Kinek nyújt nagyobb élményt valójában a reklám? 

Kinek mit jelent az, hogy élmény?
Nyilván mást jelent a hirdetőnek, mást a fogyasztónak és teljesen mást a megélhetésért küzdő médiumnak. 

Lehet-e élmény a csendes üvöltés?

Az adás egy gondolatkísérlet lesz, alább pedig pár gondolat, amely mentén haladunk majd abban a július 8-i 15:00 órakor kezdődő 55-60 percben.

 (Ingyenes regisztráció itt: KLIKK)

Elsőnek felteszem a kérdést:
Jel vagy zaj? Mit jelent a reklám, a reklámkampány fogalma önmagában vizsgálva, illetve a töménytelen mennyiségű hirdetés és kampány teljes marketing és média univerzumában? 
(Nem-) Kicsit sarkítva:
a reklámkampány nem más, mint egy „békés háború" annak elérésére, hogy a fogyasztó a rendelkezésére álló pénzét ránk költse el, ne másra, ne másnak a termékére. (Autót vegyek, vagy hifit; tejet, vagy sört?)

Megszólítani valakit csak mosolyogva illik. De mit tegyünk, ha nem ért a szép szóból? 

(Lásd példa. a végkifejletről: "Büdös kölök, nem értesz a szép szóbóól? Akaszd fel a kabátodat szóból?  Promenád a gyönyörbe, 25'36"- Link a cikk alján)

Nagy a zaj, már nem hallani a csendes beszédet.
"Ezt vedd meg! Hát hiába mondom?" "N e  n é z z  a  m á s é r a! NEKED NEM AZ KELL"


Kifutunk az időből, beér bennünket a konkurencia, ráadásul itt ugrál a nyakunkon a határidő!


(Megjegyzés: Erről jut eszembe: a verseny, a harc, a háború nem a barátságról, hanem a győzelemről szól. ’Példa: Sigurd Eysteinsson és Kapafogú Máel Brigte azért harcoltak, mert Sigurd olyan viadalra hívta Máel Brigtét, ahol „mindkét oldalon negyven harcos” vív. Ő beleegyezett ebbe, mire Sigurd nyolcvan harcossal jelent meg a helyszínen.’ Kivonat Tom Phillips „A világ hülyéi – avagy hogyan cseszett el mindig mindent az emberiség” című könyvéből.

Hogy beszélsz Te velem?! Kedvesen üvöltve, csendesen kérve, nagyzolva és nagyképűen, alázattal, vagy durva beszólással. 

Hányszor mondjam, hogy végre megértsd?! Persze hogy egyre türelmetlenebbül.
(Mi csoda hangnem?! Pfúj.)

Miből ért az ember, miből érthetnek a célzott csoport tagjai, ha mindenki máshonnan jön? (szocializáció, hely, iskola, érdeklődés, IQ és EQ).

Jelentsük ki bátran és őszintén: kommunikációnak és gyakran szinte csak a kommunikációnak áll a világ!
 
Ez lett az eredménye a reklámok több mint ezeréves, sikeres menetelésének.

Kéz a kézben a “duma” meg a termék valós értéke és/vagy érdeke: "Most akkor kinek hiszel? Nekem vagy a szemednek?"
Beszélgessünk a termék - valós - értékéről és az azt „körbeölelő” kommunikáció viszonyáról:

Vagy-vagy(?): Melyik termék üzlete ér el magasabb ismertséget és/vagy magasabb eladást?

Egy kiváló termék és a hozzá tartozó rossz minőségű kommunikáció párosa, vagy egy rossz termék kiváló kommunikációval?
(Persze, értem én a rövidtávú meg a hosszútávú érdekek indokait és magyarázatait, de amikor mindenki és bárki terméket állíthat elő és ad el a neten, akkor mennyire lehet egyáltalán hosszútávon gondolkodni?

Amikor különböző típusú termékek versengenek a fogyasztó pénztárcájáért… (Nyisd már ki a bukszád!)
Ekkor jön a már unalomig hangoztatott reklámüzenet:
„Ezt vedd meg!" És ebben benne egyszerre kell lenni a márka üzenetének is, - na meg a purpose-nek -, hogy fogja már meg azt a tejet, sörösdobozt, autót; nyissa ki a pénztárcáját a vásárló, vegye és vigye haza, de közben higgye el: Mi érte vagyunk, a fogyasztóért."
Mi meg tudjuk: Ő meg értünk.
(Ajánlom Bucsky Péter írását, amelynek címe: "A tudomány szerint nem működik a tévéreklám"KLIKK)

Mit kereshet itt a reklámok hangneme és a kampányok retorikája, és hol a helye?
Kik lehetnek a kor márkás Cicerói és kik lehetnek a szofistái?

