Virágh Enikő és Szepesi Balázs Szociológiai Szemlében megjelent tanulmánya többek között arra jut, hogy a ‘90-es évekhez képest az utóbbi időben történt elmozdulás, az online médiában mindenképpen - írja a qubit.hu.

A kutatók a két világháború között kezdik el felvenni a történet fonalát, és rámutatnak, hogy az akkoriban domináns agrár-, ipari és pénzügyi szektorokban is nagyon jelentős volt a koncentráció. Ez pedig azzal járt, hogy kis és közepes vállalkozások nem igazán tudtak működni, így pedig nem alakulhatott ki a tisztes és társadalmi értelemben elérhető vállalkozó képe. Ráadásul a vészkorszakkal és a holokausztal még azokban a rétegekben is eltűntek a közepes méretű cégeket alapító vállalkozók, ahol egyébként legalább nyomokban léteztek. Az ‘50-es évek államosítási hulláma az agrárszektorban végezte el ugyanezt: előbb kuláklistára kerültek a módosabb parasztok és a nagygazdák, majd jött az államosítás és a téeszesítés.

A ‘80-as évektől ugyan újra vállalkozóvá lehetett válni, de az uralkodó állami ideológia nem támogatta a vállalkozói szerepet. Ezzel párhuzamosan azonban a rendszerkritikus értelmiségi gondolkodásban megjelent a vállalkozói, kistermelői autonómia fontossága, és sokak számára ebben testesültek meg az elnyomott, illegalitásba kényszerült polgári értékek is. A rendszerváltással aztán a vállalkozók egyenesen kulcsfigurákká léptek elő: ők voltak azok, akiktől a politikusok a gazdaság dinamizálását és a társadalom felemelkedését várták.

A ‘90-es évek végre viszont a mítosz szertefoszlott, és a közgondolkodásban a vállalkozók tisztességtelen bűnözőké váltak, akik a privilégiumaikat kihasználva, munka nélkül gazdagodnak, írják a kutatók.

A Virágh és Szepesi által idézett közvéleménykutatások alapján 1991-ről 1996-ra egyre többen gondolták úgy, hogy Magyarországon a meggazdagodáshoz leginkább informális kapcsolatok, gátlástalanság és indulási előny szükségeltetik, míg a tehetségnek tulajdonított szerep kifejezetten csökkent ebben az időszakban. Ezzel párhuzamosan 65 százalékról 73-ra nőtt azok aránya, akik magát a piacgazdaságot is elutasították. A szerzők szerint a ‘90-es évek végén “a sikeres magyarországi vállalkozókat nyugati társaikkal ellentétben nem dicsőség, sokkal inkább irigység és gyanakvás övezi.” Az ekkorra kialakult társadalmi attitűd még a 2010-es években is uralkodó volt: a 2009-es Eurobarometer-kutatások szerint a magyar válaszadók mindössze 26 százaléka mondta, hogy a vállalkozók imázsa inkább kedvező, míg az EU-országok átlaga 49 százalék volt, és a számok még 2012-ben is nagyon hasonlók voltak.

Egy újabb kutatás szerint azután 2015 környékén mintha elkezdett volna változni a vállalkozók megítélése. A közvéleménykutatásokban megjelentek a vállalkozók pozitív tulajdonságai, sőt, ezek kezdték el dominálni a róluk alkotott képet: a megkérdezettek 88 százaléka kreatívnak, 86 százaléka tehetségesnek, 65 százaléka tisztességesnek tartotta a vállalkozókat, a „csaló” jelzőt pedig mindössze 3 százalék említette. A szerzők szerint a 2015-ös adatok alapján úgy tűnik, hogy a társadalomban kettős kép rajzolódik ki a vállalkozókról: a „simlis”, mindenhol kiskapukat kereső vállalkozó sztereotípiája is továbbra él, de elsősorban a fiatalabbak körében megjelent a kreatív, innovatív, bátor és becsületes vállalkozó képe is.

Virágh Enikő szerint a változásra részben magyarázatot ad egy általuk is felhasznált, 2015-ös kutatás. Ebből az a következtetés vonható le, hogy a fiataloknak már nincs meg az a nagyon erősen negatív tapasztalatuk, amit a ‘90-es években lehetett összeszedni, ráadásul a gazdaság kisvállalkozói szegmenseiben egyfajta kifehéredés is tapasztalható, amibe a fiatalok már inkább belenőnek. Virágh arra is felhívja a figyelmet, hogy egyre több pozitív példa akad a sikeres és tisztességes vállalkozásokra - ő ilyennek tekinti például a prezentációs szoftveréről ismert magyar céget, a Prezit. A folyamatban szerepet játszhat, hogy egyre több vállalkozás és vállalkozó van Magyarországon, és így a ‘90-es évekhez képest egyre többeknek van személyes tapasztalatuk a családon vagy a baráti körön belül lévő vállalkozókról.

Mit mutat most a média?

Ennek a változásnak a nyomai a médiában is tetten érhetők. 2011-ben Kuczi Tibor szociológus még úgy írta le a ‘90-es végi médiaállapotokat, hogy „a vállalkozás és a bűnözés gyakorta észrevétlenül összekapcsolódik a publicisztikában […] A publicisztika kialakította az értelmiségi magaskultúrával szemben álló, rikító színű zakót, makkos cipőt viselő, felnyírt hajú, érdekeit, ha kell, erőszakosan is érvényesítő újbarbár vállalkozó sablonját.”

Ehhez képest Virágh és Szepesi már elmozdulást érzékelnek: saját kutatásuk keretében azt nézték meg, hogy mit mutatnak a négy legnagyobb olvasottsággal bíró és általuk nem bulvárnak tekintett online lap tartalmai 2015 és 2019 között. Az elemzéshez a 24.hu, a hvg.hu, az index.hu és az origo.hu vállalkozásokkal kapcsolatos 485 cikkét és portréját tekintették át (a legtöbb cikk a 24.hu-ról és az hvg.hu-ról származott). A teljes cikk itt folytatódik.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!