Vajon tartanunk kell attól, hogy a jövőben átalakul a mai médiapiac? A folyamatot már ma is érzékeljük, sokan pedig ágálnak ellene, mondván, hogy a régi jó dolgoknak előbb-utóbb se híre, se hamva nem marad. Ha jobban belegondolunk, a mostani, illetve a 10-20 évvel ezelőtti állapot is már valaminek az átalakulása volt. Réges régen a történetek szájhagyomány útján terjedtek, voltak kiáltványok, hirdetmények és hírvivők, így aki értesülni akart a falubeli történésekről, mind egy helyre gyűlt, hogy elolvashassa az aktuális kéziratot, míg a személyesebb híreket szóban szállította egy-egy futár. Később, amikor megjelent az újság, rikkancsok osztogatták azt a fő téren, mígnem a terjesztésben a posta, idővel pedig futárcégek segédkeztek, valamint a különböző butikokban, boltokban is elérhetővé váltak. Ebben nőttünk fel mi is, ha pedig előfizettünk, még csak a boltba sem kellett lemenni, reggelre a postaládánkban voltak a hírek. Az internet és a hírportálok megjelenésével aztán elkezdett kirajzolódni egy új jövő, ám sokáig a print árnyékában növekedtek az online médiumok. Ma már utóbbiak vannak előnyben, ám az írott online média is egyre kevésbé hangsúlyos, hiszen ott a Spotify és a YouTube, ahol a különböző felhasználók ízlésére szabva többféle módon tálalnak híreket influenszerek és önjelölt hírolvasók. A titok pedig a karakterek nyújtotta egyéni tartalom, amellyel ha valaki azonosulni tud, az válik majd az illető elsődleges hírforrásává. A kérdés ismét adja magát: vajon félnünk kell ettől a folyamattól? Annak idején a dédnagyszüleink is féltek a postától? Majd a szüleink az internettől? Mi a közösségi médiától? A hírek ugyanazok maradnak, csak a körítés más, ahhoz pedig, hogy a „hagyományos” médiumok túléljenek, alkalmazkodniuk kell.

Ma egy újságot az idősebb korosztály olvas, illetve különböző várótermek asztalain találunk magazinokat, hogy azokkal is el tudjuk ütni a várakozási időt egy rendelőben vagy esetleg ügyvédi irodában. A rádiók fő profiljába a reggeli műsorok, híradások és a zene tartozik, megcélozva a főként autóban utazó közönséget. A televíziók szintén a híradásokra és a nagyszabású szórakoztató műsorokra mennek rá, amelyekre jóformán csak nekik van büdzséjük, valamint manapság a streaming-piacra is betörnek, hogy a jövőben is túléljenek, hiszen afelé halad a világ. A podcast és a vodcast pedig a rádiós és televíziós beszélgetős műsorok legmodernebb verziója: ezeket bárhol, bármikor meghallgathatjuk és visszajátszhatjuk, közöttük pedig mind megtalálhatjuk a saját ínyünkre valót.

Hogy ezek hogyan illeszthetők be a hagyományos médiumok működésébe, arról Szabó Gergely, a Ringier Hungary munkatársa beszélt a Digital-Media Hungary egyik előadásán április végén. Mint arra a szakember rávilágított: ma 464 millió ember hallgat podcastet a világon, a becslések szerint ez a szám jövőre több mint félmilliárdra nő.

