Meg kell teremtenünk a globálisok árnyékában a saját piacunkat és a saját fogyasztói bázisunkat, akarom írni fogyasztói közösségünket! Különben elviszi a TEMU, a Tiktok, az Allegro és/vagy más globális piaci szereplő.

Van valami könyörtelen, ám nem megmagyarázhatatlan a mostani változásban, de - hogy ne menjek messzire - Chris Anderson 2006-ban írt FREE vagy a Hosszú farok című könyve, Philip Kotler 2011-ben a Kaotikában, és Seth Stephens-Davidowitz 2019-ben a Mindenki hazudik-ban már előrevetítette a változásokat.

Szellemiség helyett már csak a vihogós szellentés marad, nemzeti kultúra helyett pedig Aldous Huxley 1932-es Szép új világára hajazó uniformizált kielégüléssel élvezhetjük orgazmusra optimalizált életünket a digitális birodalmakban.
(szerzői megjegyzés: Ajánlom még a fenntarthatóság és a lassuló kapitalizmus általános megismeréséhez  a Kim Stanley Robinson A jövő minisztériuma és a mozgalmat elindító Rachel Carson Néma tavasz című könyvét is, végül Pogátsa Zoltán barátom szintén kötelező jellegű: Digitális kapitalizmus című könyvét)

Ha képletesen szeretném leírni:
B2B-D2C = A2A - majd továbbgondolva: 
A2A-H2H(?) =A2H

Valóban ez vár ránk?

(megjegyzés az értelmezéshez:
BusinessToBusiness – Direct to business = Algorithm To Algorithm
Algorithm To Algorithm – Human to Human = Algorithm to Human)

Az etika a valóságban- véleményem szerint - nem létezik, maximum egy nem kötelező ajánlás, de nem dekrétumként. Csak egy pillanatnyi aktuális érdek kommunikációs eszköze. (Közbevetett izgató: Leginkább a nyertesek és a vesztesek használják, a középen állóknak a napi küzdelemben nincs idejük foglalkozni vele)

Minden szubjektív, ahogy a morál is inkább mortál. Az orwelli 1984 meg szerintem nem jöhet be, mert hosszútávon a társadalmi feszültségeket csak a vérzés állíthatja meg, azaz sokkal békésebb egy uniformizált kielégített társadalom egy gondolkodó hőzöngőnél.

Az egyre alacsonyabb színvonalú világban hol lesz szükség - ha lesz egyáltalán - a kreativitásra, a szaktudásra?
Hol lesz kultúra - történelem, filozófia, logika, természeti és társadalmi törvények ismerete és elfogadása -, amiből szellemileg táplálkozunk?

Ne csak bólogassunk, és ne csak csóváljuk a fejünket! Tegyünk, ha kell összefogva - bár ezzel kétségeim vannak -  mégis azt írom: közösségben együtt talán…



Vizsgáljuk meg - mi üzletemberek, döntéshozók, kereskedők, marketingesek és médiások -, hogy mit tehetünk magunkért, a társadalomért, a nélkülözhetetlen nemzeti kultúránkért és a sorvadni látszó piacunkért! A pénzt, amit a globálisok kivisznek, NEM HOZZÁK VISSZA!!!

Hogyan lesz a piacgazdaságunkban új pénz, vagyis a fogyasztóinknak annyi keresete, amiből mi is megélünk?


Az különbözteti meg a marketing munkást a stratégától, hogy míg előbbi a napi operatív feladatok rabja, addig a stratéga képes meglátni a külső és belső folyamatokat. Képes látni, hogy a márkája honnan hova tart és ezt a két információt össze tudja illeszteni. Ekkor következik be az, hogy a marketinges hitvallása tükröződik a megvalósításban. 

Mit kezdünk azonban azzal, amikor a környezet vízionizált jelenje és jövője nincs összhangban a napi rutinnal? Hogyan készülünk így a jövőre?

Meg kell teremtenünk a saját fogyasztói társadalmunkat, akik itthon költik el a pénzt, és nem a globálisoknál! Legyen magyar a fogyasztói társadalmunk!

Egy kis történelem a marketing és a média sikeréről, ami ma már sajnos nem lehet érvényes: 1948-tól fokozatosan alakult ki egy új fogyasztói társadalom. 
Akkor is meg kellett venni a terméket, az árut, ha arra nem is volt szükség. Szimbólumok, státusz-szimbólumok, sznobizmus, öröm, vágy és kielégülés.

Meg merem kockáztatni, hogy 1948-óta egészen az elmúlt évekig, bármit reklámoztál megvették. Ha valamit nem reklámoztak akkor is megvették, csak legfeljebb lassabban, vagy nem azt, ami a Te üzleti érdekkörödhöz tartozott.

