Az ügy eredetileg egy osztrák politikus esete miatt pattant ki, ugyanis az egykori zöldpárti Eva Glawischnig-Piesczek sérelmezte, hogy egyesek a Facebookon őt nem átallják „fasisztának”, „tetves árulónak”, illetve „korrupt hülyének” nevezni. A politikus beperelte a Facebookot és egy osztrák bíróság meg is állapította a fenti és az azokhoz hasonló kijelentések becsületsértő jellegét, ám Glawischnig-Piesczek nem csak azt követelte, hogy a Facebook Ausztriában törölje ezeket a véleményeket, hanem azt, hogy világszerte.
Fellebezni már nem lehet
Ezt követően került az ügy az Európai Bíróság elé, mely azt a döntést hozta, hogy az Európai Unió tagállamainak bíróságainak jogukban áll a Facebookon megjelenő egyes tartalmakat globálisan töröltetni, amennyiben azokról kiderül, hogy becsületsértők, vagy egyéb módon illegálisnak minősülnek. Az ítélet ellen nem lehet fellebbezni már fellebezni.
Ez lényegében azt jelenti, hogy egy ország törvényei az adott ország határain túl is érvényesek és betartandók, ami első blikkre, legalábbis a nemzetközi jog oldaláról közelítve egy egész sajátos helyzetet idéz elő. Pláne akkor, ha feltesszük a kérdést, hogy mennyivel lehet több joga az európai uniós országoknak az internet kormányzására, mint akármelyik másik kontinens államainak. Mondjuk Kínának, mely nagyon sok szempontból fajsúlyosabb résztvevője a globális politikának, mint az EU, és hát nagyon finoman fogalmazva, kevésbé megengedő a szólásszabadság kérdésében, mint az öreg kontinens államai. Mi lesz akkor, amikor Kína találja ki ugyanezt?
A Google „right to be forgotten” perében máshol van a határ?
A The New York times cikke felidézi az Európai Bíróság néhány hete született döntését is, melyben a Google-t rakták helyre, kicsit másként, mint a Facebookot. Itt a személyes adatok tárolásának megszüntetéséhez való jogról („right to be forgotten”) volt szó, ami szerint az uniós állípolgárok követelhetik a Google-től, hogy az érzékeny személyes adataikat eltávolítsák a keresési találatok közül. Itt a bíróság úgy határozott, hogy a keresőóriást nem lehet arra kötelezni, hogy globálisan eltávolítsa a linkeket az adott oldalakra, kivétel néhány esetben, ha a szabad véleménynyilvánítás és a nyilvánosság információkhoz való hozzáférési joga nem nyom erősdebben alatba.
„Feri, akkor ez sérti az uniós jogot?”
De Zuckerbergék ügye még a fentieken kívül is rengeteg szempontból kényes. Ugye azt sem érdemes elfelejteni, hogy a Facebooknál még eléggé gyermekcipőben jár a moderálási metodika, nagyon sok esetben nem csak az erre használt algoritmus, de a moderáló élő munkaerő sem képes és/vagy nincs felhatalmazása rá, hogy eldöntse egy első blikkere sértőnek tűnő posztról, hogy az esetleg nem szarkasztikus éllel íródott-e, hanem egyből meg kell nyomnia a törlés gombot. Nos, ha emellé bevesszük az Európai Bíróság döntésének következtében kialakuló plusz moderációs terheket, eléggé egyértelművé válik, hogy ezt csakis a korábban már leginkább a rossz és az iszonyú kategóriák között ingadozó hatásfokkal teljesítő automatikus filterek bevezetésével lehet gyorsan megoldani.
Akkor a politikus nem is lehet korrupt hülye?
És akkor még nem beszéltünk a lényegről, ugyanis nem egy mezei állampolgár ügyében döntött így a bíróság, hanem egy politikuséban, aki közszereplőnek minősül, akinek hivatalból kötelessége többet elviselni, mint egy átlagember, és az ő esetében ezért a szólásszabadság határai is tágabbak. Az meg egy egészen elképesztő és riasztó jövő képét vetíti elénk, ha hamarosan annyit se írhatunk le egy politikusról, hogy szerintünk ő egy korrupt hülye.
Természetesen a Facebook sem hagyja ezt szó nélkül, a TechCrunchnak eljuttatott közleményükben kifejtik, hogy igazságtalannak tartják a döntést és úgy gondolják, hogy a bíróság ítélete aláássa azt a régi elvet, miszerint egyik ország sem kényszerítheti rá a saját törvényeit egy másikra. Ennek megfelelően természetesen ők is perelnek, majd meglátjuk, milyen eredménnyel.
Nyilván ahogyan minden kényes kérdés esetében, ennek is vannak támogatói is, nem csak ellenzői. A bírósági döntést üdvözlők úgy vélekednek, hogy az internet korában még nem sikerült megfelelően szankcionálni a becsületsértést, és ha rá tudják kényszeríteni a Facebookot arra, hogy határozottabban vegye fel a kesztyűt a gyűlöletbeszéd terjesztőivel, illetve az internetes trollokkal, vagy egyéb más bűnös tevékenységet folytatókkal, az csak jó lehet.
Ebben még lehet is valami, csak a történeti tapasztalatok azt mutatják, hogy az ehhez hasonló ügyeket a legritkábban lehet a szögesbunkó lóbálásával megoldani. Hovatovább, a szólásszabadság határainak újradefiniálását sem feltétlenül az érzékeny lelkű közszereplők sirámainak dallamára kellene elvégezni.
(via The New York Times)
Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!
