Hogyan változtatja meg a gyorsan fejlődő digitális technológia a fiatalok életét? Hogyan látják ők az oktatás szerepét, milyenek a munkahelyi elvárásaik? Többek között ezeket a kérdéseket feszegette Filippov Gábor, az Egyensúly Intézet kutatási igazgatójának vezetésével dr. Guld Ádám, egyetemi docens és médiakutató, Bacher János, az Impetus Research ügyvezető igazgatója, illetve Steigervald Krisztián generációkutató az OTP Fáy Alapítvány rendezésében szervezett A jövő kompetenciái - A jövő oktatása című zártkörű konferencián a budapesti La Vida DUNA Rendezvényházban. A kerekasztal-beszélgetésen a Digital Media Hungary munkatársa is jelen volt.

Az előadás elején Steigervald Krisztián leszögezte, hogy a Z-generációról általánosságban megfogalmazott vélemények nem igazak a generáció összes tagjára, a különböző trendeket pedig ugyanúgy átélik a korábbi nemzedékek szülöttei is.

"Az, hogy én nem vagyok Z-generációs, nem azt jelenti, hogy az én életemben lezárult a tanulás és azóta Izaurát nézek otthon a tévében. Ettől függetlenül digitális szempontból sosem leszek olyan ügyes, mint a gyerekem. Tudni kell, hogy a Z-generáció egy nagyon globális nemzedék, hiszen a digitalizáció világában mindenhol ugyanazok a trendek, míg a mi időnkben ezek lokálisak voltak. A szovjet rajzfilmek is csak évekkel később értek el hozzánk. Teljesen más gyerekkora volt egy magyar, egy román, egy csehszlovák és egy lengyel X-generációsnak. Ma már ugyanazt nézik a japánok, magyarok, etiópok, és mivel ugyanazok a tartalmak jutnak el hozzájuk, mondhatni ezért lesznek mind ugyanolyanok" - fogalmazott Steigervald Krisztián, akinek szavait dr. Guld Ádám annyiban pontosította, hogy a digitalizáció ellenére is vannak eltérések a különböző nemzetek médiafogyasztása között. Mint arra felhívta a figyelmet, a magyarok inkább trendkövetők, a fiatalalok nyugatról veszik át az újabb és újabb szokásokat.

"Az egyik legjobb példa erre a Facebook, amely Magyarországon a mai napig népszerű, nyugaton azonban ez már nem jellemző. Ettől függetlenül mindenki ugyanazokat az influenszereket követi, ugyanazokat a tartalmakat nézi, ám ezek a trendek nem hazánkból indulnak. Médiakutatóként azt szoktam mondani, hogyha tudni szeretnénk, mi fog történni a fiatalok életében fél vagy egy év múlva, akkor nézzünk nyugatra" - mutatott rá Guld Ádám.

Bacher János szerint azért nehéz általánosságban beszélni a Z-generáció tagjairól, mert korosztályonként különböző fázisokban vannak, és bár a digitális eszközhasználat valóban összeköti őket, a viselkedésüket nagyban meghatározza az adott életszakasz. Ugyanezt Steigervald Krisztián is kiemelte, szerinte sokan elkövetik azt a hibát, hogy egybemossák az életkort a generációval.

"Van életkor es generációs menedzsment. A Z-generáció nem a 13-27 éves korosztályt jelenti. Most aktuálisan ennyi idősek, de öt év múlva már nem ennyiek lesznek. Ezért fontos, hogy külön vizsgáljuk az életkori és a generációs tulajdonságokat. Egy adott generációhoz való tartozás a tanult képességekben jelenik meg. Az első három év nagyban meghatározza az agy limbikus rendszerének kialakulását. Ha én egy olyan mintázatban nőttem fel, amelyben a lassú, személyes emberi kapcsolatok domináltak, majd később egy olyan közegbe kerültem, ahol a pedagógus is az emberi kapcsolatokra épített, akkor tudtam ehhez kapcsolódni. Ehhez képest a Z-generációs gyerekeket majdhogynem rákényszerítettük a digitális technológiák használatára, így ők már egy online világban nőttek fel. Nem csoda, hogy az offline módon működő iskolákban unatkoznak, hiszen ők már máshoz, egy felgyorsult világhoz tudnak jobban kapcsolódni. Nekik az a normális" - hívta fel a figyelmet a generációkutató. Mindebből kifolyólag a különböző generációk egyre kevésbé értik meg egymást, a megoldás pedig nem az, ha elfordítjuk a fejünket, hanem megpróbáljuk közelíteni egymáshoz a különböző nemzedékeket.