A túlfogyasztás, a túlvásárlás lett a szép új világ… Ebben a környezetben másképpen viselkedtek az emberek és másképpen hatott rájuk a marketing. Az emberek szeretnek vásárolni: program lett a vásárlás, akár ha ünnep, akár ha lelki bajuk volt.

Ogilvy bármiről is hadovált hetet-havat, azért a marketing inkább költség amin változtatni szükséges. Az 50% "beszólás mára megengedhetetlen.

Le merem írni: a soványodó marketingtudományból fokozatosan egyre több ún. marketingmunkás lett.
Vidámak voltunk. Ön- és valóság-feledtek. 
A hagyományos marketing- és médiahatalom sikerének képlete rém egyszerű volt: 
kevesen beszéltek sokakhoz. Micsoda hatalomkoncentráció pukkadt szét alig 10 év alatt?!

Mára szilánkosodott a világ. Lelassult a fogyasztói világ! A kapitalizmus póluspontja helyet cserélni látszanak.
A sikernek új képlete van: 2x 3+1. De ezt majd a nyitó előadádsomban mondom el, hogy aztán megvitassuk.

De összefoglalva hogy mik hatnak rám mostanság:
– Globalizáció/deglobalizáció 

– Lassuló fogyasztói társadalom 

– A rövidülő generációváltások rövidülő szocializációs váltások megjelenése az attitűdökben – Szilánkosodó kereskedelem, marketing és média, 

– Mesterséges intelligencia 
– mesterkélt világ csak az nem igaz amit látsz, de minden más elképzelhető.
– (nem)növekedés és (nem)fenntarthatóság 

– Sorvadó nemzeti kultúra 
– kockásodó civilizáció

– NINCS már szükség a médiatermékre ahhoz, hogy bárki elérjen bárkit
– Mindenki mindenkivel kereskedhet és mindenki mindenkihez kommunikálhat…

– Közben bejött a klímakatasztrófa réme…

– Lassul a világ, lassul a vásárlási kedv, nőnek a megtakarítások.

Fáradhatatlanul idealista, realista és aggódó vagyok.
Kikerülhetetlen tények és megoldási javaslatok, bőven a teljesség igénye nélkül:

I.: Összefogás nem lesz, kár is áltatni magunkat. A fogolydilemma érvényesül.

II.: Érdekeltté kell(-ene) tenni az embereket a hirdetések fogyasztására. Vannak rá törekvések, de a piaci szereplők még gyakran ellenérdekeltek, ez a piaci önkannibalizmus. (Képzelj el egy reklámmentes világot! Képzeld el mi volna, ha egy évig nem hirdetnéd a terméked! Na, hát erre azért megoldást kell találni!)

III.: A marketinget nem költségnek hanem befektetésnek kell kezelni. (2018-ban már egy egész konferenciát építettem rá, de sajnos túl korán)

IV.: Az ötletek másolása helyett - lásd zajkeltés egyik formája- javasolnám az egyedi értékek kreálását. pl.: "Lehet -e egy reklámszpot, egy reklámblokk kulturális televíziós műsorszám?” 


Bw.: A másolás bár egyre elfogadottabb a piacokon, óriási károkat okoznak, ha az alapötletet nem viszik tovább, csak az eredetit amortizálják. 
A felsorolás csak itt, ebben az írásban ér véget, bőven lenne mit folytatni.


Bármelyik pont további alpontokra szedhető.

Rá leszünk/vagyunk kényszerítve a változtatásra. A globálisok, a minőségi szolgáltatásaik eredményeként, pedig elviszik a pénzt a piacról.
Jön a cunami, és már nincs idő  inni a "parton" egy pohár bort!

Ha elfogy a hazai médiatermék, bzhtjuk az egészet. A kultúránkat és a piacunkat is.
Nincs olyan konferenciám ahol ezekről ne rikoltoztam volna, vagyis a problémákról ne beszéltünk volna.

Van, amit még Te sem tudsz megúszni! Valami hamarosan véget ér és valami új most  kezdődik el, 2025-ben!

Az újgenerációs világ kialakulása az alacsonyan repkedő fekete hattyúk érkezésének idején.

A november 28-i DigitalHungary Klub első blokkja az ún. "Újgenerációs kereskedelem- és marketing" térnyerésről fog szólni.

Kibeszéljük és a végén ajánlót is készítünk 2025-re, azoknak akik ott lesznek. 
Kérlek szépen nézd meg a programot: WEBEN ITT, PDF-ben itt

Regisztrálni meg itt tudsz: KLIKK

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!