A PR (nem) halott?

A PR (nem) halott?
Érdekes kérdést feszegetett Radikálisan optimista vagyok, de a PR halott! című előadásában Teremi Balázs PR szakember, az OTP Bank kommunikációs tanácsadója, aki egy hatalmas fordulattal zárta a beszédét a 25. Internet Hungary konferencián. A szakember kifejtette: a PR területén sokszor kiáltottak már farkast, ám az ágazat valahogy mindig feltámadt valós vagy vélt hamvaiból.

Dua Lipa Radical Optimism című számára utalva nevezte el figyelemfelkeltő előadását Teremi Balázs PR szakember az első jubileumát ünneplő Internet Hungary konferencián október 1-én Siófokon. Teremi elmondta, hogy a szakmában töltött 21 éve alatt már háromszor "halt meg" a PR-szakma, ennek ellenére a mai napig köszöni, de jól van.

"A szakmánk első halála az online tartalommegosztás indulásakor volt, amikor temetni kezdték a nyomtatott sajtót. Ezt követte 2010-ben a tartalom alapú, majd az influenszer marketing, két évvel ezelőtt pedig ismét farkast kiáltottak, amikor megjelent a mesterséges intelligencia, mondván, hogy sokkal jobb tartalmakat kreál majd, mint a PR-szakemberek. A kérdés, hogy ezekben a 'gyilkosságokban' ki volt a gyilkos, és mi volt az indíték?" - tette fel a költői kérdést Teremi Balázs. Az OTP munkatársa ezek után kiemelte, hogy a PR-szakma "halálhírének" keltésében a fogyasztóknak, a vállalatoknak, sőt az ügynökségeknek is felelősségük van.

"A fogyasztókra nagyjából két hetes márkahűség jellemző. A PR lényege a reputáció építés, ám ez nehéz úgy, hogy a mai fogyasztók könnyebben és gyorsabban váltanak a brandek között. Felmérések szerint 46 százalékuk simán otthagy egy márkát, ha az anyagilag jobban megéri. Különösen igaz ez a fiatalokra, akik kétszer olyan gyorsan pártolnak át másra. A PR-szakembereknek tehát egy ilyen környezetben kell hosszú távon márkát építeniük. És bár azt hihetnénk, hogy például egy minőségi munkával készült termék vagy tartalom előnnyel indul, megeszi azokat az igénytelen kínálat. Tartalom terén egy adott oldalon eltöltött időn például nem látszik, hogy miben volt munka és miben nem. Az igénytelenség miatt pedig nem tudok mást okolni, mint a fogyasztókat és a mainstream médiát. Ezáltal a PR egyik legnagyobb feladata mára az lett, ha tisztára kell mosni valakit, vagy imázst kell építeni, esetleg javítani" - vázolta fel a szomorú igazságot a szakember, aki a vállalatok számlára azt írja, hogy a PR és a marketing megkülönböztethetetlenségét hangoztatják.

"Fel kell tenni a kérdést, hogy mi az, ami az eladást szolgálja, mint a marketing, illetve mi az, ami megvéd, mint a PR. Utóbbi ugyanis egy háló, amely megfog, ha zuhansz" - mutatott rá Teremi egy frappáns metaforával élve, miszerint egy vonósnégyesben a két hegedűre figyel mindenki, a gordonkát elismerik, ám a brácsát észre sem veszik. Holott a brácsa adja a hangot.

"A PR a brácsa. Nehéz kimutatni a közvetlen hatását, de ha feltesszük a kérdést, hogy miért vesz meg valaki egy márkát, akkor a válasz, hogy a márkahűség miatt, tehát a PR hatásossága miatt" - jelentette ki Teremi Balázs.

"Ha a vállalatok eljutnak oda, hogy meg tudják különböztetni egymástól a PR-t és a marketinget, valamint megértik azt, hogy előbbi hatása nem azonnal fog jelentkezni, akkor befigyel még a jogi osztály. Ha van egy content kampány, amelyben például 4 slide a tartalom, jön 5 slide kemény jogi szöveg, aztán ügyelni kell még a politikai korrektségre, végül jön az öncenzúra" - taglalta tovább a PR nehézségeit a kommunikációs tanácsadó. Végül az ügynökségek felelőssége kapcsán még elmondta: az ő legnagyobb hibájuk, hogy hajlamosak egy "elefántcsonttoronyból", vagyis lenézően kommunikálni azt feltételezve, hogy mások nem értik meg a munkájuk összetettségét. Ezen kívül állítása szerint jellemző még az ügynökségekre, hogy edukálni akarnak, pedig az emberek szeretik a hibákat, pont azért, mert azok emberiek.

"Pont ezért nem kell temetnünk a PR-szakmát. Egy gép által kreált tartalomban nincs hiba, de nem is kreatív. A kreativitás emberi, a hibák emberiek. A PR-esek kreatív tartalmakat gyártanak, amelyek nem feltétlenül tökéletesek, de maguk az emberek sem azok. A következő nagy kihívása a PR-nek, hogy megtanítsa az embereket arra, hogy el tudják választani az MI által kreált igénytelen tartalmakat és az emberek készítette igényes tartalmak felé terelni őket. Ehhez azonban az is szükséges, hogy a PR-es munkát jobban alárendeljük az üzleti érdekeknek, lerombolva az elefántcsonttornyot. Mindennek fényében az előadásom címét úgy módosítanám: A PR nem halott, és radikálisan optimista vagyok."

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!