Izgalmas szakmai kihívás elé néz Lékai-Kiss Ramóna

Izgalmas szakmai kihívás elé néz Lékai-Kiss Ramóna
A színésznőt egy szerencsés véletlen indította el a szereplés felé vezető úton. Az azóta eltelt huszonkét évben láthattuk számos színházi darabban, tv műsorban, sőt elindította saját vállalkozását is. A műsorvezető az elmúlt időszakot lázas készülődéssel töltötte, ugyanis hamarosan egy új produkcióban találkozhatnak vele a nézők. Beszélgetés Lékai-Kiss Ramóna színésznő, műsorvezetővel 2./1. rész

Ramóna, mit adott neked Veszprém, Pécs és a Barátok közt?
Veszprém a szülővárosom, és imádom a mai napig. Ha megtehetem, állok a szolgálatában, viszem a jó hírét. Ez a város szerintem Magyarország egyik ékköve, nagyon-nagyon szeretem. Pécs pedig igazából egy kaland volt számomra. Veszprémben a negyedik évet a közgazdasági szakközépiskolában magántanulóként végeztem, mert akkor már elkezdtem dolgozni a Barátok köztben. Édesapám azonban kérte, hogy mindenképp tanuljak tovább. Úgy fogalmazott, hogy bár nagyon jó ez a munka, de azért legyen egy rendes szakmám is. Így aztán a Pécsi Tudományegyetem gazdálkodás szakán folytattam a tanulmányaimat.

Hogy kerültél a Barátok közt sorozatba?
Ez egy ilyen kis hollywoodi sztori, legalábbis nekem mindenképp az. Apukámék Balatonfűzfőn üzemeltettek egy melegkonyhás büfét. Azon a nyáron is, amikor kb. 15 éves voltam, ott melóztam -ahogy minden idényben-, sütöttem a halat és a hamburgert. Nagy divat volt abban az időben a strandparty, nagyon ment az Ámokfutók, a V-Tech, a kilencvenes évekbeli híres magyar zenekarok. A szüleim egy pörgős nap után elengedtek kicsit lazítani a barátnőimmel. A V-Tech frontembere a koncert közben felhívott valakit a közönségből a színpadra. Természetesen jelentkeztem, hogy majd én eléneklem Kefírrel az Éjfél után című slágert. Fel is mentem a színpadra és elénekeltem. Másnap pedig folytatódott tovább a munka, reggel 6-kor nyitottuk a büfét. A délelőtt folyamán megjelent egy úriember, hogy Budapesten egy modellügynökségnek dolgozik, mint fotós, és tegnap este a koncerten készített rólam fotókat.. Akkor előjött apukám a háttérből, hogy na, álljon meg a menet, milyen modellügynökség ez, miről van szó, satöbbi. Mondtam az úrnak, hogy köszönöm és igazán megtisztelő, de engem nem vonz a modell pálya. Ezután került szóba, hogy statisztaszerepekre vagy akár komolyabb színészi feladatokra is közvetítenek ki embereket olyan nagy kereskedelmi tévécsatornáknak, mint a TV2 és az RTL. Ez az információ pedig már felkeltette az érdeklődésem. Elmentem egy meghallgatásra, és gyakorlatilag rá három hónapra megkaptam Szentmihályi Zsófi szerepét.

Édesapád mikorra békélt meg azzal, hogy vállaltad a színpadi életet?
Azt hiszem, talán akkor, amikor leérettségiztem. Főleg azért, mert benne volt a pakliban, hogy könnyű elszállni: A veszprémi lány egy év alatt hirtelen a fővárosban találja magát egyedül egy albérletben, van saját keresete, munkája, és hát övé a világ.

Ez történt veled? Elszálltál?
Rettenetesen. Volt, hogy úgy mentem haza, hogy nem köszöntem a szüleimnek. Csak ledobtam a cuccom, és indultam is el otthonról. Ez volt az a pillanat, amikor elkaptak a szüleim és leültettek. Kaptam egy nagy fejmosást. Én hiszem egyébként -és most nem magamat mentegetem-, hogy ha valakit siker ér, legyen az képernyős, anyagi, üzleti, bármilyen, akkor hajlamosak vagyunk arra, hogy picit elszálljon velünk a ló. Nem tudunk mit kezdeni a hirtelen jött sikerrel. A kérdés már csak az, hogy vannak-e a közegünkben, a családban vagy a baráti társaságban olyan személyek, akik visszahúznak a földre. Hálás vagyok a szüleimnek azért, hogy ez akkor megtörtént, és én ember maradtam.

Hiszek abban, hogy az embernek szüksége van kontrollra, főleg, amikor sikeres. Te a szüleidet emelted ki most, és az első fejmosást. Van azóta is kontrollod, aki lehúz a földre, hogyha szükséges?
A férjem abszolút. De már nem attól kell félni, hogy megbolondít a siker, és esetleg nem szépen beszélek a körülöttem lévőkkel, vagy sztárallűrjeim lennének. Inkább pont a másik oldala veszélyes. Annyira kompenzálok az ismertség miatt, hogy huszonnyolcszor bocsánatot kérek, mindenkit magam elé engedek, és én kicsit elveszem a végére ebben a dologban. Ilyen oldalról kell magam koordinálni.

