Mindig szerettem a képvicceket, vagy a képszerű, rövid vicceket. A „két alak jön ki az erdőből… az egyik futva… a másik medve” típusú humor eléggé megosztó. Ugyanakkor azt jól bemutatja, hogyan írja újra az utolsó információ, azaz ebben a példában az utolsó szó a korábbiak jelentését. Így működik valahogy a történet is. Egy el nem mondott részlet később új fényben tünteti fel a korábban adagolt jelenetekből kialakított képet. Akkor jó a sztori, ha ezekben az újraértelmezési eseményekben az alany ugyanannyiszor csalódik, mint ahányszor eltalálja, mi fog történni, mert ekkor a két állapot közötti űr feszültsége az, aminek kioltása bevonódást, akár katarzist is okoz. Ezért definiálom a jó történetet „jól tervezett információhiányok sorozataként”. Amennyiben így sikerül kötegelni a számukra fontos mondanivalót, akkor olyan üzenetkapszulát hozunk létre, amelyet primér tiltakozás nélkül „vesz be” a másik fél. (Miután megértette, még persze vitatkozhat.)

Az egyik Media Hungary konferencián találkoztam először a hat szavas történetekkel jó pár évvel ezelőtt. Csermely Ákos megtisztelő felkérésére magam is zsűriztem és láttam, hogyan írnak a profik és hogyan a kezdők. Megrendeztem a „versenyt” a Károlin is arra kérve a szeminárium hallgatóit, hogy írjanak. Ám a „zsűri” jelen esetben egy online felületen keresztül értékelte a műveket öt olyan szempont alapján, amelyek „tankönyv szerint” a történetekben fontosak. Természetesen legalább ötven ilyen szempontot is meg lehetne adni, de mivel a válaszadók önszántukból töltötték ki a kérdőívét, igyekeztem nem visszaélni e gesztusukkal és limitáltam a hosszát. Így álltam meg a következő szempontoknál, amelyek hiányát vagy meglétét lehetett jelölni történetenként, illetve azt, ha az adott szempont nem eldönthető.

Huszonöt pályaművet értékelt az alábbi öt szempont szerint 18 ember. Természetesen semmilyen reprezentativitásról nem beszélhetünk ebben az esetben, ám itt a kitöltőkre, mint egy 18 tagú zsűrire tekintettem, nem mint egy mintára. Az értékelési szempontok tehát ezek voltak:

1. Sztori: Mennyiben van történet a történetben? Mennyire halad valahonnan valahová? Azaz van-e benne következmény?

2. Konfliktus: Mennyiben van benne konfliktus? Konfliktus, feszültség lehet bármilyen két ember, gondolat, érzelem, tárgy, dolog között.

3. Fordulópont: Mennyiben van fordulópont a történetben? A történet "vége" újraértelmezi-e a történet "elejét" a fordulópont miatt?

4. Dráma: Mennyire drámai a történet? Mennyire mély vagy katartikus?

5. Szépség: Nyelvi szépség? Van-e benne játék a szavakkal, ragozással?

6. Metafora: Van-e benne metafora? Átvitt értelmű szó? Használja-e az olvasó asszociációját ahhoz, hogy második értelme is legyen a történetnek?

A történetmesélésben jártas olvasó már most felszisszenhet azt látva, hogy több fontos szempont is kimaradt. Ilyen például a „dialógus”, hiszen a két vagy több alany közötti párbeszéd teljesen más dinamikát hoz a történetbe, mint az eseménysorozatok pusztán prózai közlése. Ám szintén elengedhetetlen, de most a szempontok közül kimaradt a „karakter” paraméter. A storytelling szeminárium gerincéti is a 12 jungi archetípus megismerése és felismerése képezi. Most mégsem került a zsűri elé az a kérdés, hogy van-e a hat szavas történetben jól azonosítható karakter – olyan szereplő, aki úgymond a kollektív tudásunk lakója, azaz mindenki számára felidézhető asszociációkat idéz meg további magyarázat nélkül is. Amennyiben ez bekerült volna a szempontok közé, akkor az első helyzet nem csak néhány ponttal, hanem toronymagasan győzte volna le a mezőnyt. Ez mindenképp tanulság, amelyet később az értékelési módszertanba fogok építeni.

