Peter Thiel szerint régen úgy hitték az embere, tudhatunk valamit a világról – de a vágyainkat korlátoznunk kell. Ma viszont azt mondjuk: a vágyainknak semmi sem szabhat határt – de cserébe már nem tudunk semmit. Ha jobban belegondolunk, pontosan megragadja a digitális korszak egyik legnagyobb ellentmondását – mondta el Aczél Petra a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) egyetemi tanára, kommunikációkutató.

A technológiai újdonságok tulajdonképpen arra valók, hogy kiszervezzük a gondolkodást.

De vajon tényleg van erre szükség? Csak azért, mert rengeteg adatot tudunk kezelni, még nem biztos, hogy érték. Különösen azért nem, mert ha úgy nő fel egy generáció, hogy minden másodikuk neurózisban szenved. Talán nem véletlen, hogy az amerikai egyetemeken nem a mesterséges intelligencia, hanem a boldogsáról szóló képzések iránt a jelentős a kereslet.

Ringier Axel Springer Hungary Digital Media Campusának igazgatója szerint a mesterséges intelligencia térnyerése alkalmas bizonyos feladatokat átvenni, de továbbra is szükség lesz az emberi munkára, csak átalakul a munkavégzés.

Az elmúlt évtizedek technológiai fejlődése mögött egy látszólag ártatlan ígéret húzódott: tehermentesíteni az embert. Ne kelljen megjegyeznünk telefonszámokat – ott az okostelefon. Ne töltsünk órákat a könyvtárban – ott a Google. Ne döntsünk rutinhelyzetekben – majd megteszi helyettünk egy algoritmus.

A gond azonban nem az, hogy gépekre bízzuk a feladatokat. A probléma akkor kezdődik, amikor elhisszük: a gépek gondolkodnak helyettünk. Pogátsa Zoltán közgazdász szerint egy nap alig pár óránk van, hogy a szinte végtelen információ sokaságából válaszunk – és kérdéses, hogy ezt az AI megoldhatja-e helyettünk.

Az információs társadalom ideája az volt, hogy a több adat több tudást eredményez. Ma már tudjuk, hogy ez korántsem ilyen egyszerű. Egy adat akkor válik tudássá, ha kontextusba kerül, és akkor lesz belőle bölcsesség, ha értelmet is tudunk adni neki. De az algoritmus nem bölcs – legfeljebb gyors. Nem értelmezi az adatot, csak modellezi. Nem kérdez rá a „miértre” – csak azt számolja ki, „mi a valószínű”.

Ez a hozzáállás azonban lassan visszahat az emberi gondolkodásra is. Egyre kevésbé teszünk fel mély kérdéseket, egyre gyakrabban „ráguglizunk” a válaszra. A kíváncsiságot felváltja az azonnali válasz iránti igény. A felfedezés örömét az instant információ kényelme. Egyéni értelmezés helyett „chatbot-vélemények” születnek.

Sokan úgy tekintenek az AI-t fejlesztő nagyvállalatokra, mint korunk új zsenijeire. Valójában a Szilícium-völgy nemcsak technológiai innováció, hanem intellektuális paradoxon is. Ahelyett, hogy serkentette volna az emberi gondolkodást, egyre inkább elbátortalanítja azt.

Az a társadalom, amely elhiszi, hogy a gép jobban tudja, mit akarunk, mint mi magunk, könnyen elveszíti autonómiáját. Az egyéni döntésképesség lassan háttérbe szorul, helyét az algoritmikus javaslatok veszik át: azért veszünk egy terméket, mert Alexa vagy a ChatGPT ajánlotta, azért olvasunk el egy cikket, mert az X vagy a Facebook algoritmusa ajánlotta.

A gondolkodás nemcsak logikai művelet, hanem kulturális gyakorlat is. Kritikus szemlélet, megkérdőjelezés, új szempontok keresése. Ez az, amit egy algoritmus nem tud helyettünk elvégezni – és amit egyre kevesebben gyakorolnak.

