A délután Csermely Ákossal indult, aki nyitóelőadásában személyes történetekkel világított rá, mennyire égető kérdés, hogy a kommunikációink embereknek szól-e még, vagy már csak az algoritmusoknak? A régi marketingdemográfia helyett ma már viselkedési adatok alapján működő rendszerek határozzák meg, milyen tartalom kerül elénk. Az "Ági" nevű perszónák ideje lejárt: mindenkihez egyénre szabottan érkezik a kontent, akárcsak a Netflix dinamikus borítói - emelte ki a Digital Media Hungary alapítója.

H2H vagy A2A – Kihez szólunk majd: az ügyfélhez, vagy az AI-hoz?

Az egyénre szabott tartalmak korában az eddigi marketingmódszereknek is búcsút mondhatunk. Szabó Edit (DitteDigital) prezentációja a "segment of one" fogalmát bontotta ki: ma már az algoritmus sokkal pontosabb képet ad rólunk, mint bármelyik fókuszcsoport. A marketinges szerepe ezzel átalakul: nem elég kreatívnak lenni, a jövő szakembereinek érteniük kell a rendszerek logikáját is. A kreatívgyártás tempója már emberi eszközökkel nem tartható, éppen ezért lesz az AI ezen a területen is nélkülözhetetlen.

Vajon mi, emberek képesek vagyunk-e még egymáshoz szólni, miközben az algoritmusok már megtették helyettünk? - tette fel a kérdést Edit az előadás végén. Úgy látja, a jövő marketingese egyfajta etikai tanácsadó lesz, aki átlátja a technológiai működést, és képes “humán szűrőként” segíteni annak alkalmazását.

Digitális influenszer: azt mondja, amit én akarok! És még csak be sem perelhet a végén.

Edit után Hegyi Nóra (Kolibri Pictures) és Somossy Olivér előadása következett, amelyben konkrét példákon keresztül szemléltették, hogyan tör utat az AI az influenszermarketingben. Felmerül ugyanis a valós ügyféligény: hogyan kerülhetnénk el, hogy időről időre csalódjunk az általunk foglalkoztatott influenszerekben? Az ilyen helyzetek anyagilag és logisztikailag is visszaveti a kampányunkat. Új megoldás lehet egy digitális karakter “munkába állítása”: az AI-influenszer sosem mondja le, mindig pontos, nem derül ki, hogy fogszabályzós, és még csak nem is öregedik.

Somossy Olivér be is mutatta a világszerte legismertebb AI-modelleket: Lil Miquela vagy Rozy ma már globális kampányokban szerepelnek. Ezek a karakterek teljes mértékben márka-vezéreltek. Az AI gyors, olcsó, kontrollálható, rugalmas és innovatív - az egyik legfontosabb tanulság azonban, hogy önmagában kevés. Kreatív emberek, karakter-tervezők és prompt-készítők nélkül nincs életképes digitális arc.

Az AI ugyanakkor még mindig kihívásokkal küzd a hiteles, átlagos karakterek megjelenítésében. A promptok a "tökéletes szépségre" tréningezettek, és bár földön túlian gyönyörűek, épp ezért gyakran dermesztően hatnak a szemlélő számára. A jövő viszont az inkluzivitás és a diverzitás felé tart, ahol már nemcsak szupermodellek, hanem átlagarcok is helyet kaphatnak a digitális kontaktjaink között.

Kik befolyásolnak kit? – Az AI és az emberi sebezhetőség metszéspontjai

Az AI azonban nemcsak a vásárlókra tud hatást gyakorolni. Kékesi Zsuzsa előadásában a mesterséges befolyásoló szerepének érzelmi és etikai dimenzióit vizsgálta. Rámutatott, hogy krízishelyzetben az emberek fogékonyabbak a manipulációra, és ilyenkor már nem biztos, hogy az ember a fő befolyásoló. Egy virális, de hamisított videó példáján keresztül mutatta be, hogy az AI-ból eszköz helyett könnyedén aktív alakító erő is válhat.

Zsuzsa egy AI coach-csal folytatott beszélgetése során tapasztalta meg, milyen finom hatásmechanizmusokkal működik a "segítő" AI. De vajon hol a határ a coaching és a manipuláció között? Az AI tökéletes tükör lehet, épp ezért veszélyes is: a magányos ember hajlamos rá, hogy barátként élje meg önmaga digitális kivetülését. Az etikai felelősség tehát összetett: a fejlesztő, a felhasználó és a rendszerüzemeltető közös terepévé válik.

A jövőben ugyanis az AI már nemcsak tartalmat szállít, hanem érzelmi kapcsolatot szimulál. Ez lehet pozitív fejlemény, de csak ha továbbra is tudatosan kezeljük.

Mit nem érthet meg a mesterséges intelligencia?

Juhász Diána (LoungeGroup) előadása már nem a mesterséges intelligencia erejéről, hanem annak határairól szólt – azokról a pontokról, ahol az ember továbbra is pótolhatatlan. Az AI értéket tud teremt, kétségtelenül gyors és hatékony, de a valódi megértéshez emberi értelmezésre is szükség van.

