Kovács András Péter humorista, alias KAP a Dumaszínházból jelentkezett be a konferenciára.
Egy vidéki kis szálláson történt élményeiről mesélt, ahol a pultnál üldögélt egy idős bácsi, a tulajdonos a recepciónál. KAP bármikor a pultnál kérdezett, a bácsi válaszolt a recepciós helyett, vagy a pultos válaszolt, de azt, amit szerinte az öreg válaszolt volna. Másnap már KAP is olyat kérdezett, ami szerinte az öregnek megfelelne. Harmadik nap azt kérdezte, és a recepciós úgy válaszolt, ahogy az öregnek megfelelne, pedig az öreg bent sem volt, vasárnap volt.
Kovács András Péter hangsúlyozta, hogy ő a fogyasztó, őt kellene lenyűgözni, de egyetlen szempár elég volt ahhoz, hogy megváltoztassa a folyamatot. Amint az a közvélemény-kutatásoknál is látszik, az sem mindegy, mi a mérés módszere, de az eredmény könnyen változik, és egy ilyen szituáció meghatározza a következő mérést.
Kijelentette, hogy fogyasztóként nem mindig tudja, hogy mi a jó neki, de az is kérdés, hogy ő tud-e úgy őszinte lenni, ha „a bácsi ott ül a recepciónál”. Az AGB Nielsen közönségmérő cég ilyen „székes bácsiként” 40 éve próbálja kitalálni a szokásainkat, és a mérések mégis mást mutatnak, mint amit este a nappali magányában a távirányítóval kiválasztunk.
Úgy fogalmazott, hogy az internet és a digitalizáció elrejti a bácsit, aki viszont mindenhol ott ül, és mindent lát. Mi magunk lettünk a „saját bácsink”, nincs olyan, hogy egy központi szerv mindent lát, mi magunk lettünk a saját szemeink. Hangsúlyozta, hogy többé nem hibáztatatjuk az internetet, az adathalászokat, hogy ellopják az adatainkat, mert ezeket mi magunk osztjuk meg.
„Már nem hibáztathatjuk az internetet, a bonyolult cookie-kat, hogy ellopják az adatainkat, mert mi önként és dalolva szolgáltatjuk magunkról az adatokat” – állapította meg.
Felhívta a figyelmet arra, hogy egy oltásellenes poszttal is több adatot szolgáltatunk magunkról, mint hinnénk, és nem tehetünk úgy, mintha nem mi tehetnénk arról, hogy mindenki mindent tud rólunk.
„Ki vagyunk szolgáltatva a tartalomgyártóknak. De az igazság az, hogy ti vagytok kiszolgáltatva nekünk, kedves tartalomszolgáltatók” – jelentette ki. Példaként megemlítette, hogy ha megun egy sorozatot, akkor a szolgáltatóknak kell azon dolgozniuk, hogy visszacsábítsák őt, és kiszolgálják az ízlését.
Úgy véli, korábban a fogyasztók azt kapták, amit a tartalomszolgáltatók szerint jó lesz, most viszont a szolgáltatók loholnak a fogyasztók után.
„A fogyasztónak soha nem volt ekkora hatalma” – hangsúlyozta. Ezt azzal érzékeltette, hogy korábban, ha beült a moziba egy százmillió dolláros produkcióra, végigülte illemből. Most már ellép egy tartalomtól, ha nem teszik, így egy kattintással jelzi, hogy kidobtak százmillió dollárt az ablakon a gyártók.
Szavai szerint eddig készen kaptuk a világot, most viszont már a fogyasztó teszi össze apró kockánként. KAP azt mondta, hogy vannak előfizetései szolgáltatókra, havonta egy-két sorozatot megnéz, de ő dönti el, hogy mit. Vagyis majd ő felépíti a kockákból a saját kis világát, míg a szolgáltatóknak csupán néhány „buborék” marad. A rádiós hangjátékoknak például a rádiózással együtt leáldozott, most mégis a podcastokkal soha nem látott újravirágzást tapasztalnak, és a youtube-on is nőnek ki az interjúcsatornák. Pár éve sirattuk még a televíziós műsorok minőségét és elbulvárosodását, holott a televízióknál soha nem látott minőséget és választékot láthatunk azért, hogy a fogyasztót lenyűgözzék.
„Ez jutott nektek, kedves tartalomszolgáltatók, hogy loholjatok utánam. Oda menni, ahol holnap leszek. Ha odajössz holnap, ahol ma vagyok, az már késő lesz” – jegyezte meg.
KAP magát nyitott, befogadó, korszerű fogyasztónak tartja, de most eltöltött egy hetet egy 23 éves kollégájával, aki olyan platformokat használ, amiről ő még csak nem is hallott. Ilyen az ember: egyrészt követeli, hajtja és generálja a változást, másrészt ha ez a változás bejött, akkor szeretné azt konzerválni.
„Így viselkedünk mi szülők a gyerekeinkkel is: ne legyenek haladóbbak nálunk, mert azt a világot már nem értjük. Így viselkedtek a taxisok is az Uberrel, és így viselkedtek ti, a ma sikeres tartalomszolgáltatói is a holnap tartalomszolgáltatóival” – mondta.
Beszélt arról, hogy nem tudja mindig fogyasztóként, hogy mit akar, ezt a szolgáltatóknak kell kitalálniuk. És ha tudja, akkor sem biztos, hogy megmondja az igazat.
„A legnagyobb nehézség, amivel meg kell küzdenetek nektek tartalomszolgáltatóknak, az az, hogy engem, mint fogyasztót elkényeztettetek – jelentette ki.
Meglátása szerint, amikor el kellett dönteni, hogy a fogyasztó igényét alakítsák vagy kiszolgálják, egyértelműen a kiszolgálás felé billent a mérleg, és mint a nagyszülők az unokát, úgy kényeztették el a tartalomszolgáltatók a fogyasztókat.
„Most pedig itt vagyok én, mint régen az unoka a nagyszülők előtt: elkényeztetett, nyegle, akit le kell nyűgözni. Törhetitek a fejeteket azon, hogyan nyűgözzetek le, mi lesz a következő nagy húzás” – tette hozzá.
Beszédét azzal zárta, hogy amikor rákattint egy új tartalomra, az olyan, mint a rulettkerék, amelyet a finnyás fogyasztó és a szolgáltató is megpörget. Ki kell találni, hogy mit akar a fogyasztó, de a helyzet nem reménytelen.
Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!
