„Az ember persze elveszíti a nagyszüleit, elveszít családtagokat, barátokat. De amikor elveszíti a társát vagy azt, aki a másik fele volt, az egy feldolgozhatatlan állapot, folyamat, és nem tudom, hogy az ember valaha túl tud-e lépni, túl tud-e jutni” – kezdte a Fókuszban Mazsi.
Úgy érzi, Krisztián lelke még nem tudott elmenni, és észrevette, hogy kislányuk, Emma látja édesapja szellemét. Ha megkérdezi tőle, hogy hol van apa, a kislány furcsán viselkedik.
„Azt mondják, hogy a gyerekeknek nyitva van a harmadik szemük” – fogalmazott Mazsi. „Volt egy mélypontom nem olyan régen. Szoktam Krisztiánhoz beszélni, szoktam neki mesélni, és megkérdezem tőle, hogy itt van-e velünk. Emma ült a babakocsijában, rám nézett, és visszaintegetett. Amikor nagyon egyedül érzem magunkat, amikor ketten vagyunk otthon, meg szoktam Emmát kérdezni, hogy hol van apa, vagy hogy itt van-e apa velünk? Emma nagyon érdekes, amikor erről beszélgetünk. A szemével olyan pontra néz fel, ami nem természetes póz.”
Úgy érzi, sok erőt merít abból, hogy érzi elhunyt férje jelenlétét, de tudja, hogy el kell őt engednie, még ha nehéz is. Hullámokban tör rá Krisztián hiánya, vannak jobb és rosszabb napok.
„A telefonomban is benne van, pont valamelyik nap azon gondolkodtam, hogy írok neki egy SMS-t. De nem írtam. Elkezdtem naplót írni, nap mint nap az érzéseimet leírom, hogy mi van bennem. Nagyon sok minden váltakozik, a düh, a mi lett volna, ha még beszélhetnék vele. Az utolsó beszélgetésünk egy nagyon jó beszélgetés volt, és egy véletlen műve, hogy nem otthon volt éppen csütörtök este. Viszont azt gondolom, hogy ő is így akarta. Mert nem tudom, mi lett volna, ha csütörtök este otthon van, hogy én azt hogy dolgozom fel” – fogalmazott.
fotó: Instagram
Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!