2024-ben te nyerted el a Televíziós Újságírók Díját. Ki indított el ezen az úton?
2023-ban vehettem át elsőként ezt a díjat, gyakorlatilag két és fél évvel azután, hogy a TV2 szolgálatába álltam. Akkor olyan lehetőségeket kaptam a csatornától, amikkel meg tudtam mutatni, hogy mire vagyok képes. Nagyon boldog vagyok, hogy másodjára is sikerült, ez nagyon nagy elismerés. Úgy vélem, hogy a mi legnagyobb díjunk az a közönség, amikor tapsol, mosolyog és sír. Azonban, amikor a szakma is elismeri a munkádat, az egy különleges helyet foglal el a szívedben, amire örökre emlékezni fogsz.

Ki az, akivel szeretsz együtt dolgozni? Mint műsorvezető, szerkesztő. Ki jut először az eszedbe?
Tilla jutott először az eszembe. Ez azért különös, mert bár álltunk már színpadon közösen, és szerepeltünk például a Ninja Warrior Hungary ügyességi vetélkedőjében, de kettőnknek soha nem volt közös műsora. Ennek ellenére azt hiszem, azért mégis Tilla, mert hihetetlen módon képes ötvözni a lexikális tudását, a pikírt humorát és az intelligenciáját, amin én csak ámulok-bámulok. Mindig mondom neki, hogy titkon szerelmes vagyok belé, de természetesen ez csak egy szakmai szerelem.

Ő a szakmai példaképed?
Nem, a szakmai példaképem Ördög Nóra. Megmondom őszintén, mi más habitusú emberek vagyunk, más stílust képviselünk a munkában, mást jelenítünk meg a képernyőn. Irigylésre méltónak tartom Nóra személyében azt, hogy ha ledobnak mellé egy atombombát, ő akkor is mindent el fog mondani, ami a szövegkönyvben szerepel, az első betűtől az utolsóig. Professzionálisan, higgadtan és körültekintően.
Egy másik oldalról megközelítve én azt látom magamban pozitívnak, hogy egy kicsit kajla vagyok. Nem vagyok ennyire megfontolt, ami a szívemen, az a számon. Olyan vagyok, mint a szomszéd lány, de pont ezért éreznek közel magukhoz az emberek. Furcsa lehet, ha magáról mond ilyet valaki, de ezek a nézői visszajelzések.


Ramóna, te mostanra lényegében önmagad terméke lettél. Ehhez marketing kell, csapat kell, stratégiák, taktikai tervezések kellenek. Hogyan működik ez nálad?
Csúnya szóval, de valóban ez az igazság, termék lettem. Ilyenkor mindig elpirulok, de egyben büszkén is mondhatom, hogy a Lékai-Kiss Ramóna egy brand lett. Ráadásul egy jó brand lett, ami hiteles, megbízható, alázatos, és lehet rá számítani.. Rövid távon lehetséges, hogy nem ez a leggyorsabb módja a meggazdagodásnak és a siker elérésének. Hosszú távon azonban biztos, hogy a lelki nyugalmat és a lelki békét az ilyenfajta hozzáállás adja meg, ezzel lehet szép lassan építkezni és előre haladni. Az elején még egyedül indultam el ezen az úton, aztán lett egy saját kis csapatom. Én kifejezetten szeretem a tehetséges embereket. Természetesen mindenkinek el kell indulni egy úton, tanulnunk kell és bele kell jönnünk a dolgokba. Nagyon örülök, amikor látom ezt az akarást, az alázatot, a szakértelmet másokon. Szerencsés vagyok, hogy egy ilyen csapat vesz engem körbe a mai napig, akik segítik az utamat. Sajnos olyan is volt már, hogy el kellett búcsúzzak valakitől. Ha a körülöttem lévő emberek az én nevemben kommunikálnak, akkor ugyanazt kell képviselniük, amit én is képviselek. Ahhoz, hogy a brand megmaradjon olyannak, amilyenné az elmúlt huszonkét évben felépítettem, nem engedhetem meg magamnak, hogy ebben engedékeny legyek.

A munkád során használod a mesterséges intelligenciát?
Ez egy nagyon nehéz kérdés. Óriási potenciál van benne, de egy kicsit félek is tőle. De nem azért, mert elveszi a munkámat. Láttunk jó sok science fictiont az elmúlt 20-30 évben, amikor a gépek átveszik a hatalmat. Ez persze elrugaszkodott a valóságtól, de azért valahol megfordul az emberek fejében, hogy egy idő után nem csak a segítségünkre lesznek ezek a technológiák, hanem károkat fognak okozni. Most azt gondolom, hogy a mesterséges intelligenciát be kell építeni a mindennapjainkba. Nekem főleg azért, mert van egy vállalkozásom is, ahol elengedhetetlen ennek a használata. Viszont megmondom őszintén, hogy én az a konzervatív lány vagyok, aki naptárt használ ceruzával és tollal. A mai napig bemegyek egy utazási irodába, hogy kontaktálhassak az ügyintézővel, aki megmutat egy katalógust. A munkámban nyilván kiteljesedem az online világban is, és az MI adta lehetőségeket is használom.