„Globálisan 5 millió podcast adás létezik, amelyeknek 70 millió különböző része van. Mindennek a 17 százaléka úgynevezett vodcast, vagyis videós podcast, illetve csupán 1 százalék ér el több mint 4 ezer letöltést egy héten” - mutatott rá Szabó Gergely. Hozzátette: nagyon sok múlik a minőségen és hitelességen, valamint az anyagok hosszán. „Ha például vodcastről beszélünk, a legjobban a rövid videókat nézik. Felmérések szerint az Instagramon elérhető Reals-videókat 1,2 milliárd ember követi naponta, akik átlagosan 26 percet töltenek el a videók nézegetésével. TikTokot az internetezők 30 százaléka használ, ez 3 milliárd felhasználót jelent. Ők összesen 1 milliárd felvételt tekintenek meg naponta. Amit ezekkel a számokkal szemben mi tehetünk, hogy először felmérjük a piaci igényeket és a saját közönségünk igényeit. Ebben a televízióknak könnyebb dolga van, hiszen a műsorok előállítása során számtalan olyan tartalmat tudnak készíteni, amelyeket aztán az interneten közzé tudnak tenni, valamint hirdetési formákat is bele tudnak illeszteni. Ezzel sokkal hatékonyabban vehetik fel a versenyt az egy személyben tevékenykedő podcasterekkel és vloggerekkel, akiket így könnyen le is körözhetnek, hiszen a műsorokat egyébként is legyártják, így az online tartalmaikat plusz energia ráfordítása nélkül készíthetik el” - fejtette ki álláspontját Szabó Gergely.

A halálzóna

A szakember arra is rámutatott az előadása során, hogy az úgynevezett egyszemélyes hősök és a nagy televíziók között létezik egy bizonyos „halálzóna”. Ide tartoznak azok, akik a kicsinél már nagyobbak, de még nem elég nagyok. Az ő dolguk a legnehezebb, ugyanis a nagyobb hallgatottság és nézettség érdekében idővel több embert kell alkalmazniuk, a nagyobb költség miatt pedig több hirdetést elhelyezniük. Egy ilyen folyamatban nagyon nehéz több pénzt keresni, így a legtöbben megrekednek, hiszen egy ponton nem tudnak nagyobbra nőni. A fejlődést továbbá olyan külső tényezők is befolyásolják sokszor, mint a nyelvi korlátok, ha valaki például csak a hazai piacra gyárt tartalmat. Az elérése így kisebb lesz, mint egy globális felületnek, valamint szűkebb piacon a verseny is nagyobb.

„Mi úgy gondoljuk, hogy önmagában hiba egy videónak csak a számadatait nézni, hiszen ez ennél sokkal összetettebb. Ha például egy adott felvételt meghallgattak 300-an, de a tartalmát feldolgozták egy online cikkben, akkor közvetetten így még több emberhez eljutott. Arról nem beszélve, hogy a cikken belüli megtekintésekkel a felhasználók oldalon eltöltött ideje is nő, ami vonzó adat egy hirdető számára. Az értékesítés így komplexebb ajánlatokkal tud előállni, mint például a podcast-adással kiegészített cikk, amely vonzóbb lesz az ügyfélnek, a médiumnak pedig több bevételt jelent, illetve a saját olvasóival, látogatóival szélesebb lefedettségben tud egyre több módon kommunikálni” - magyarázta a Ringier szakembere. Kiemelte ugyanakkor, hogy akikkel a médiumoknak a jövőben is nehéz lesz versenyezniük, azok a speciális témákra fókuszáló tartalomgyártók. Egy-egy témát bizonyos személyek olyannyira jól le tudnak fedni, hogy azokon a területeken ők válnak a leghitelesebb forrássá.

„Nekünk nem érdemes ilyen kicsi szegmensekre lemenni, nekünk tömegeket kell kiszolgálnunk. Az egyetlen, amiből nem engedhetünk, az a minőség. Egy olyan világban, amikor magánemberek alapfelszerelésekkel, például egy csúcskategóriás okostelefonnal kiváló minőségű dolgokat tudnak csinálni, nagy, nemzetközi kiadóvállalatként mi nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne tudjuk legalább ugyanazt, vagy annál jobbat hozni. Ez önmagunk és a hirdetőink miatt is szükséges” - hívta fel a figyelmet Szabó Gergely. Hozzátette: a minőség és a mennyiség maximalizálása, valamint a költségek minimalizálása érdekében egy nagy médium esetében mindenképpen előnyös saját stúdió kiépítése a pod- és vodcastek gyártására.

„Itt kell lennünk, benne kell lennünk, de a helyén kell kezelnünk, hogy a vonal melyik végén állunk, és abból hogyan tudunk a legjobban profitálni.”

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!