"A gyerekek például a digitalizáció szerepét hiányolják leginkább az iskolákban. Nem értik, miért kell több kilós könyveket cipelniük, ha minden letölthető a telefonra vagy táblagépre, illetve miért van szükség jegyzetelésre, ha már minden megtalálható a világhálón, vagy gépelni is tudnak. Én nem érzem, hogy olyan hatalmas szakadék lenne a különböző generációk, tanár és diák között, de jó lenne, ha az igények közelítenének egymáshoz. A tanterv ugyanakkor nagyban befolyásolja, hogy milyen eszközöket lehet bevinni egy tanórára. Ez egy nagyon szűk eszköztár" - mondta Bacher János, aki úgy véli, hogy az emberek egy kicsit túlmisztifikálják a Z-generáció digitális "függőségét". Steigervald ugyanakkor mindenki figyelmét felhívta egy kutatásra, amelynek eredménye szerint 2002 óta ezerszeresére emelkedett a diszgráfiás, a figyelemzavaros, illetve egyéb zavarral küzdők száma, és ha nem teszünk valamit, ezek a számok tovább növekednek. A felelősség a szülőké, nekik kell ügyelniük arra, hogy hogyan nevelik a gyerekeiket, és esetlegesen milyen képességváltozást idéznek elő náluk.

"Ha például nem olvasunk mesét a gyereknek, hanem letesszük őt a televízió elé, akkor nem fejlődik ki a képzelőereje és ellustul az agya. Ezen kívül egyéb neurológiai változásokat, például a figyelemkoncentráció képességének gyengülését is előidézhetjük nála, ami később abban mutatkozik meg, hogy nehezebb lesz felkelteni, illetve könnyebb lesz elvonni a figyelmét, aminek következtében egy adott dologra csak rövidebb ideig lesz képes koncentrálni. A Z-generáció tagjainak ezen kívül a személyes társas kapcsolatok kialakítása is nehezebb. Sok hazai kutatás szerint sokuknak vannak kapcsolódási problémái, és bár rendkívül magas az online jelenlétük, valójában magányosnak érzik magukat, mert kiszorulnak az életükből az offline tevékenységek, a közösségi programok."

"Mi vagyunk az első digitális szülők. Nekünk kell leülni és beszélni erről, mert a mi szüleink tanácsát ebben nem tudjuk kikérni!"

A következőkben a kerekasztal-beszélgetés resztvevői a Z-generáció munkerőpiaci helyzetére tértek ki bővebben. Amikor Filippov Gábor feltette a kérdést, miszerint a különböző generációkhoz való tartozás esélykülönbségi faktort fog-e jelenteni a jövőben, abban mind egyetértettek, hogy hosszú távon a piacnak kell átalakulnia és igazodnia a következő generációk igényeihez, különben a vállalatok munkaerő nélkül maradnak, egy idő után ugyanis a Z-generáció tagjai teszik majd ki a munkavállalók jelentős részét.

"Ha a cégek nem lesznek naprakészek és változtatnak a korábbi működési mechanizmusukon, a fiatalok lehet, hogy nem mennek majd hozzájuk dolgozni, mert az ottani munka unalmas lesz a számukra. Azok a cégek, amelyek részt vesznek a digitális transzformációban, keresni fogják azokat az új dolgokat, amelyeket a fiatalok tudnak behozni hozzájuk. Ezzel a generációval ugyanis valamilyen új tudással, új képességgel gazdagodhatnak a vállalatok" - fejtette ki a véleményét Bacher János. A kérdés ugyanakkor összetettebb ennél, függően attól, hogy egy adott Z-generációs munkavállaló milyen helyre megy dolgozni. Steigervald Krisztián szerint a fizikai munkásoknál a generációs problémák sok esetben az idő érzékelésében és az alá-fölérendeltségre való érzékenységben jelennek meg.

