
"Az elit fogalma relativizálódott. Érdemes megvizsgálni, miként lett a médiaelit tagja Hajdú Péter és Dancsó Péter: két különböző figura, két különböző korszak és elit reprezentánsa” - kezdte az ország legismertebb megmondóembere.
A kritikus szerint Hajdú Péter celeb akart lenni, ezért celebekkel kezdett beszélgetni érvénytelen pletykákról, így végül őt is “összecelebezték”. Dancsó Péter más utat járt be: arra figyelt, mik a kommunikációs trendek, mik azok a mémek, amik ütnek a virtualitásban, és ezeket lovagolta meg.
“Régen a monolit újságírás és televíziózás szereplői kölcsönösen hitelesítették egymást, csupa jót mondtak el egymásról. Ezáltal teljesítmény nélkül foglalhatták be a nyilvánosság tereit. Az internet ezzel a helyzettel szakított, ami nem is olyan nagy baj: bőven ráfért a belterjes médiaelitre a verseny” - vélekedett a publicista, aki szerint azonban ennek vannak aggályos következményei is. Megszűntek a monolit média minőségbeli elvárásai, és egy sokkal szabadabb közeg az, ami a kommunikációért felel.
Min akarsz utazni: papírrepülőn vagy tehervonaton?
“A döntő kérdés, hogy mennyi az értéke annak a pénznek, amiből végtelen van, és amit ingyen osztogatnak. Ennek a pénznek nincsen értéke. Ez a pénz a lájk. Ha belenyúlsz a zsebedbe, tele van lájkkal. Annyit veszel elő belőle és szórsz szét, amennyit akarsz, és sosem fogy el. Mi a fedezete? Egy mozdulat az ujjaddal? Hát annyit is ér. Ha viszont kiadsz egy könyvet, és azt megveszik, ott már a felhasználó hoz egy bizonyos áldozatot annak érdekében, hogy hozzád vagy a termékedhez kapcsolódni tudjon. Vagy ha tartasz egy előadást, belépőjegyet szedsz, és az emberek fölemelik a seg-güket a fotelből, akkor már mondhatod, hogy a kötődésüknek van egy bizonyos intenzitása, mélysége, fedezete. Ha a közönséged csak lájkokban mutatja ki a szeretetét, könnyen felcserélhető leszel valakivel, aki a helyedre lép. Senki nem fog sírni utánad, mert azt az űrt maradéktalanul betölti valaki más - intett Puzsér.
“Itt a döntő kérdés, hogy a tetszéshez rendeled a tartalmat, vagy a tartalomhoz a tetszést? Előbbi esetben leváltható leszel. Utóbbi viszont azt jelenti, hogy van egy nagyon erős közlésed, identitásod, kultúrád vagy jelenléted. Ugyanakkor nem tudod gyorsan kitermelni a magad sikerét. Min akarsz utazni: papírrepülőn vagy tehervonaton? A papírrepülő könnyen repül és könnyen leereszthetik. A tehervonat lassan, nehezen indul, de iszonyatos erővel halad és nagyon nehezen állítható meg. Aki a tetszéshez rendeli a tartalmat, az papírrepülőn utazik, aki a tartalomhoz rendeli a tetszést, az tehervonaton utazik. Én az utóbbit ajánlom. Minél egyedibb, minél koppinthatatlanabb a tartalom, annál mélyebb benyomást tud tenni, és így a közönség kötődése hozzá annál intenzívebb lehet.”
Felbomlott a valóságélmény
A kritikus szerint az értelmiségnek volt egy magasztos feladata: közvetíteni társadalmi osztályok, az elit és a tömeg közt. Ez a funkció az, ami mára elveszett. A marketingesek kiszorították az értelmiséget ebből a szerepből. Az értelmiség egykor még a tömeget igyekezett felemelni, edukálni, hogy abból a társadalmi közjót csiholja ki. A marketingeseknek viszont az a céljuk, hogy a tömeget lent tartsák és kezessé szelídítsék.
A marketing nem a tömeg értelmével kommunikál, hanem az ösztönével, a tudattalanjával, a zavaros vágyaival és félelmeivel. A buborékok egyre átjárhatatlanabbak, realitásról pedig Puzsér szerint már aligha beszélhetünk, hiszen az egyezményes valóságélmény is felbomlott:
“A CNN-t nézve más valóságról értesülsz, mint ha a Fox Newst nézed. Nem arról van szó, mint néhány évtizede, hogy egyik tévécsatorna másképp értelmezi a híreket, mint a másik, hanem, hogy a hírek közt többé nincs átfedés. Ez iszonyatos veszély. A hír helyére a hiedelem lép. A következtetés, hogy aki még érez némi felelősséget az értelmiség étoszáért, az nem manipulálja, hanem kultúrálja a közönségét. Ha az értelmiség felmondja ezt a feladatát, akkor végleg nélkülözhetővé válik.”
![]() |
Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!