoz való viszonylag könnyű hozzájutás leértékelte a gyarapodás örömét. A gyarapodás alapértelmezett, természetes jelenséggé vált. Elterjedt a népmesei „kisgömböc” magatartás, amelyik addig nyeli magába a javakat, ameddig szét nem pukkad. A habzsolás leértékelte a várakozás és a kitartás erényeit, hiszen – mondják sokan – „hülye az, aki nem élvezi ki ennek a kornak a könnyen megszerezhető javait”. Ez a szemlélet azonban nemcsak erkölcsi alapon „kárhoztatható”, hanem igen nagy veszélyeket is rejt magában - írja Csermely Péter professzor a csermelyblog.hu-n.

A „szerezzük meg és élvezzük gyorsan a ma örömeit” magatartás egy olyan „megszaladási jelenség”, amely a javak fokozott elfogyasztásával tönkreteszi a fenntartható fejlődés esélyét. Hosszabb távon egy ilyen magatartás elkényelmesít, ami a javak fogyása (illetve elfogyása) esetén igen nehézzé teszi az átállást egy másik, visszafogottabban fogyasztó stratégiára. Tudományosan igazolt, hogy a sokat fogyasztó, „nagy” fenotípus kb. három generáció alatt képes átállni a keveset fogyasztó, „kicsi” fenotípusra. Nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy a jóléti társadalom a Föld egészét tekintve egy elenyésző kisebbség sajátja. A napi 1,90 USD szegénységi minimum alatt a Föld közel kétmilliárd lakosa él. Mindebből következően a várakozás és kitartás a jövőre való felkészülés és a társadalmi kohézió megőrzésének igen fontos értékeivé léptek elő.

Nicholas Carr 2011-es könyve írta le, hogy az Internet megjelenése az apró információfoszlányok begyűjtésére (jobb esetben: rendszerezésére) ösztönöz. Ezzel azonban az agyunkban csökkenhet az elmélyült gondolkodás és az olvasottak kreatív továbbgondolásának az esélye.

Pilinszky János így ír a várakozás szépségéről „Az a gyerek, aki az első hóesésre vár – jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van. ... Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.” Érdemes mélyen elgondolkodnunk ezeknek a soroknak az igazságán. A teljes blogbejegyzés itt érhető el.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!