Nem véletlen, hogy az oktatásban, a pszichológiában és a közéletben is egyre többször merül fel a kérdés: hogyan őrizhetjük meg az emberi értelem önállóságát egy olyan világban, ahol minden az automatizáció felé tart?

Mit tud jobban az AI nálunk?

Most zárul le az a korszak, amikor még a szüleink, nagyszüleink számára a tévé vagy az internet hitelesebbnek tűnt, mint egy emberi forrás – véli Dull Szabolcs. Ez viszont meg fog fordulni. Elhangzott korábban, hogy mit adhatunk át az AI-nak – de ma már ott tartunk, hogy inkább azon kell gondolkodni, mit enged át nekünk a mesterséges intelligencia.

Ma már nemcsak egyszerű híreket ír hibátlanul, hanem egyre összetettebb tartalmakat is. Időjárás- és sporthírek megírását már ma is teljesen automatizálni lehet. A spektrum másik végén a politikai és gazdasági elemzések állnak – ezekhez ma még kell az ember, mert tudja, mit érdemes figyelni, milyen összefüggéseket keressen. Az adatok erdejében nem látja az AI mit kellene keresni.

De pár év múlva lehet, hogy új szakma születik: a „promptoló”. Valaha ezt újságírásnak hívták, most viszont az lesz a kérdés, ki tudja legjobban „megtanítani” az AI-t tartalmat gyártani.

Az adatoknak hatása van a tartalomra is: 20 évvel ezelőtt még azt olvasták az olvasók, amit az újságírók írtak nekik, most azt írják nekik, amit szeretnének olvasni – hozott példát az adat alapú működésre Takács Gabriella a Central Médiacsoport női tartalmi vezetője. És amíg két éve a clickbait címek zavarhatták az olvasók egy részét, most az is feltűnhet, hogy sok felületen azonos témákat láthatnak. Mindez azért, mert erre van kereslete az olvasóknak.

Amikor az techvállalatok elkezdték véleménybuborékokba zárni az embereket, akkortól kezdett igazán gyorsan átindulni az újságírás.

Ez a generatív mesterséges intelligencia kicsit olyan, mint a film: perceptuális csalódás – mondta el Tófalvy Tamás, médiakutató és kommunikációs szakember.. A film sem más, mint gyorsan pergő képek sorozata, amit az emberi érzékelés egységes mozgásként értelmez. Ugyanígy, amikor az AI emberi nyelven ad vissza információt, hajlamosak vagyunk intelligensnek hinni, pedig csak megszokott formában kapjuk meg az adatokat. Ez nem radikális újítás, hanem egy új módszer arra, hogy a külső emlékezeti tárakból – mint a könyvek, videók vagy hangfelvételek – információt nyerjünk ki, és nyelvi modellként kapjuk vissza.

Amire egy ilyen modell nem képes, az a narratívák kitalálása, fontosak a visszajelzések Pogácsa Zoltán szerint. Felmerültek a kattintásalapú tartalomgyártás veszélyei is: ha csak az érdeklődés vezérel, fontos információk elveszhetnek. Különbséget tettek a komoly és bulvár tartalmak között, és többen hangsúlyozták, hogy a minőségi újságírásnak is van közönsége – akár előfizetési, akár szegmentált reklámpiacokon keresztül.

A globális médiumok nyelvi fölénye is nehezen megkerülhet: az angol nyelv dominanciája kérdéseket vet fel a lokális, magyar nyelvű tartalmak jövőjéről. Az influenszerek és a nanoinfluenszerek szerepe is előkerült mint az új típusú hírfogyasztás formái – akár mesterséges influenszerek megjelenésével is.

A zárókörben a résztvevők azt emelték ki, hogy miközben a technológia lehetőséget ad személyre szabottabb tartalomra, a túláradó információ frusztráló is lehet. A hitelesség, emberi érzések és választások fontosságát hangsúlyozták, némi iróniával zárva: amíg vannak nejlonharisnyák, az emberi lényeg is megmarad.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!