
„Múltkor voltam a rendelőben, és néztem, hogy nyolc darab magazin van az asztalon, amelyek különböző pszichológiai témákról szólnak. Volt apu magazin, anya magazin, gyereknevelés magazin, párkapcsolati magazin, szóval mindenféle. Elgondolkoztam azon, hogy az én anyám is folyamatosan női magazinok pszichológiai rovatait olvasta. Ezek a témák tehát nem újak, az viszont tagadhatatlan, hogy megszaporodott az ezekről való kommunikáció mértéke” – kezdett bele előadásába a szakértő.
A Z generációsok körében kimutathatóan magasabb a mentális problémák aránya az idősebb korosztályokhoz képest. Magasabb a reménytelenség és félelem szintjük, nagyobb esélye van a viselkedészavarok megjelenésének, nagy problémát okoz a különböző tudatmódosító szerek használata és az egyéb függőségek szerepe. Egy nemzetközi kutatás kimutatta, hogy 2009 és 2017 között 50 százalékkal nőtt a depressziós tünetek megjelenésének száma a 12 és 21 év közötti fiatalok körében. Az Amerikai Pszichiátriai Társaság adatai alapján a depresszió és a szorongás 27 százalékkal növekedett a Z generációs fiatalok esetében.
Elgondolkodtató kérdés a pszichologizáló tartalmak térnyerése: rengeteg információ jelenik meg például az autizmusról, ADHD-ról, tanulási zavarokról a közösségi média platformokon. 2014 és 2021 között az amerikai online és nyomtatott médiában 140 százalékkal növekedett a pszichológiai kifejezések gyakorisága. Ennek a trendnek a felkapottságát nagyon jól mutatja, hogy már Magyarországon is teltházas előadásokat, workshopokat tartanak pszichológiai témákkal kapcsolatban. „De például árulkodó jel az úgynevezett terápiás beszéd is, amikor a különböző pszichológiai szakszavak egyre inkább megjelennek a köznyelvben. Beszélhetünk itt például a trauma, a belső gyerek, a kötődési minták, a szerelembombázás, a sémák, a gázlángolás, a nárcizmus kifejezésekről. Ezek általában úgy jelennek meg a beszédünkben, hogy annak nincs tudományos alapja” – hívta fel rá a figyelmet a pszichológus.
A tartalomgyártók típusai
Nagyon nehéz dolga van annak, aki közösségi média felületein -különösen az Instagramon és a TikTokon- megjelenő pszichológiai tartalmak között szűrni szeretne. Dús András szerint számos különböző típusú tartalomgyártóval találkozhatunk, azért érdemes fenntartásokkal kezelnünk a látott, hallott információkat.
Szakmai: Olyan tartalomgyártók, akik valóban szakértők az adott területen. Ők nagyrészt objektív, szakmailag megfelelő információkat osztanak meg.
”Pszichológus” influenszer: Néha szakmai, néha félszakmai tudnivalókat oszt meg a követőivel. Ezekben az esetekben gyakori, hogy a szubjektív megélések, torzítások keverednek a szakmai jellemzőkkel, amely félrevezető lehet a közönség számára.
Érintett: Olyan emberek, akik személyes tapasztalat kapcsán beszélnek egy-egy témáról, például a szorongásról, vagy az ADHD-ról. Ezek hasznos tartalmak tudnak lenni, hiszen adnak a beszélőnek egy személyes hitelességet, azonban szakmailag kevésbé hasznosíthatók, mert nehezen általánosítható információkat tartalmaznak.
Egyéb: Olyan influenszerek dolgoznak fel pszichológiai témaköröket, akiknek nincs kapcsolódásuk ehhez a világhoz. Ez lehet például azért, mert aktuálisan nagyon trendi a terület, Így érdemes foglalkozni vele, de akár amiatt is, mert együttműködés keretein belül felkérték rá.
Lássuk a pozitívumokat
Bár nagyon eltérő minőségű és szakmaiságú pszichológiai tartalommal találkozhatunk a közösségi médiában, azoknak mégis számos pozitív hatása lehet. Nem mindenki engedheti meg magának a kiadást drága könyvekre vagy előadásokra, ezeken a platformokon azonban szinte bárki számára elérhetők az információk. Továbbá számos szégyennel vagy kirekesztettséggel élő csoport tagjai számára nyújtanak támogatást és kapcsolódási lehetőséget a sorstársak között kialakuló közösségek. Felhívja a figyelmet olyan kérdésekre, amelyekről a társadalom kevésbé szeret beszélni. „Olyanokra gondolok például, hogy tanulási zavar, családon belüli erőszak, gyermekbántalmazás. Ezek mind-mind olyan témák, amelyek feljönnek mostanában ezeken a platformokon. Illetve mondjuk beszélhetünk arról, hogy bizonyos nárcisztikus abúzusok nem normálisak. Van, akinek ez nem egyértelmű, akár úgy sem, hogy egy ilyen közegben él. Akár a párkapcsolatában, akár szakmai körökben” – mutatott rá Dús András, majd folytatta: „Van egy motivációs faktor is, ami szintén fontos lehet. Sok ember esetében létezik egy belépési küszöb, amikor érzi, hogy az adott téma valamiképpen megérinti őt. Ekkor elgondolkozik: ez fontos lehet nekem önismeretileg. Ezáltal egy baráttal, egy megbízható emberrel, vagy akár egy pszichológussal, pszichiáterrel elkezdhet beszélgetni erről”
Inkább árt, mint használ?
