A vágy- és szükségletkielégítésnek számos módja van. Az egyik ilyen a vásárlás. Egy olyan jelenségről van szó, amely az internet, illetve a mobiltelefon megjelenésével, elterjedésével újabb és újabb lehetőségeket, utakat nyitott meg a kereskedők számára. Az eladói oldal egyre ötletesebb és kreatívabb módon próbálja magához vonzani a két lábon járó pénztárcákat. Azokat az embereket, akik hol tudatosan, hol kevésbé tudatosan költik a pénzt.

Emellett azt is tudott, hogy az e-kereskedelemben rengeteg pénz mozog. Egy 2017-es, az Európai Bizottság által készített felmérés szerint tíz év alatt (tehát 2007 és 2017 közötti időszakról van szó – a szerk.) csaknem megduplázódott az interneten vásárló európaiak aránya.

A következők pedig az ország egyik piacvezető fulfillment webshop logisztikával foglalkozó cégének, az iLogistic-nak a 2019-es évre vonatkozó elemzéséből derültek ki: – A webshopok csúcsszezonja még mindig a Black Friday, valamint a karácsonyt megelőző időszak, azonban a Valentin-nap és a Halloween is alkalmat ad a magyaroknak a vásárlásra;

– A vásárlók csaknem háromnegyede az utánvétes fizetést preferálja;

– A magyarok az őszi-téli időszakban preferálják leginkább az online rendeléseket;

– Budapest a szórakoztató elektronika, vidéken az autós kiegészítők

Azt tehát nagyvonalakban tudjuk, mit és hogyan vásárol a valaki. A vásárlótipizálás azonban már az érem másik oldala. Annyi bizonyos, hogy már a webes világ megléte előtt és azóta is arra törekednek szakemberek, hogy kontúrjaiban megrajzolják a különböző típusokat. Most eme sorok írója a kereskedelemben eltöltött eladói tapasztalatai és a 2017-es Internet Hungaryn, az NRC Marketingkutató Kft. kutatási igazgatója, Kurucz Imre által bemutatott kutatási eredményeiből próbálja bemutatni a különböző vásárlókat. Kissé könnyedebben, mint gondolta. Avagy képzelt riport egy amerikai vevőfesztiválról.

– Minden nap karácsony (A hardcore vásárló)
Hét bármely napja. A lény felkel. Szemében huncut csillogás, arcán kaján vigyor. Könnyed, gyors mozdulattal pattan ki ágyából, majd a kötelező tisztálkodási kör után egyszerű, de stílusos ruhadarabokat aggat magára. Lehuppan foteljébe, és erős feketével segít magán, hogy aztán határozott mozdulatokkal lépjen ki a komor valóságba. Hardcore vásárlóval van dolgunk. A város olykor szmogban és szürkeségben úszó környezete egy percre sem tudja eltántorítani céljaitól. Jól tudja, számára minden nap karácsony. „Mint az őrült, ki letépte láncát” vágtat keresztül-kasul a városon. Ez a nap is a vágykielégítésről szól. Gyermeki áhítattal járja a különböző boltokat. Keres, kutat, persze talál is: megvásárolja a kilencedik halványkék pólóját. Sebaj, cuki, kell az. Eme vágyvezérelt lény, miközben épp a többszintes, megfelelően kifűtött, olcsó (de minőséginek látszó) alapanyagokból megalkotott környezetében halad, tízujjas technikáját alkalmazva már virtuális kosarába is bepakolt ezt-azt. Nagy szüksége van ugyanis zsiráfos ébresztő órára és légkalapácsra.

Két lábon járó céltáblaként funkcionál a hirdetők számára. Szinte könyörög azért, hogy valamely kozmetikai vagy műszaki cikkeket forgalmazó cég finoman megmunkált termékének reklámja elvarázsolja. Számára a vásárlás élmény, létforma. Az önmegvalósítás legfelsőbb szintje.

A nap végén még kicsit túrja a webshopok polcait. Ha talál valami „fontosat” kosarába pattintja, ha nem talál, akkor nagy sóhaj mellett nyugtázza: végül is ez a nap is hasznosan telt.

– Már megint? (Aki alapvetően utál vásárolni)
Morcos. Arcizmai haragot formálnak, metakommunikációjából „ezt már megint miért csinálom magammal” üzenet olvasható ki, miközben egy bevásárlóközpont forgatagából próbálja magát kiverekedni. Igen, olyan emberrel van dolgunk, aki alapvetően utál vásárolni. „Minek kellett idejönnöm” – teszi fel a kérdést már-már olyan hangosan, hogy a tőle öt méterre álló műszaki bolt eladója épp elindul felé segíteni.