Mi is valójában a reklám a hétköznapok üzleti és kereskedelmi rendszerében?
Lefejelem az asztalt, hogy a reklámok gyakran még mindig egy romantikus ritkán valós életideát mutatnak, ami a valóságban szinte nem is létezik. 


Aztán meg - durr bele! - jöjjön a másik oldal: Éljenek, vagyis dögöljenek meg a hüvelygombák! 
Emlékszem amikor elöszőr jöttek be a '90-évek derekán az első vékony "láthatatlan intim betétek". Mosolygós hölgyek felszabadultan, arcukon a „bár csak mindennap meglenne" életérzéssel. Vihogtunk és álprűdek maradtunk.

Csak a szélsőséges hangnemek üzenetei érhetnek célt?
Egyre agresszívabbak leszünk és türelmetlenebbek, mint a gyerekkel aki még mindig nem érti!

Újabb kibeszélés: "Éljen a fogyasztói élmény!" Aztán magunkról beszélünk..."Mi tudjuk, mi kell..." Nem tudjuk. Nem igaz, hogy mindig tudjuk, csupán elhisszük azt, amit gyakran csak elképzelünk.

De kérdem én: kinek lehet élmény a 60 perc alatti 3 x 8 perc reklámblokkban a középső hirdetés? Szaladunk a(z online) boltba, a tévé előtt maradva.
A kanapé a nappaliban sok mindent elbír. A tévét, az online-t, a linearitást, a reklám- és a műsornézés közbeni a vásárlást, meg a non-linearítást!
Szilánkokra tört a célcsoportom. Nesze neked egységes kommunikáció!

Számít itt még egyáltalán a reklámok hangvétele, és kampányok retorikája?

Tisztában vannak a reklámgyártók, a hirdetők azzal, hogy szpotjaik, hirdetéseik, bannereik csak egy "villanás", - sőt, néha talán "csak egy pukkanás" egy hatalmas zajban?

Milyen lehetőségei vannak itt a reklámok és kampányok retorikájának?
Pl. hogy feladata az legyen, hogy összefogja a különböző embereket, hogy azonosan gondoljanak egyazon termékre. Persze csak pozitívan. "A rossz termék a másiké." Szabad ezt a hirdetésben mondani? Nem? Tesszük? Van amikor... "A szomszéd fűje sárga, mert a "versenytárs" rossz gombaölőjét használja. Forduljon inkább mi hozzánk bizalommal."

Kapcsoljuk össze a szónoklattant a reklámmal, a marketingkommunikációval!

Mennyire jelenhet meg a szép, szellemes, szellemiséggel megáldott ív a fogyasztónak? Egyáltalán kit érdekelhet, ha valaminek íve, (khm), szellemisége van? Na, azért például az Apple-nek ez is sikerült…

És akkor jöjjön a purpose! Kinek fontos ? A márkaőrnek, a cégének?
Mit nyer(-het) a purpose-on a fogyasztó?

De azon is elmélkedhetünk, hogy van a márka/purpose kommunikáció és van a termékhirdetés… Így volt ez mindig is, csak talán (vagy nem) most jobban szétválik. Életérzés, felelősség, (maga-)mutogatás és termékeladás.

Minél többen annál lejjebb: állítsd szembe mindezt, legalábbis próbáljuk meg az ékesszólás művészetével valamit szépíteni. (Eddig is szépek voltunk, de legyünk még szebbek)

Tehát akkor, teszem fel ismételten a kérdést:
Kik lehetnek a kor Cicerói, ékesszólói, akikre felnézünk, mint anno a szofistákra és a művészetükre?

Reklámok, reklámok, szépen ragyogjatok,

a szegény fogyasztónak, utat mutassatok…

Megpróbálunk mindent kibeszélni vendégeimmel, akiknek ezúton is köszönetet mondok, hogy meghívásomat elfogadták:
Kádár Tamás (Sziget),  Mondovics Péter (Mastercard),
Pőcze Balázs (Mito),  Szabó Béla (Magyar Telekom)

Sok szeretettel várlak benneteket!
Tisztelettel
Csermely Ákos

(LINK. Promenád a gyönyörbe)

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!