Nagy tisztelője vagyok a női nemnek, munkásságomat tekintve is mindig kiemelt teret kaptak a hölgyek. Te mit javasolnál a hölgyeknek és az uraknak? Mi legyen a nők szerepe a médiában, a marketingben, a kommunikációban, az életben, a flowban
Nem emelnék ki egy konkrét szegmenst, hanem inkább globálisan gondolkoznék. Nehéz napjainkban állást foglalni ebben a témában, mert könnyen el lehet billenni bármelyik szélsőséges irányba, én igyekszem valahol a középúton maradni. Én szeretem, ha a férjem kinyitja előttem az ajtót és előre enged. Szeretek otthon szoknyát hordani, megfőzni a vacsorát, és lerakni a családom elé az ételt. Eközben természetesen borzasztóan imponáló, ha a munkámban nőként elismernek, és komolyan veszik azt, amit mondok. Tehát harcolok a női jogokért, de nem szélsőségesen.

Mit üzennél tehát a hölgyeknek?
Azt, hogy harcoljanak az álmaikért, kövessék azokat a vágyakat, amiket kitűztek maguk elé. Ha ők úgy érzik jól magukat, hogy a női egyenjogúság betölti az egész életüket, és erre akarnak alapozni mindent, akkor tegyék. Én nem ebbe a kasztba tartozom, de hiszem, hogy a világ akkor lesz boldog, ha a normális kereteken belül mindenki azt teheti, amit szeretne.

433 ezren követnek az Instagramon, de Facebookon is szép számokat értél el. Mindenhol ismertté váltál. A bulvár, amely ma egy pejoratív jelentéssel bíró kifejezés, valójában egy eszköz. Te hogyan használod a bulvárt, mint eszközt?
Ha visszatekintek az elmúlt huszonkét évemre, akkor volt részem pereskedésben, volt olyan, hogy nem álltam szóba valakivel, vagy hogy szívesen nyilatkoztam. Összességében azt hiszem, hogy mára -közel negyven évesen- megtanultam kezelni ezt a helyzetet. Megtanultam úgy formálni a szavakat, hogy a nyomtatott sajtóban azt láthassam, amit én is szívesen visszaolvasok. Mindemellett elmondhatom azt is, hogy az elmúlt huszonkét év alatt barátokra is leltem. Talán ez is az alázatosságnak köszönhető, vagy annak ahogy viselkedem a sajtó képviselőivel. A heti magazinoknál és a napilapoknál is van olyan respektem, hogy bár tudnak rólam olyan titkot, amit bármikor megírhatnának, de nem teszik, mert az nekem nem lenne jó. Ez csak azért alakulhatott így ki, mert szeretnek és tisztelnek engem. Ezt kivívtam a huszonkét év alatt.

Nekem a bulvár az értékadást is jelenti. Szórakoztatva tanítani. Hogy tudsz a bulvárban értéket adni?
Amikor a bulvárt kimondjuk, ahogy te is mondtad, akkor egy kicsit pejoratív értelemben gondol erre mindenki. Közben pedig elfelejti nagyon sok híresség, hogy a bulvár létezése által jut el az ország nagyon sok pontjára a mi hírünk, a mi munkánk, vagy azok a lehetőségek, amivel mi foglalkozunk. Ha ők nincsenek, mi nem vagyunk. Ha mi nem vagyunk, ők nincsenek. Ez egy kör, és össze kell dolgoznunk, szerintem ez nagyon fontos.

Mit jelentett számodra, ha azt mondom, hogy megmondó ember?
Nekem a megmondó emberről egy szélsőséges személy jut eszembe. A beszélgetésünk során már kiderülhetett számodra, hogy nem gondolom magam forradalmárnak. Szeretek állást foglalni a közvetlen környezetemben és a családomban. Színésznőként és műsorvezetőként viszont abban hiszek, hogy amikor elkezdődik egy előadás, akkor a néző ne azt mondja, hogy na, itt van a csaj, aki ilyen vagy olyan politikai beállítottságú, vagy ebben és ebben a témakörben állást foglal. A néző sírjon, nevessen, kapcsolódjon ki. Nekem az a feladatom, hogy ezt megadjam az embereknek. Természetesen minden olyan kollégámat elismerem, akik energiát fektetnek abba, hogy a nagy nyilvánosság előtt harcolnak eszmékért, néha talán még irigykedem is rájuk, de én nem ez a típusú ember vagyok.

A második részben a Ramónával folytatott beszélgetésünkbe Csikesz Erika a TV2 értékesítési és digitális igazgatója is bekapcsolódik. Hamarosan jelentkezünk a folytatással.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!


Csermely Ákos

Producer, konferenciaszervező, álmodozó.Életpálya évszámokban, utána meg a sztori1981–1996 Magyar Televízió (Külpolitikai Főszerkesztőség, TV2, Kisebbségi és Határontúli Szerkesztőség) 1990–1996 …



Kapcsolódó előadók: Csikesz Erika, Csermely Ákos