
"Könnyű a helyzetem, mert épp azt a témát kaptam, amiről Az ész segédigéi című könyvet írtam. Ez a könyv rímel volt katonatársam, évfolyamtársam és barátom, Esterházy Péter A szív segédigei című könyvére, és nem is véletlenül” - kezdte Mérő László.
“A tudomány fő jellegzetessége az ideológia -és politikamentesség. Eleve csak nagyon körülhatárolt kérdésekkel foglalkozik, például: hogyan lesz a gyerek? Hogyan halad a vér a testben? Hogy kerül a génekbe a matematikai vagy a zenei tehetség? Néha a tudomány mégis nagyon általános válaszokat ad.”
A matematikus és pszichológus ezután kiemelte: vannak tudományos területek, amik akár misztikusnak is tűnhetnek. Ilyen például az anyag -és energiamegmaradás, a darwini evolúció vagy a genetikai kód felfedezése.
“Hogy a tudomány hogyan működik, azt legfeljebb Bronislaw Malinovski történetével illusztrálhatom. Ő volt a kulturális antropológia megalapítója, aki nemcsak két napot, hanem két évet töltött Pápua Új-Guineában, Trobriand szigetén. Odament és elhatározta, hogy a bennszülöttek közt fog élni, de nem úgy, mint valaki egy magasabb rendű civilizációból érkezett. Megtanulta a nyelvüket, élte az életüket. Egyetlen eset volt, amikor nem tudta visszafogni magát, és megpróbált valamilyen tudást átadni nekik: amikor rájött, hogy szigeten élők nem tudják, mi a kapcsolat a nemi élet és a gyerek születése között. Gondoljatok bele: nem is olyan könnyű ezt felismerni, hiszen a szex után hetekig, hónapokig nem történik szinte semmi. A szigetieknek az volt a hitük, hogy Isten helyezi az embriót a nők méhébe. Malinovski magyarázatát két okból sem fogadták el. Egyrészt mutattak neki néhány lányt, aki tudvalevőleg sokat szexelt, mégsem volt gyerekük. A másik ellenérvüket pedig egy ritka csúnya nőve támasztották alá. Nyilvánvaló volt, hogy senki nem feküdne le vele, mégis volt négy gyermeke” - idézte fel Mérő László.
Misztika, tudomány és a szférák zenéje
“A misztika bizonyos értelemben az ellentéte a tudománynak. Hiszen a tudomány arról szól, hogy legyünk objektívek, figyeljük meg a külvilágot és gondolkozzunk logikusan. A misztika ezzel szemben arra biztat, hogy legyünk képesek átélni, milyen a világ” - foglalta össze az ELTE professzora a különbséget.
“Én bizonyos értelemben a tudomány papja vagyok, de mégis megértettem, miről van szó, méghozzá a szférák zenéjén keresztül. Biztosan sok ilyen elképzelt harmónia van: az angyalok kórusa, a szirének éneke - de a szférák zenéje egy kicsit más. Ez Pitagorasz gondolata, aki nemcsak matematikus volt, hanem egy nagyon fejlett misztikus gondolkodó, teljesen geocentrikus világképpel. Ő úgy képzelte, hogy itt van a Föld a világ közepén. Körülötte gömbhéjak vannak, azon keringenek a főbb égitestek. Minden mozgásban van, és ez adja a szférák zenéjét. Na most, mit mond egy tudós erről? Ha van ilyen, csináljunk róla egy CD-t, és azt meg lehet hallgatni! A misztikus szerint viszont ezt csak belül lehet hallani. Tehát magunkat kell olyanná alakítani, hogy képesek legyünk meghallani. Nos, ez a nagy különbség.”
A hit és a placebo is hatékony
“A hit is egy megismerési mód. Nekem még a rendszerváltás előtt teletömték a fejemet azzal, hogy a hit a nép ópiuma. Nem feltétlenül erről van szó, sőt pszichológiai szempontból egyáltalán nem. A hittel kapcsolatban tudományos eredmények is vannak, a placebo például tényleg gyógyír. Még az ára is gyógyító tényező: a drágább placebo jobban hat. Az amerikaiak 60 százaléka tartja úgy, hogy az orvosnak kötelessége együtt imádkozni a pácienssel, ha azt a páciens igényli. Itt ezt mi többnyire hülyeségnek tartjuk - de ha egyszer gyógyít, miért is ne tenné? A hit ösztönözheti az immunrendszert a betegség leküzdésére. Hegyeket tud meg-mozgatni. Sok esetben hívőként könnyebb élni és meghalni. Persze van, amikor nekik nehezebb, például ha depressziósok: a hívők úgy érezhetik, vétettek valaki ellen, pedig nem vétettek senki ellen sem”- mondta a matematikus, majd három nagy fizikust vetett össze a hit szempontjából:
“Newton mélyen istenhívő volt. Őt mindig is az érdekelte, mit teremtett Isten nagy bölcsességében, amitől ilyen jól működik a világ? Stephen Hawking ehhez képest abszolút ateista volt, Az idő rövid történetének második kötetét például azzal kezdte: “Végre kezdjük megérteni, hogyan jöhetett létre Isten nélkül a világ”.
Albert Einstein pedig agnosztikus volt: úgy állt hozzá, hogy tudja a csuda. Őt mindig is az érdekelte, mennyi szabadsága volt Istennek a világ megteremtésében. Mit csinálhatott volna másképp, és mit nem? Ez vezérelte a relativitáselmélet megalkotásában.
Tehát sokféleképpen megismerhetjük a világot. Egyetlen dolog nem működik: ha elkezdjük keverni ezeket a világnézeteket, hiszen nem lehet egyszerre feltételes és felszólító módban beszélnünk.”
![]() |
Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!