Kinek vagy minek a hatására kezdtél el zenét tanulni?
Kétéves koromban szüleim vettek nekem egy furulyát, de amikor először belefújtam, elsírtam magam… ezért elrakták. Aztán négyéves koromban újra elővették, és akkor magamtól elkezdtem próbálni játszogatni rajta. Úgy döntöttek a szüleim, hogy elvisznek egy zenetanárhoz. Ez a tanár Kassai Réka fuvolaművész volt.

Miért döntöttél úgy, hogy a furulyázásról a zongorázásra váltasz?
A furulyatanárommal, Kassai Rékával fél év alatt megtanultam egy egész éves zeneiskolai anyagot, és ő javasolta, hogy próbáljam meg a zongorát. Azonnal beleszerettem a hangszerbe, és kalandvágy töltött el attól, hogy mennyi mindent meg lehet valósítani rajta. Már a kezdetektől fogva órákig tudtam ott ülni, improvizálgatni, próbáltam a fejemben keringő dallamokat lejátszani, amelyek lassan egész darabokká szövődtek.

Olvastam, hogy tízévesen felvételt nyertél a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Rendkívüli Tehetségek Képzőjébe, és az Akadémia legfiatalabb diákja lettél. Mesélnél róla, hogy ezt hogyan élted meg, milyenek az ott eltöltött évek?
Nagy lépés volt a Zeneakadémiára felvételizni, ekkor döntöttem el igazán komolyan, hogy zongoraművész szeretnék lenni. Egy nagyon magas színvonalú közegbe kerültem, Eckhardt Gábor kezei alá, hatalmas tudásának és önzetlen támogatásának rengeteget köszönhetek. Tizenhat nemzetközi versenyen értem el első helyezést az ő felkészítésével, és számtalan koncerten léptem fel. Rengeteg új barátot és ismerőst szereztem. Hihetetlen, hogy már hetedik éve tanulok itt. Hamarosan felvételizek az egyetemre.

Milyen érzés ilyen fiatalon elnyerni a Junior Prima Díjat?
Hatalmas öröm számomra, hogy 16 évesen már így elismerik eddigi pályafutásomat, munkámat. Ez nagy inspirációt nyújt, és egyfajta pozitív visszajelzés. Nagy öröm volt megismerkedni a nagyszerű művészekkel (és együtt dolgozni egyikükkel, Tuznik Natália operaénekessel), akik szintén megkapták a díjat.

Mennyi áldozattal jár a különféle eredmények elérése?
Természetesen mindennek ára van. A nemzetközi versenyekre való készülés rengeteg gyakorlást igényel, és az idő haladtával egyre többet. Napi 4-6 órát kell gyakorolni, akár többórás műsorokat. Az iskolai tanulmányaimat egyéni munkarendben végzem.

Milyen élmények, érzések inspirálnak az alkotási folyamataidban?
Mielőtt belekezdek egy darab tanulásába, mindig utánaolvasok a keletkezésének, hátterének, a hangok mögött lévő gondolatoknak. Igyekszem azonosulni a szerző érzéseivel, és beleszőni a saját gondolataimat, inspirációimat is.

Kik azok a zeneművészek, akiknek a munkássága a leginkább hatással van rád?
Kedvenc zongoristám Martha Argerich, de más nagy művészeket is szívesen hallgatok: Jandó Jenő, Schiff András, Daniil Trifonov, stb. Szeretek régi, fennmaradt felvételeket is hallgatni, amelyben a zeneszerzők maguk játsszák a darabjaikat (pl. Rachmaninovról, Debussyről, Bartókról maradtak fenn ilyen felvételek). Szürreális, de egyben végtelenül érdekes és hasznos hallgatni őket.

Van olyan konkrét hangszered, amihez valamilyen formában különösen kötődsz?
Mostani hangszerem egy régi C. Bechstein zongora, már 6 éve megvan, csaknem azóta, amióta felvettek a Zeneakadémiára. Előttem egy idős nénié volt, aki nem sokat játszott rajta.

Milyen terveid vannak a jövőre nézve, van olyan szakmai kihívás, díj stb., amit mindenképpen el szeretnél érni?
Szeretnék egyre komolyabb nemzetközi versenyekre menni, mint például a Cliburn vagy a Queen Elizabeth, amelyek a legnagyobb felnőtt versenyek, és irdatlan repertoárral kell rájuk készülni. Persze úgy gondolom, hogy ilyen neves versenyeken már a részvétel is siker, nem kell feltétlenül megnyerni. Szeretnék sokat utazni és koncertezni, folyamatosan tapasztalatokat és élményeket szerezni. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen szeretnék zeneszerzést is tanulni.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!