Közel húszezren látták már a Budapest Bike Maffia filmjét a hajléktalanokról

2025. január 09. 07:23Marketing

Közel húszezer megtekintésnél jár és minden ötödik ember megosztja a Szállóige - Ufó járt a hajléktalanszállókon című filmet, amit karácsony előtt pár nappal posztolt a Budapest Bike Maffia oldalán. A filmben egy földönkívüli jár-kel egy operatőr társaságában budapesti hajléktalanszállókon és tesz fel kérdéseket az ott élőknek arról, mit is jelent embernek lenni. A film elsöprő sikere talán annak köszönhető, hogy a szállón élő emberek döbbenetesen bölcs, őszinte, közvetlen és meghatóan kedves válaszokat adtak az olyan bugyuta kérdésekre is, minthogy miért van az embernek köldöke. Az alkotás egy olyan szívet melengető mozi, amivel még karácsony után is garantáltan telesírjuk majd a zsepit, de a zseniális dramaturgiának köszönhetően gyorsan fel is száradnak a könnyek és a végére tényleg kiderül, hogy mit is jelent embernek lenni.

Azzal a nem titkolt szemléletformáló szándékkal készült a film, hogy később, egy-egy iskolai vetítés után úgy hasson a diákokra, hogy teljesen mást gondoljanak majd a film után a hajléktalanságról, mint az óra elején. De ennél végül jóval több lett - mint a csemegepultban a kimért szalámi - mégsem fekszi meg a gyomrunkat. Sőt.

"Az eredmény túlzás nélkül meglepett minket, és engem személyesen is többször a könnyekig hatott a forgatástól a vágáson át a zártkörű vetítésig. Ne szocio-riportra számítsatok, de ne is bulvárra, hanem ezeknek egy olyan szintézisére, ami szerintem etikailag is becsületes, mégis egy (vagyis 10) közönségbarát történet." – Monda el Konkol Máté, a filmet készítő Rewind Creative Agency operatőre, vágója, gyártásvezetője.

„Nem szoktunk tenderezni, a házasságokban hiszünk. És a Budapest Bike Maffia-val 4 éve vagyunk már házasok. Rég túl vagyunk a mézes heteken, az első feszkókon, és az újból és újból egymásra találásokon is. Gazdagságban, szegénységben megyünk együtt előre, hogy minél nagyobb hatást gyakoroljunk a társadalom egészére. És ma elindult egy projekt, ami talán az eddigi együttműködésünk esszenciája: A SZÁLLÓIGE. Csak remélni mertük, hogy olyan anyag születik, ami elemeiben bontja le a sztereotípiákat a hajléktalanságról. Az eddigi visszajelzések alapján: van rá esély.” – tette hozzá Vida Gusztáv, a Rewind Creative Agency alapítója, a film rendezője, riportere.

„Ez a film attól nagyszerű, hogy az én fejemben tettek rendet azok az emberek, akik beszélnek. Felszínre hozzák azt, amiért és amit elkezdtem 13 éve, ergo ők segítenek nekem és nem fordítva." – mesélt a filmről Havasi Zoltán, a Budapest Bike Maffia alapítója.

Ennek a filmnek tényleg sikerül csökkentenie az előítéleteket, mert felülvizsgálatra késztet minket magunkkal kapcsolatosan is. Magunkévá tehetjük tőlünk idegen emberek belső megéléseit, élményeit, fájdalmát és kirekesztettség érzését. Megtudhatjuk, hogy a hajléktalan ember nem csak azt jelenti, ami első blikkre a legtöbb embernek eszébe jut: koszos, büdös, szakállas ember, piás üveggel a kezében. Jelenthet kedves arcú nénikét is, aki megfestette Jézust a Golgotán, hegedűket restaurált, de egy haláleset után sokkos állapotban kórházba került, és amikor a betegszállító kitette otthon, már hatósági szalaggal volt lezárva a bejárati ajtó. Még óvodás sem volt, amikor a mostohája többször a forró kályhához nyomta, mégis azt mondja, hogy az élet egy ajándék. Megismerhetjük a filmből az egyik szálló lakóját, Danit, aki saját bevállasa szerint egy „igazi, lázadó kis hülyegyerek”. Megtudhatjuk róla, hogy már másfél éves korában egy 4 négyzetméteres sufniban lakott, ahonnan aztán 18 évesen olyan testi- és lelki sebekkel távozott, amelyeket azóta sem tudott kiheverni, mégis olyan éleslátással beszél a Föld fenntarthatóságáról, mintha klímaadaptációs szakon végzett volna a Miskolci Egyetemen.

Ugyanazon a szállón találkozhatunk Péterrel is, aki szerint az első csóknál csak egy jobb van: a második, és akinek egész nap elhallgatnánk a baritonját, mert félelmetesen emlékeztet Sinkovits Imréjére. Szerinte a Föld nevű bolygó egy elátkozott hely, ahol az emberek halomra gyilkolják egymást, mégsem menne el az ufóval innen sehova, mert olyan gyönyörű, amikor tavasszal a virágok nyílnak és a fák zöldbe borulnak.

És talán a legszebb rész az egész filmben az, amikor ezek az emberek arra a kérdésre adnak választ, mit kérnének az ufótól, ha bármit kérhetnének. De ezt már nem írom le, ezekért a válaszokért is extrán megéri megnézni ezt a filmet.