Nem sokkolni kell, hanem betalálni - 12 szóval nyerte a hatszavas pályázatunkat Ivády Gábor

Nem sokkolni kell, hanem betalálni - 12 szóval nyerte a hatszavas pályázatunkat Ivády Gábor
Interjúnkra is bőven tartogatott hatszavasokat az Internet Hungary versenyének dupla győztese. Ivády Gábor sokszorosan profi szövegírónak számít. Főállású kommunikátor a vállalati szférában, de emellett mini novellákat ír blogján, illetve nemrég készült el színdarabja is, amihez még profi és igen csak szórakoztató honlapot is készített. De jelent már meg gyermekkönyve is.

Interjúnkra is bőven tartogatott hataszavasokat az Internet Hungary versenyének dupla győztese. Ivády Gábor sokszorosan profi szövegírónak számít. Főállású kommunikátor a vállalati szférában, de emellett mini novellákat ír blogján, illetve nemrég készült el színdarabja is, amihez még profi és igen csak szórakoztató honlapot is készített. De jelent már meg gyermekkönyve is.

Az októberi Internet Hungaryre két kategóriában hirdettünk versenyt. A környezetünk „állatai” és a Játszó-Társaim (Az élet egy nagy játék) kiírás zsűrije külön dolgozott, s igencsak meglepődhetett a díjátadón: mindkét kategóriát Ivády Gábor nyerte.

Az első kategória nyertes története szellemes fricska a magyar bús-komor hangulatnak: Az őszömtől rettegve elrepült a fecském.

A második pedig éppen egy szomorú történet. Játszani mindannyian szeretünk, de megesik, hogy csak bábunak érezzük magunkat saját életünkben és nem is tudjuk, hol veszett el a játékosság, mikor ért el minket a kiüresedettség: Dobott. Lépett. Elvitte a kockát is.

De vágjunk is bele, hogy miért jó dolog hatszavsokat írni, hogyan lehetne a mindennapokban is több történetet mesélnünk egymásnak. Nem mellesleg új motivációit is kínál ehhez Ivády Gábor: az elnyert Fekete Lúd tollát vándorútra indítja a hónap legjobb történetírói számára.

- Mi fogott meg a hatszavas történetekben, miért tetszett meg ez a műfaj?

- Mert hat szó gyakorlatilag mindenre elég.

- Például egy válaszra is.

- Csak akkor, ha jó a kérdés.

- Kérlek segíts abban, hogy nem csak hat szóban válaszolsz, nehogy túl tömény legyen az interjú. Tehát hol van szerinted a lényeg ebben a műfajban?

- Mint minden más irodalmi írás, így ez is történetmesélésről szól. Ezen keresztül gyakorlunk hatást, ébresztünk gondolatokat, így szeretnénk elmondani valamit, amiről elhisszük, hogy nem csak magunknak képvisel értéket. Ebből a szempontból mindegy, hogy mekkora felület áll a rendelkezésünkre, lehet az mindössze hat szó, tizenhét szótag, vagy akár egy több száz oldalas könyv is, mert a keret mérete csak adottság vagy döntés. A lényeg a tartalom, hogy az elég értékes-e, hagy-e nyomott az olvasóban.

- Ezek szerint nem a méret a lényeg?
- Az is fontos. Néhány szóval vagy tizenhét szótaggal csak felvillantani lehet valamit, beledobni az olvasót egy gondolati helyzetbe, hogy aztán rögtön magára is hagyjuk és azt kezdjen ezzel az élménnyel, ami neki éppen akkor a leginkább testhezálló. Minél hosszabb az írás, annál több támpontot adunk, annál inkább húzzuk közel magunkhoz az olvasót, viszont ezzel egy időben egy karámba tereljük, ahol már nem alakíthatja úgy a történetet vagy a mögöttes tartalmat, ahogy ő szeretné. Arról most nem is beszélek, hogy az olvasót meg is kell ragadni és a történetben kell tartani, aminek a sikere manapság akár egy-egy mondaton múlik.

- Az első mondaton?
- Nem feltétlenül, de ha az elsőt elrontod, akkor nehezen tudod rávenni az embereket, hogy veled maradjanak. Ma már olyan mennyiségű inger ér bennünket, hogy nagyon nehéz kitűnni az áradatból, ezért az első pillanat, az első szó vagy mondat nagyon fontos, de a többit sem ronthatod el.

- Mire hajlandók az emberek figyelni? Mennyire kell sokkolónak lenni a figyelem felkeltéséért?
- Nem sokkolni kell, hanem betalálni. Sajnos a silány, a sekélyes, az értéktelen is simán megél ma a médiában, sőt még figyelmet is felkelt, de aztán tova is száll és nem lesz maradandó. Erről beszéltem már korábban, hogy akkor csináljuk jól a dolgunkat, ha gondolkodásra sarkallunk, ha megragadunk, ha önálló véleményt alkotnak az olvasók a hatásunkra. Ez nem olyan könnyű, hiszen ma szeretik az emberek, ha megfogalmazzák helyettük a gondolataikat és nekik nincs más dolguk, mint megosztani, lájkolni azt, aztán már görgethetnek is tovább. Kényelmes, de felszínes, megúszós állapot, amiből jó lenne kizökkenteni az embereket.