Emberünk nem épp a személyes kontaktus híve. Biztonságosabb számára bőrfotele és a virtuális valóság. Mert ilyenkor, még legrosszabb esetben is csak a hangosan ordibáló litván szomszéd szólhat bele a vételi folyamatba. Azt meg emberünk már megszokta. Gyakran fordul elő ugyanis, hogy számára érthetetlen, részeg farkasüvöltésre hasonlító muzsika közben keresi számára az igazit – legyen az külső winchester vagy épp optikai egér.

Mondani se kell: mindig ugyanazon webáruház virtuális ajtaján lép be. Ahogy azt se, hogy Katát, a virtuális asszisztenst azonnal kikapcsolja. Tudja ő jól, mit akar, nem kell neki segítség. Valamennyire azért szociális alkat. Egy szem barátja például nagyon szereti őt, hiszen bármikor megkérheti, vásároljon neki. Közös bennük, hogy utálnak vásárolni. Néha versenyeznek is, melyikük utál jobban.

– Ezt győzd meg, öreg! (Az alapos vásárló)
Egyedünk precíz, odafigyel a részletekre. Pólóit úgy hajtogatja, hogy a sarkok pont kilencven fokos szöget zárjanak be egymással. A mosakodáshoz használt víz hőmérsékletét minden reggel 33,5 fokra állítja.

Rendszerszemléletű, a kiszolgálók réme. A Watermark CX168a vízforraló esetében is SWOT-elemzést (erősség, gyengeség, lehetőség, veszély) végez. Ha pedig kell, külön alkalmazást programoz, amely segít értékelni számára a közelében lévő két pékség fehér kenyereit. Ha kéthavonta, véletlen besétál valamely boltba, minden eladó remegő jégkockává alakul át. Az alkalmazottakat órákon át képes faggatni a megvásárolni kívánt légycsapó lelkivilágáról.

Megingathatatlan, sziklaszilárd lélek. A marketingmágusok „legkeményebb diója”. Telefonját még Belltől vásárolta, hű társa egy Pentium IV-es. Bármely virtuális asszisztenst gyorsan kikészíti, ellenben egyedünk a fizetés Usain Boltja. Száz másodperc alatt tölti ki bármely rendszer vásárlási lépcsőit. Bankszámlaszámát betéve tudja oda-vissza. A házhozszállítás ellenben maga az Ördög számára. Helyette inkább csomagátvételi pontra vagy üzletbe kéri termékét.

– A két lábon járó tagadás. (Akit nem lehet befolyásolni)
Már az óvodában is mindenre nemet mondott. Stoptábla volt a jele. Ő a két lábon járó tagadás. Mindenről van határozott véleménye. Két igazsága van: az övé és a sajátja. Csak magyar nyelvű oldalakkal hajlandó emberinek látszó kapcsolatot létesíteni. Nem keresi az akciókat, de szereti a kuponokat – de még mennyire! Egyszer kegyetlen nézéssel elüldözött egy mellette óvatlanul álldogáló állampolgárt, mert az rákacsintott kuponos füzetére.

Még 1865-ben felesküdött a készpénzhasználatra. Azóta se tágít. Bankkártyát ugyan kapott, és kötelességből magánál is hordja, de csak szükség esetén, szitkozódások közepette használja.

Szintén a szoba és a világháló rabja. De csak csupa funkcionalitás, semmi több. Felkel, rendel, készpénzzel fizet, visszafekszik. Érzelmei alig vannak, hitét megingatni nem lehet. Egyszer volt impulzív, azóta is házas.

– A tuti a tuti. (Aki nem vállal kockázatot)
Egyszer, véletlenül rosszul kattintott. A megszokott görbe bögre helyett egyeneset rendelt, azóta egy cetli áll számítógépe felett: a sárga bögre a görbe bögre. Az idősebb korosztály tagja. Ha évente két-három alkalommal el is téved az online vásárlás tengerében, mindig visszatér a helyes útra. Arra a helyes útra, amelynek lépései egy már megsárgult receptkönyv utolsó lapjára vannak neki lejegyezve, „csak a tutit” felütéssel.

Magyar oldalakon barangol, készpénzzel fizet. Nem kockázat, nem zökkenti ki semmi a nyugalmából. Tudja mit akar, és azt meg is szerzi. Ellenben kényelmes, fontos számára, hogy a sárga görbe bögre a meleg otthonba érkezzék. Ha kész van, megkeresi a jobb felső sarokban található piros ikszet, majd hónapokra újra csendbe burkolózik.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!