Az előadó hat területet emelt ki, ahol az ember (egyelőre) verhetetlen: az intuíció és kreativitás (az AI képet gyárt, az ember ihletet kap); az empátia és érzelmi intelligencia (az AI felismer érzelmeket, de nem érez); az etikai érzék (az AI szabályokat követ, az ember értékek mentén dönt); a komplex problémamegoldás (az AI múltból dolgozik, az ember innovál); a kommunikáció és együttműködés (az AI nem érti a kontextust, a testbeszédet); és végül a rugalmasság (az ember gyorsabban és érzékenyebben alkalmazkodik).

Juhász Diána ezzel együtt nem az AI ellen, hanem a vele való együttműködés mellett érvelt: szerinte azok lesznek sikeresek, akik a technológiát emberi érzékenységgel ötvözik. „Az AI a múltból építkezik. Csak adatot másol. Az ember viszont szikrát teremt. A mesterséges intelligencia emberek által jön létre – és a felelősség is nálunk marad” - hangsúlyozta.

Amikor a közönséged még az ember lesz, akit neked kell kíváncsivá tenned!

Kovács András Péter, azaz KAP humoristaként és gondolkodóként is gyakori színfoltja a konferenciáknak. Szerinte az AI nem közönség, mert nem emlékszik, nem nevet, nem hatódik meg – nincs tehát valódi élménye. „Az AI sosem fog a Dumaszínházban kijönni a színpadra. A közönség lényege az érzelem, az emlékezet és a kapcsolódás. Ezek azok az élmények, amiket az AI nem képes átélni” - emelte ki.

KAP szerint az ember az, aki jelentést vetít a tartalomra – nem a gép. Az AI megadja az anyagot, ám a katarzist már mi hozzuk létre. Hibázni is emberi: „Gondolkodom, tehát tévedek, tehát vagyok.” Az AI nem tud tévedni, így azonban fejlődni sem. Az előadó felsorolta az előadók közönséggel kapcsolatos leggyakoribb tévhiteit is: például, hogy tudjuk, mit akarnak, hogy homogén tömeget képeznek, és hogy nem kell hozzájuk igazítani az üzenetet – pedig nagyon is.

Az előadás végén KAP hangsúlyozta: a közönség nem hallgatóságot, hanem kapcsolatot jelent. Az AI segíthet elérni embereket, de a valódi kapcsolódást mindig az ember teremti meg. Zárómondata pedig így hangzott: „Az AI egy dolgot nem tud kiváltani: a színházat. Mert amikor leoltják a fényeket, és valaki hús-vér emberként kiáll elénk, azt nem lehet géppel helyettesíteni.”

Egyáltalán tudjuk, hogy mit befolyásolunk?

Brandt Zoltán (Darwin) az emberi döntéshozatal mélyebb rétegeit boncolgatta. Szerinte nem a gondolatot befolyásoljuk, hanem a mémet – azokat az egyszerű, könnyen terjedő gondolati egységeket, amelyek hatnak ránk. A döntések három szinten születnek: racionálisan (megéri vagy sem?), érzelmileg (jobban érzem magam tőle?), és identitásalapon (ki vagyok én, és hogyan szeretném, hogy mások lássanak).

A sikeres mém nem feltétlenül “igaz”, hanem terjedni képes. Egyes mémek rögzülnek bennünk formaként (mint például egy gomb kinézete), míg mások egyenesen identitást formálnak. Léteznek definiáló, immun, ellenséges és parazita mémek is – mindegyik másként hat ránk. A tudatos kommunikáció ezért nemcsak arról szól, hogy mit mondunk, hanem arról is, mit terjesztünk.

Brandt etikai kérdéssel zárta: ha a mém terjedésére van befolyásunk, ki vállal felelősséget a káros mémekért? A válasz nem egyszerű – de a tudatosság és a szándék a kulcs. A kommunikáció sikere végső soron nem az üzenet pontosságán múlik, hanem azon, hogy a mém képes-e hatni. Hiszen aki mémet alkot, világot formál - tett hozzá.

Hogyan lehet ma 7 millió embert elérni és befolyásolni?

A konferencia záró beszélgetésében Marosi Gergely (MITO), Vernyik Imre (FourFourLab), Perjés Tamás (Kantar Hoffman), Major Helga (Publicis), Mondovics Péter (Mastercard) és Csermely Ákos járta körül, lehet-e 2025-ben csak TikTokkal választást nyerni. A válasz megosztó volt. Marosi szerint „az nyer, aki ott tud erős lenni.” A TikTok nemcsak elér, hanem kapcsolatot is teremt – főleg azokkal, akiket máshol már nem lehet megszólítani.

A vita során visszautaltak Brandt Zoltán előadására is: nem az elérés számít, hanem a kapcsolódás mélysége. A TikTok demokratizálja a befolyásolást – nem kell híres márkának lenned, hogy labdába rúghass, ha így is van egy jó sztorid. Itt még a trash esztétika sem feltétlenül hiba, hanem stratégia: az emberek a gyűlölt reklámok helyett inkább élményt akarnak.

A résztvevők szerint a platform nem menti meg a gyenge tartalmat – csak felnagyítja. A legnagyobb hiba, ha egy márka vagy politikus „semmilyen.” A bátorság, a vélemény és a karakter számít – és ha van egy jó sztorid, az a TikTokon, a YouTube-on vagy egy kocsmában is működik. A kapcsolódás soha nem platform kérdése, hanem az emberi történetről szól.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!