- Többször említetted a tizenhét szótagot. Mi ez?
- Ha a tizenhét szótagot három sorba rendezed, mégpedig pontosan 5-7-5 elrendezéssel, figyelsz arra, hogy a sorok ne hajoljanak át egymásba, de mégis összekapcsolódjanak, hogy a lényeg egy összefüggő egész legyen és hogy a végére kerüljön egy csattanó, akkor az egy haiku. A haiku ősi japán verselési forma, amely most a reneszánszát éli, de korábban is olvashattunk remek haikukat például Kosztolányi Dezső, Weöres Sándor, Illyés Gyula, vagy Fodor Ákos tollából.

- És ezek szerint ilyeneket is írsz?
- Igen, nagyon szeretem ezt a stílust.

- Megint hat szó…
- Ahogy a kérdésed is. De, hogy bővebben is válaszoljak, a haiku fegyelemre tanít, erős keretek közé szorít, amelyek között öröm rátalálni minden apró játékosságra. Az Instagram oldalam gyakorlatilag csak erről szól.

- Mikkel foglalkozol még? Vannak hosszabb lélegzetű írásaid is?
- Írtam korábban egy gyermekkönyvet, a Scolar kiadó jóvoltából meg is jelent Gyermekszem címmel jó pár évvel ezelőtt. Sajnos ma már nem kapható könyvesboltokban, viszont a büszkeség megmaradt, mert a kisfiammal közösen írtam. Van természetesen blogom és írtam egy színdarabot is (a színdarab honlapja itt érhető el), amelynek tavasszal lesz a bemutatója.

- Színdarab? Mondj róla pár szót!

- Egy pimasz, kétfelvonásos vígjátékot írtam arról, hogy milyen trükköket kell bevetnie egy kistelepülés önkormányzatának ahhoz, hogy hozzájusson a pályázati forrásokhoz és mi történik akkor, ha mindeközben még be is üt a „ménykű”.

- Önkormányzat? Hogy jött ez az egész, hiszen most egy nagy telekommunikációs cégnél dolgozol a kommunikációs igazgatóságon, nem?

- Igen, valóban a Telekomnál dolgozom, a Tartalom és Közösség Menedzsment csapatot vezetem, de korábban egy kis falu polgármestere voltam tizenkét évig. Egy kedves barátom bíztatására írtam meg ezt a színdarabot, amely eljutott először Csutka Istvánhoz, a Debreceni színház volt igazgatójához, majd Böröndi Tamáshoz, a Vidámszínpad vezetőjéhez. Megtetszett nekik, így április körül várható a premier.

- Korábban médiaügynökségnél dolgoztál, majd jött a polgármesterség, közben színdarabot írsz, most itt a pr és a social…

- Közben pedig meggyőződésem, hogy pilótának születtem, csak nehezen jutok el a pilótakabinig.

- Térjünk vissza a rövid üzenetekre, ami a vállalati kommunikációra is rányomja a bélyegét. A rövidítésnek milyen hatása van a szövegek minőségére?

- Szerintem a minőséget nem érinti. Más a feladat, más a kihívás, más szempontok alapján, más stílusban kell megalkotni a szöveget, de alapvetően nincs szükség külön szaktudásra vagy tehetségre pusztán azért, mert kevesebb karakterben írunk le valamit. Elsősorban a márkát, a terméket, a fő üzenetet kell nagyon jól érteni, ha ebben jó valaki, akkor mindegy mekkora felületet kap, tökéletesen fogja megtölteni tartalommal. Sőt, azt mondom, hogy ahhoz, hogy valaki röviden, jó minőségben meg tudjon fogalmazni valamit, annak első lépésként hosszan kell megtanulnia leírni a mondanivalóját, mert az könnyebb, így a rövidülés talán minőségi előrelépést jelent.

- A mindennapi munkádban mennyire tudod a művésziírás-készséged hasznosítani?

- Szerencsére a munkatársaim kiváló szakemberek, akik profi módon értenek a szövegíráshoz, a tartalomgyártáshoz, így sok esetben jobb dolgokat írnak, mint én. Szakmai szemmel nézve, művészien. Én annyiban különbözök tőlük, hogy a szabadidőmben mást is írok, amit most a Fekete lúd tolla zsűrije művészinek minősített. Hálás vagyok érte, köszönöm, biztosan van összefüggés a kettő között, de az irodalmilag értékelhető írás nem garancia arra, hogy a szakmában is jó az ember, én csak remélem, hogy közelítek ehhez.

- Hol tartod a díjadat? Otthon, vagy az irodában?

- Ennél sokkal jobb ötlet jutott eszembe. Hiszem, hogy egy tárgy, elismerés, ajándék értéke tovább tud nőni, ha azt nem tartjuk meg és így másnak is örömet okozunk vele. Természetesen a díj hivatalosan az enyém, de én megkértem azon olvasóimat, akik követik az Instagram, vagy Facebook oldalamat, hogy írják le, ők mivel pályáztak volna ők a Fekete Lúd Tolla felhívásra. Rengeteg nagyszerű mű érkezett, én pedig úgy döntöttem, hogy egy hónapra odaadom a díjat elismerésként a nekem legjobban tetsző alkotójának. A következő hónapban újabb kihívást teszek közzé, így a díjam egy valódi lúdhoz illően vándordíjjá alakul át.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!


Bucsky Péter

­­Bucsky Péter – Gazdasági újságíró. Vállalt rádiós műsorvezetést is, több magazinnál, hetilapnál és online hírportálon is rendszeresen publikál.