A hiedelmek torzító ereje. A megújulás édes íze. 
Gondolatok a Digital-Media Hungary-hez.

A hiedelmek torzító ereje. A megújulás édes íze. 
Gondolatok a Digital-Media Hungary-hez.
Az járhat nekünk, amit tartalomfogyasztónk ad nekünk, nem az, amiről hisszük, hogy jár. Ilyen például a figyelme. Szemléletváltást vár tőlünk a versenypiac, ezt igényli a tartalomfogyasztó, és a hirdető egyaránt. Van mihez alkalmazkodnunk. Gondolatszilánkok a Digital-Media Hungary konferencia programjából. Őrült beszéd, de lesz benne rendszer!

Az alábbi szöveg a konferencia programjának elolvasásával válik teljessé.
(A program PDF. formátumban itt tölthető le.      A regisztráció itt.)

A globálisok (tudjuk kik), a “függőség kialakításának leple alatt” brutális, szinte utolérhetetlen nagyságú előnyre tettek szert; például óriási adatbázisokat építettek.
Pedig csupán egy ősrégi kereskedelmi fogást alkalmaztak: először adj, aztán kérj, majd okozz függőséget! Olyat kértek, ami látszólag ingyen van: figyelem, idő és adat. Figyelem! E három tétel együtt ér csak igazán!
 
A jövő - szinte már közhelyig hangoztatva - az adatbázisok építésének az irányába tart.

Ma még jól érezhetjük magunk, mi, hagyományos médiások. 
Ahogy tettük az elmúlt pár évben is, de közben azért vessük a jövőnket féltő szemeinket a Magyar Reklámszövetség által kiadott reklámköltésekre, un. reklámtorta számaira, és az abból megmutatkozó tendenciákra! 
Egyértelműen látszanak az irányok, mint például hogy mekkorára nőttek a globálisok, hogyan változik az torta szeleteinek aránya, mint például a tévés-reklám, újsághirdetések, és a digitális költések egymáshoz viszonyított aránya.
(Még egy kutatás itt: MRSZ: Globális platformok hatása a magyar kommunikációs iparra)

A számok tények, és azok igazán makacs dolgok. A szemlesütés, az elfordulás még nem változtatja meg a valóságot, csak ideig-óráig engedi még a látszólagos nyugalmat.

Kétségtelen, hogy a média atomizálódásval a tartalomfogyasztók még jobban átvehették, és át is átvették a hatalmat. 
Mindenki és bárki, ott és akkor fogyaszthat médiatartalmat, ahol csak akar. A fogyasztó oldaláról tekintve a házi-videó (szülinap, vagy valamilyen YT, vagy Tiiktok, vagy FB) vetekszik egy sportközvetítéssel, egy vetélkedővel, vagy valamelyik filmcsatornával…
 Számukra a tartalmak egyenlővé váltak.
Ráadásul napjainkra szép lassan kialakult az un. követő média. A különböző tartalmat megjelenítő eszközök, a mobiltól a tévéig, ugyanazt a tartalmat tudják közvetíteni illetve folytatni a fogyasztónak ahol van, ahol abbahagyta.
Így a tartalom a fogyasztónál maradhat, és nem a nappaliban várja nézőjét. Nekünk kell őket követnünk hirdetéseinkkel és most már a tartalommal, és - ahol lehet - a közvetítő eszközzel, mint például a mobillal.

A hagyományos média hirdetései az realtime tömeges elérésükkel, a digitális hirdetési eszközök meg az egyre pontosabb célzásokkal már szinte név szerint megtalálja ügyfeleiket, igaz nem egyidőben hanem eltolva. 
A helyzet fokozódik. Kéz a kézben futnak egymással versenyt a lineáris és a non-lineáris médiaplatformok, és hirdetési megoldások. 
Mindenki tudja ezen állításom, és persze mutatják az MRSZ számai is. Tény: Hét millió ember hét millió embert érhet el! Már nem kevés média szólhat sok emberhez, hanem sok ember szólhat sokhoz. Kialakult a zaj meg egy igazi versenypiac.

A szent Négyes: a tartalomlomgyártás, a tartalomterjesztés, a hirdető, és a tartalomfogyasztó érdekei, szokásai, üzleti viszonyai megváltoznak.
Kibeszéljük majd melyek ezek, és milyen következményekkel járhatnak. 

