Carlos Saura munkásságát a vizuális és a plasztikus határainak kutatása, kitartó feszegetése jellemzi. A mozi és a fotózás mellett a hagyományos spanyol kultúra újraértelmezése, jelenkorba való áthelyezése is a szenvedélye volt. Fotográfusként indult, az ötvenes években az országot járva fényképeken dokumentálta a spanyol polgárháború nyomait, majd Luis Buñuel tanítványaként elvégezte a madridi Filmművészeti Főiskolát. Már első nagyjátékfilmjével, A csavargókkal kijutott a Cannes-i Filmfesztiválra. A hetvenes években nemzetközileg is a legismertebb spanyol filmrendezőként tartották számon, ebben az időszakban olyan kivételes hatású művészfilmeket forgatott, mint az Anna és a farkasok, a Nevelj hollót vagy az Oscar-díjra is jelölt A mama százéves.

A nyolcvanas években a zenés-táncos filmeket újraértelmezve, a legismertebb flamenco előadókkal forgatott táncdrámákat. A sort a Vérnásszal kezdte, amit a Carmen és A bűvös szerelem követtek. Későbbi filmjei közül a Flamencót (1995) és a Tangót (1998) Oscar-díjra is jelölték. Saura alkotásait a Berlinalén és Cannes-ban is elismerték, 2002-ben Isztambulban életműdíjat kapott, majd 2004-ben az Európai Filmakadémia életműdíját is elnyerte. Folyamatosan dolgozott, a 2000-es években javarészt dokumentumfilmeket forgatott. Utolsó alkotását, a Las paredes hablan (A falak beszélnek) című képzőművészeti dokumentumfilmet február 3-án mutatták be Spanyolországban. Halála egy nappal azelőtt érte, hogy a Spanyol Filmakadémiától átvehette volna a Goya-díjat. A Cervantes Intézet egyik nagy klasszikusa, a Vérnász, a Goya életének utolsó időszakát feldolgozó Goya Bordeaux-ban, valamint a kortárs flamenco alkotók próbáit és előadásait végigkövető, Ibéria című dokumentumfilm vetítésével emlékezik a kivételes hatású filmrendezőre.

A filmek minden szombaton 20 órától 48 órán keresztül érhetőek el a Cervantes Intézet vimeo csatornáján: https://vimeo.com/channels/institutocervantes

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!