A pozitívumok említése mellett fontos felhívnunk a figyelmet a pszichológiai tartalmak negatívumaira is. Ezek közé tartozik például az úgynevezett medikalizáló attitűd. A medikális modell alapvetően azt mondja, hogy vannak bizonyos tünetek, amelyek különböző belső biológiai és mentális jegyeknek a kifejeződései. Ha ezeket a tüneteket megértjük és csoportokba szervezzük, akkor megállapíthatjuk a diagnózist. A diagnózissal a kezünkben pedig előrébb léphetünk a kezelési lehetőségek irányába. Ez egy nagyon hasznos modell, főleg az egészségügyben és a szakmai körökben. A közösségi média tartalmakban azonban sokszor nem az orvosi pszichológiai jelentésükben használják a különböző kifejezéseket. „A nárcizmust például nagyon gyakran használják mindenféle egocentrizmusra, önérdek követésre, tapintatlanságra, ami egyébként nem valós. Sokszor megjelenik az is, hogy mindenki nárcisztikus, aki valamilyen szinten bántalmaz engem lelkileg vagy fizikailag, de ez sem feltétlen igaz. Vagy sokszor hallani, hogy „Előjött az ADHD-m”. Aki ezzel él, annak ez szenvedés, és kicsit igazságtalan az ADHD-sokkal szemben, ha mi mindig ezt a kifejezést használjuk, amikor egy kicsit koncentrációs zavarunk volt. Ez hosszú távon azt eredményezheti, hogy elcsúszik a valóságértékelésünk. Tehát van egy szakmai valóság és egy köznyelvben megjelenő valóság. Félő, hogy végül akkora lesz a különbség a kettő között, hogy ezek a szavak egy idő után egyszerűen semmit sem fognak jelenteni” – érvelt az előadó.
Azért is érdemes kellő körültekintéssel fogyasztani ezen tartalmakat, mert rövidségükből adódóan nem alkalmasak arra, hogy minden lényeges információt megosszanak egy-egy témakörrel kapcsolatban. Ráadásul sok esetben keverednek a valóban érdemi tudnivalók a használhatatlan tartalommal. A hiányzó, vagy téves adatok pedig megfelelő táptalajt nyújtanak a félreértésekhez. Egy 2022-es kutatásban amerikai kutatók elemezték a 100 legnézettebb TikTok videót, amely az ADHD-ról szólt. Azt az eredményt kapták, hogy a videók közül 52 darabban egyáltalán nem volt hasznos információ, 27 darab szubjektív élményekből állt, és mindössze csak 21 olyan videót találtak, amely hiteles információkat tartalmazott. Problémát jelent továbbá a túlegyszerűsítés, amikor egy tapasztalt tünet alapján általánosítunk. „Felkapott például, hogy koncentrációs zavarom van, tehát ADHD-s vagyok. Egy-egy tünet azonban elképesztő sok, teljesen hétköznapi és kóros állapotnak lehet a tünete. A koncentrációs zavar lehet természetes kialvatlanság, vagy nem mozgok eleget, túlhajtottam magam, depressziós vagyok, burn out-om van, rossz az emésztésem, és igen, akár ADHD-s is lehetek. Rengeteg dolgot jelezhet, ne általánosítsunk. A pszichológiai és pszichiátriai világképnek a legnehezebb része az, hogy nagyon nehéz egységes tünetcsoportokat képezni, mindig az egyént kell figyelembe venni a vizsgálat során” – figyelmeztette hallgatóságát a szakértő.
„Lehetséges, hogy ugyanazzal a diagnózissal élünk, de különböző tüneteink vannak. Nagyon sokszor kívülről, külső szemlélőként is nagyon nehéz megfigyelni, hogy miért ugyanaz a diagnózisa két teljesen más viselkedésű és kinézetű embernek. Sok szempont van, ami a közösségi médiában segítheti az embereket a pszichológiai munkában. Például, hogy ezek a tartalmak könnyen elérhetők, és felhívhatják a figyelmet bizonyos dolgokra. Sokszor azonban többet ártanak a félreinformálással, a hamis címkézéssel. Ahelyett, hogy összekötnének minket, és valódi önismeretet adnának, sokszor inkább eltávolítanak, elidegenítenek és felesleges szorongásokat keltenek” – zárta előadását Dús András.
Rónyai Júlia újságírónk egy podcast beszélgetésen is részt vett Dús Andrással, melyet itt hallgathatsz meg:
![]() |
Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!