Mielőtt az eredményeket bemutatnám, a projekt számomra még érdekesebb tanulságairól szeretnék megmutatni néhány ábrát. Mert nem csak egy házi versenyt rendeztem a hallgatóknak, ami aztán tantárgyi segédletté vált, hanem a történetek képletének belső összefüggéseit szerettem volna jobban feltárni: a történetek univerzális működési elveinek mintázatait kerestem az adatok összefüggéseiben. A feltárást az adatbázis tette lehetővé, amely a 25 pályamű öt szempont szerinti értékelését tartalmazta a 18 „zsűritag” pontozásával. Ez összesen 2250 adatpontot jelent. Természetesen aggregáltan elemeztem az eredményeket, hiszen a vizsgálat alanyai a beküldött történetek voltak. Ha egy szempont jellemző volt a történetre, akkor a történtet +1 pontot kapott, ha nem, akkor -1 pontot. Ha az adott zsűritag a „nem tudom eldönteni” választ adta, akkor pedig nullát. Így egy történet szempontonként maximum 18 pontot kaphatott, feltéve, hogy mindegyik értékelő úgy gondolta, hogy az adott szempont jellemző arra. Ha az adott szempont látványosan hiányzott a történetből, akkor -18 pont volt az elméleti minimum. Vagyis, ha egy történet mindegyik paraméterben maximális eredményt ért volna el, akkor 5x18, azaz 90 pontot kaphatott volna. És fordítva. Most azonban egyenként nézzük a paramétereket, illetve azok összefüggéseit. A következő ábrákon a függőleges tengelyen rendre a művek összesített „Sztori” pontszámai láthatók. Az összesített pontszámban a pozitív (+1) és a negatív (-1) értékek összege olvasható le.

Az első ábra azt mutatja, hogy a pályaművekben lévő „story” pontszámot mennyire (nem) határozza meg az, hogy van-e nyelvi szépség a történetben. Az összefüggés szorosságát mutató (R-négyzet) statisztika tulajdonképpen nulla. Így a nyelvi szépség egyáltalán nem szükséges feltétele a hat szavas történet sikerének.

A második ábra a metafora erejét tárja fel, ami a várakozásaimhoz képest elég gyengén szerepelt. Az összefüggés már nem nulla (7,6%-os), de így is látszik, hogy vannak nagyon gyenge „sztorik” erős metaforával és akadnak viszonylag erős sztorik közepes metaforával. Tehát a metafora használata valószínűleg akkor „üt” nagyot, ha más paraméterekben is erős a történet.

A harmadik, már lényegesen jobb összefüggést mutató szempont a konfliktus megléte a történetekben.

A „sztori pontszámok” mértékének több mint 21%-át magyarázza a konfliktus ereje. Viszont itt sem egyértelmű a képlet, hiszen vannak átlagos történetek magas konfliktus pontszámmal… Egyértelmű, hogy a konfliktus szükséges, de nem elégséges feltétele a jó történetnek.

Maradt tehát a dráma és a fordulópont. Ám ez a két paraméter egymással elég szorosan összefügg (R-négyzet = 0.54) mégpedig érdekes módon. Az átlagosnál erősebb „Fordulópont pontszám” egyértelműen magas drámaiságot jelent, de ha a történetben átlagosan vagy alig észlelhető fordulópont, attól még nem feltétlenül csapnivaló a drámai érték. Lehet átlagos is. Tehát, ha a történet írója élesen érzékelteti a fordulópontot, akkor az drámai hatást vált ki, de ha ezt elmulasztja, abból még nem következik egyértelműen, hogy nincs legalább átlagos mélység a történetben. Végeredményben a dráma pontszám 53%-ban magyarázza a sztori mértékét, azaz már nagyon erős összefüggésről beszélhetünk, de a fordulópont érzékelése még ennél is többet magyaráz.

Kétséget kizáróan a legfontosabb a „sztori pontszám” maximalizálása szempontjából a fordulópont. Ha a befogadó átél egy újraértelmezési eseményt a fordulópontot követő információ hatására, akkor sokkal inkább történetnek érzi az eseménysorozatot, mint amikor ilyen eseményt nem él át. Az összefüggés nagyon erős, 60%-os. Ezért is nyertek olyan pályaművek, ahol a fenti (fa)viccben már érintett mechanizmus beindul.