"Azokkal a cégekkel, amelyekkel stratégiai együttműködésünk van, sokszor nézzük, hogy melyik vállalatnál mond fel hamarabb egy-egy Z-generációs munkavállaló. Egy vidéki gyárban egyszer 6 perc után lépett ki egy illető, mert senki sem ment oda hozzá, miután megérkezett. Bár ez egy extrém eset, munkaadóként nem mondhatjuk, hogy ilyen munkaerő nem kell, mert akkor egy idő után nem lesz munkaerő. Át kell gondolni, hogy hogyan lehet átalakulni, hogy az adott vállalat vonzóvá váljon a jövő munkavállalói számára."

Dr. Guld Ádám ezen a ponton mindenkit emlékeztetett, hogy a Z-generáció nem egy egységes generáció. A Pécsi Tudományegyetemen például folyt egy kutatás a különböző életstílusokról, amelyek között végül nyolcat tudtak megkülönböztetni a kutatók.

"Ezek között különbség volt egyebek mellett a kulturális és gazdasági státusz, illetve a médiafogyasztási szokások szempontjából. Voltak, akik nyitottak voltak a világra, olvastak regényeket, illetve egyéb nyomtatott termékeket is, illetve voltak, akik belevesztek a digitális tartalomfogyasztó őrületbe. Utóbbiak nem is látták a jövőjüket és dolgozni sem mentek" - árulta el dr. Guld.

Másrészről nagyon sokan vannak azok a Z-generációsok, akik külföldön képzelik el az életüket. Egy felmérés szerint a 14 évesek mindössze 6 százaléka vélekedik úgy, hogy itthon fog dolgozni. Sokan már a középiskolát is külföldön végzik, a felsőfokú tanulmányaikat pedig annál is többen. A munkaerőpiacot tekintve már most is sokan vannak azok, akik ha nem is lokálisan, de távmunkában külföldre dolgoznak. Az ő számuk tovább emelkedhet a jövőben, ugyanis az elérhető felmérések eredményei azt mutatják, hogy a megkérdezettek 60 százaléka ki szeretne menni. A visszaellenőrzések során ez az arány ugyan jóval kisebb, hiszen a többséget visszahúzza a realitás és a családi kapcsolatok, de ettől függetlenül a szakemberek szerint mindenképpen foglalkozni kell a témával.

"Ami ugyancsak égető probléma, hogy ebben a szélsebesen változó világban nehéz versenyképes piaci tudást átadni, ezért a legfontosabb, hogy tanítani tanítsuk meg a jövő munkavállalóit, hogy igazodni tudjanak a változó helyzetekhez" - hívta fel a figyelmet dr. Guld Ádám. Steigervald Krisztián szerint ez azért is kiemelten fontos, mert a tudás idővel kevesebbet fog érni, ha az nem naprakész. Ahhoz azonban, hogy a tanulók erre fogékonyak legyenek, fontos az ő generációjukhoz igazítani a oktatást, a jelenlegi kutatások szerint ugyanis a fiataloknak csak nagyon alacsony százaléka gondolja úgy, hogy a munkaerőpiacon való elhelyezkedés után is bővíteni szeretné a tudását. Hogy ez megváltozzon, az a tanítókon is múlik, az oktatás milyenségét ugyanis a legtöbb esetben a tanárral való szimpátiával hozzák összefüggésbe a fiatalok. A változtatások pedig egyre égetőbbé válnak, ahogy szép lassan begyűrűznek az oktatásba az Alfa-generáció tagjai.

"Róluk egyelőre még nagyon kevés információ áll rendelkezésre, ugyanis ők még kevésbé kutathatók. Arra azonban számítani lehet, hogy azok a problémák, amelyek előálltak a Z-generációnál, az alfáknál még hangsúlyosabban fognak jelentkezni az egyre erősödő digitalizáció következményeként. A csoporttársaikkal való kapcsolódás már most is nehezebb lehet a számukra, az ingerküszöbük magasabb, aminek következtében nehezen foglalják le őket az olyan "egyszerű" feladatok, mint például a rajzolás. Nagyon gyorsan el is veszítik a türelmüket, mindez pedig agresszióba is torkolhat" - vetítette előre a nem túl fényes jövőt dr. Guld Ádám médiakutató.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!