A Hundub nevű, magyar alapítású közösségi oldal indulásáról december 10-én kaptunk sajtóközleményt, ám nem tartottuk szóra érdemesnek, ezért nem mélyedtünk el benne, nem írtunk róla. A hvg.hu most megnézte közelebbről.

Fájó hiányok

Az oldalt készítők igényessége már a nyitóoldalon arcon csapja az embert. Más szolgáltatások esetén megszokhattuk, hogy saját felhasználónév+jelszó párosunk mellett beléphetünk például Google- vagy éppen Facebook-fiókunkkal is a rendszerbe. Úgy látszik, ilyesmire a Hundub esetében is lesz mód – de egyelőre belépés gomb alatt csupán egy ott- és félbemaradt "Vagy lépj be a" feliratot találunk. Képzeljük csak el, hogy egy Facebook, Google vagy Zoom kaliberű szolgáltatás nyitóoldalán napokig, hetekig ott van egy félbehagyott mondat, a hozzá tartozó gombok nélkül.

A regisztráció egyszerű, kicsit talán túlságosan is egyszerű: e-mail-címet, felhasználónevet és jelszót, valamint nemet kell csak megadni. Például nevet vagy születési dátumot nem. Ez önmagában nem lenne probléma, világszerte vannak ilyen közösségi platformok, amelyek nem kérik be ezeket az adatokat. Azonban a társkereső funkciót nemhogy kínáló, hanem alapértelmezetten minden felhasználónál bekapcsoltnak mutató Hundub esetében fájó ez az adathiány. Gondoljunk csak a – nem részletezett algoritmusok által – 60 évesekkel összesorsolt 14 évesek jobb esetben kalandos, rosszabban talán veszélyes chateléseire. De még csak ilyen extrém esetre sem kell gondolnunk, akármilyen életkori párosítással zavaró, ha egy randifunkciónál nem elvárás, hogy minden regisztrált felhasználó bizonyítsa: ő valós ember. A társkereső szolgáltatások zöme éppen azzal akar kitűnni, hogy minden eszközzel igyekszik biztosítani felhasználói számára a valódi jelölteket. (Hozzátesszük, a Hundub esetében a hiba is hibás: hiába van ugyanis alapértelmezetten bekapcsolva a társkereső funkció, sőt hiába mentettünk rá a beállításra kézzel is, egyelőre semmilyen randisegítő pont nem tűnt fel sehol.)

A regisztráció során elfogadjuk a Hundub felhasználási szabályzatát, amelyről egy laikus is megállapíthatja, hogy nem több azoknak a szabályoknak az összességénél, melyekkel egy normális szülő iskolába engedi gyermekét. A Facebook felhasználási feltételei így néznek ki, a Twitter szabályzata pedig így. Nem kell végigolvasni, elég csak ezek hosszára és komplexitására vetni egy pillantást ahhoz, hogy feltűnjön: Debrecenből egy picit talán túl egyszerűnek látszik az online világ. A teljes cikk itt folytatódik.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!