Technológiai determinizmus vagy fragmentáció?

Technológiai determinizmus vagy fragmentáció?
Ahogy nézzük, a Facebook felvásárlásait, láthatjuk, hogy az élet minden területére szeretne belépni. A legutolsó felvásárlás egy virtuális valósággal foglalkozó kis cég volt. Mi következik ebből?

A cégakvizíciók figyelése igen hasznos, mert azzal, hogy tudjuk, kit olvasztott be a cégbe, tudjuk a cég a következő lépését (lásd: játékelmélet, versenyinformáció). Így könnyen előfordulhat, hogy a virtuális világ, például egy mozgó arcfelismerő, stb. szolgáltatás éveken belül a Facebookon keresztül robban a piacra.

Zuckerberg tavaly év végi beszédében, már azzal a vízióval számolt, hogy minden internetes szolgáltatás alapja a Facebook, tehát már csak Facebook oldalt kell behozni, és mindent elérhetünk…

Ahogy sorozatosan felvásárolja a kisebb cégeket, szinte integrálja az online szolgáltatásokat, így kialakítva a technológiai determinizmust. McLuhan szerint ez azt jelenti, hogy minden médium az emberi érzékelés kiterjesztése, ezért a médiumok, ahogy változnak, időről időre alapvetően átformálják az emberi kultúrát, és erre a példára reagálhat Facebook egy Facebook=internet kultúrával.

Ahogy egyre inkább magához köti a fogyasztókat, és emellett párhuzamosan a hirdetőket is, úgy alakul ki a függőség, interdependencia saját platformjától (pl.: videólejátszások beágyazása).

Az interdependencia a nemzetközi gazdaságtanban azt jelenti, hogy tartós gazdasági együttműködés során erősödnek a nemzetgazdaságok közti kapcsolatok, interdependenciák alakulnak ki (Tolnai, 2010).

Ezek a kölcsönös gazdasági függőségek optimális esetben egyaránt előnyösek minden fél számára, de kialakulnak asszimetrikus viszonyok is. Tehát, ahogy látjuk is az üzleti világban, különösen fontos, hogy centrális, vagy periférikus szerepe van a Facebookkal szemben egy cégnek (nem véletlen a Microsoft tulajdonosi érdekeltsége sem a Facebookban).

Mit is mondanak erre a nagy interdependenciára a fiatalok?

Ahol a szabadság, ott vannak ők. Ahol lehet rajzolni, informálódni (egymásról), továbbadni, szerkeszteni, effektezni, az az ő szolgáltatásuk. Korábban már írtam Snapchat sikeréről, akkor a gyors penetrációt a digitális múlttal kapcsolatos szorongás leküzdésének aposztrofáltam, most szerintem az azonnal is szerkeszthető tartalom az, ami tovább viszi.

A legújabb eredmények szerint, a fiatalok nem használják, nem töltenek annyi időt Facebookon mint korábban, az indok a régi: úgy érzik, felügyelik őket. De jóval többre tartják Messenger szerepét, mint magáét a Facebookét. Nyilvánvaló, hogy a regisztrációt követően a Facebookra, ami a szükséges rossz, megtalálják egymást, és chatelnek. A magyarországi eredményeket nézve hasonlót tudunk mondani, hiszen a tavalyi Z generációs kutatásom eredménye közt az is szerepel, hogy a fiatalok 90%-ban chatalnek a Facebookon, már nem nézegetnek, keresnek új haverokat (mert talán már mindenkit bejelölt).

Véleményem szerint a Facebook az utolsó olyan közösségi oldal, ahol ennyi generáció megfér, egy „közösségi ernyő” alatt.

Divide et impera

A fragmentáció már most megmutatkozik abban, hogy a fiatalok olyan alkalmazásokat használnak, vagyis olyanokról is tudnak, amelyek abszolút nem ismert felnőttek között, vagy egyszerűen nem látják kiegészítő platform előnyét, lásd: Fleek, Ask.Fm, Vine, Whisper.

A 2015-s év legjobb közösségi oldalai egyesült államokbeli eredmények szerint: Instagram, Twitter, Facebook, Snapchat. Van, hogy ezen alkalmazások Facebook tulajdonlásúak, vagy épp belőle szervezték ki, pl. Messenger. Tehát, ha a Facebook integrálást követően kipakolja a meglévő, vagy megvásárolt szolgáltatásait, további előnyre tehet szert a fiatalok közt.

Kissé sarkítva alkalmazza a római mondást: Oszd, meg és uralkodj!

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!