Hirdetés a lineáris térben - szólj hozzá közvetlenül a virtuális térben! 
A nagy piaci átalakulás folyamatban van, a láncreakciók beindultak. A sokáig “csak” longtail szereplők egyre jobban növekednek, számuk pedig összeadódik és tovább atomizálják a médiát és a közönséget. 
A virtuális tér növekedésével a fogyasztókat is másképpen kell elérnünk. (Lásd még: a persona és a perszonalizáció fokozódó).

Döntéseket kell hoznunk. Valamit mindig valamiért. Sok együtt és/vagy egymás ellen futó szál (érdek), sok egymásra ható hatás; amit az egyik oldalon megnyer, erősít, azt a másik oldalon gyengít.

A döntésről jut eszembe: Az emberek a vásárlói út 95%-ában racionálisan gondolkodnak, de az utolsó 5%-ban, vagyis az út végén, döntéseiket 95%-ban érzelmi alapon hozzák. Oh, drága impulzus.

Élményt okozunk azzal is, hogy a tévés műsoridőben már szinte elviselhetetlenül sok az ajánlókkal teli kereskedelmi üzenet. Szép példákkal vagyunk tele, de mennyiségben még nem elég…
Legyen a média eredeti hitvallása az új purpose: segítsünk a fogyasztónak lelassulni és belemélyedni a tartalomba, segítsük átélni, és nem csak egy mász adni. Tudjuk a tartaloma király. Oké, de akkor a cím pediga királynő. 
Öltöztessük fel a király, ne hagyjuk meztelenül a királynőt!

A fogyasztói élmény nem az, amit annak hiszünk, hanem az, amit a fogyasztó annak is él meg; ami lehet pozitív, de negatív is. Tegyük kedvessé a média tartalmát, a reklámot, és persze a reklámblokkokat! Értünk írom, nem ellenünk. Hol keletkeznek a média és marketing lufijai? A piac fogja eldönteni, és küld rá egyértelmű jelzéseket.
Ne forduljunk el a ténytől: ma már bárki elérhet 7 millió embert, és nem feltétlenül kell hozzá a média inventoryja.

Elindult az HBO Max, jön a Disney+, ősszel a Skyshowtime, és érkezhet talán egy magyar szereplő is. Ahogy a szöveges tartalmaknál, vagy a zenénél, úgy esetleg a filmeknél is alakulhat előbb-utóbb egy aggregátor site, amelyik az összes tartalmát kínálja, egyrészt forgalmat generálva nekik, másrészt egyszerűsítve a közönség dolgát. Hiszen amikor filmet keresel, akkor teljesen mindegy, hogy a Netflixen vagy az HBO-n találod meg, de nem kényelmes, hogy mindegyikben meg kell nézned, hogy megvan-e nekik. Egy ilyen aggregátor lehetősége, és lehetséges üzleti modellje már a levegőben van. 
Van mihez alkalmazkodnunk, nekünk, hagyományos médiásoknak.

Mindenki a maga igazát méri? Komoly dilemmámat vetném fel: Mit kell mérni a tartalom- és a hirdetések hatékonyságának mérésénél? A fogyasztót, pl. azt, hogy mikor, hol, merre található, milyen a hangulata, és talán a figyelmének nyitottságát, vagy inkább azt, hogy az egyes médiatípusok egymáshoz viszonyítva milyen arányban vonzzák magukhoz a tartalomfogyasztót? 
Non-linearitás és interaktivitás. Ez a jövő, ebbe az irányba mutatnak a tendenciák.

Látni kell a piacok folyamatait, az induló láncreakciókat. Mindig mindent a versenypiac, vagyis az érdekek indukálnak.

Most lehetünk tanúi a digitális világ teremtésének (lásd még: metaverzum). Még az elején tartunk - ahogy a rádiózás és televíziózás is a negyvenes és ötvenes években -, de az exponencia törvénye,a. gyorsuló változás most is érvényesül.
A metaverzum - hogy messzire tekintsek- minden egyes piaci eleme már ma is rendelkezésünkre áll, sőt, nyereséges üzleti tevékenységeket is folytatnak velük. 

Köszönöma figyelmet. Hamarosan jön a következő rész.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!


Csermely Ákos

Producer, konferenciaszervező, álmodozó.Életpálya évszámokban, utána meg a sztori1981–1996 Magyar Televízió (Külpolitikai Főszerkesztőség, TV2, Kisebbségi és Határontúli Szerkesztőség) 1990–1996 …