Most, hogy a matematika nyelvén már értelmeztem az eredményeket és rámutattam, hogy a fordulópont és a dráma erősen, a konfliktus átlagosan, a metafora gyengén, a nyelvi szépség viszont egyáltalán nem áll összefüggésben a sztori észlelésével, jöhet az irodalom! Az első három helyezett kimagasló eredményéből az első alkotás még magasabb összpontszámot érhetett volna el, ha a „karakter” bekerül az értékesítési szempontok közé. A „Jégkirálynő” ugyanis önmagában széles jelentésspektrummal rendelkező kifejezés. (Az olvasóra bízom e spektrum felidézését.) „Hóangyalnak hóvirág! – És a jégkirálynő elolvadt”. A hat szavas történet zsenialitását növeli, hogy a hat szóból egyet elvisz egy névelő, ugyanakkor az „és” használata nem más, mint a fordulópont. A fordulópont, ami után a karakter, a jégkirálynő ügyesen helyezi el a történet elején már szép metaforába csomagolt, képszerű helyzetet úgy, hogy az egyben a végkifejletet is jelenti. A drámai mélységet a hideg kontra meleg (olvadás) konfliktusa hozza felszínre. A nyelvi szépséget pedig a „hóangyal” és a „hóvirág” alliterációja adja meg.

A második helyezett a „konfliktus” dimenziójában múlja felül az elsőt: „Privát számról hív az élet: ’Lemerülnék’”. Az ismeretlen szám egy igen komoly memóriastruktúra (kollektív tudás), amely emberek millióinak jelent gyanús vagy akár veszélyes helyzetet, hiszen ma már szinte mindenki hozzá van szokva, hogy ha látjuk a kijelzőt, amelyen a bejövő hívás megjelenik, akkor a hívót, de legalábbis a telefonszámát látjuk. Az, hogy a történet rejtett alanya inkább „lemerülne” a privát szám láttán, ennek kétértelműsége biztosítja számunkra, hogy egyrészt ez tényleg egy mobiltelefon, másfelől pedig jól tudja, hogy nem kéne felvennie a hívást. Vegyük észre továbbá, hogy ezt az alanyt nem más hívja fel, mint maga az „élet”, vagyis nem csak a történetben íródik minden át azáltal, hogy „lemerülne”, hanem ha felvenné, akkor az ő életében is komoly változás történne. Jóllehet, akkor is, ha nem veszi fel.

A harmadik helyezett esetében az olvasó először gondolhatna az alany hajára is, de a „hentes” miatt teljesen újra lehet értelmezni a történet elejét. Ha eleve valamilyen állat levágására gondolt volna a történet olvasója, akkor azért jó a bevonódás, ha pedig predikciójában csalódik, mert valamilyen szőrzetre gondolt, akkor meg azért. Mindeközben a drámai szál bontakozik ki meghatón: áldozatát megszerette a hentes.

A negyedik helyezettől nem értékelem a kevésbé jobbakat, csupán annyit jegyeznék meg, hogy az „Addig ült a pénzén, aranyere lett” megérdemelne egy különdíjat humor kategóriában. Ugyanakkor a leggyengébbekre még vessünk egy pillantást. A zsűri – általam egyáltalán el nem ítélhető módon – megsemmisítette a cinikus hatszavast. A „Hat szavas történetet kellett írni. Írtam.” szintén különdíjas lehet a humor kategóriában, de minden olyan paraméter mentén megbukik, amelyek a történetalkotás szempontjából fontosak. Mindazonáltal hálás vagyok e hallgatónak is, hiszen általa e sorokkal is érzékeltetni tudjuk az ellenpólust.

E projekt több alapvető dologra fényt derített. Először is sikerült egy műhelymunka révén a sztorik alkotószövetének szétszálazását célzó módszertan alapköveit lerakni. Rávilágított a sztori paramétereinek összefüggésére és a jelenlegi módszertan hiányosságaira. Végül pedig megmutatta, hogy milyen tehetségek járnak a Károlira. Gratulálnék az első helyezetteknek, ha az első négy helyen végzett pályaművet nem ugyanaz a hallgató küldte volna be: Balog Zoltán Márknak javaslom a kreatív pályát!

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!