Azt már az elején leszögezhetjük: minden generáció ütközőzónának érzi magát, hiszen van tapasztalatunk a minket megelőző, és azt követő emberek szokásairól, készségeiről, azonban élményközösségünk csak azokkal van, akikkel együtt átéltünk korszakokat, például a különböző válságokat, vagy egy-egy eszköz, szolgáltatás megjelenését. A legtöbb konfliktust ez szüli, persze nem muszáj így megélnünk azt, inkább csak rácsodálkozni, vagy jobb esetben elfogadni és megérteni azt.

Aczél Petra itt például az idősebb korosztályt említi, akik korábban nagy tiszteletben és becsben voltak tartva a családon belül, a többgenerációs közösségek felbomlása után viszont szükségszerűen muszáj lépést tartaniuk a mindennapokkal, ha nem szeretnének szakadékot önmaguk és a felcsereperedő unokák közé, muszáj megtanulniuk a digitalizációs eszközök működését és használatát. Nyitottabbak erre, mint korábban bármikor, ők sem szeretnének lemaradni - a friss fiatalok pedig már egy teljesen másik ütemhez szoknak: míg régen egy Bohemian Rhapsody minden szakaszát kiélveztük a bakelit hallgatása közben, a jelen generációja a bőséggel van átitatva, a “nehogy lemaradj valamiről, véletlenül se hagyd abba, gyorsan válts” érzésével él a mindennapokban, ami egy általános mohóságot alakított ki. Fontos megemlíteni azt, hogy ezért nem szabad rájuk haragudni, hiszen a média, a közösségi oldalak és a jelenkori társadalom alakította, hogy így legyen.

“Alapélmény, hogy minden generáció úgy érzi magát, hogy ütköző az előző meg a következő között. De ez szerencsés, mert egy kicsit látja az előző szempontjait, mert valamit kapizsgál abból, még emlékszik milyen volt gyerekkorában a vajaskenyér, meg hogy azt milyen volt képernyők nélkül megenni. De ugyanakkor valamit azért érez abból is, hogy az újakat mi hajtja, érzi azt a mohóságot, éhséget, amikor először tölthetett le valamit, vagy először volt bármije, ami másnak nincs” – említi az éles példát a kommunikációkutató.

Amit a maiakról tudni kell: sokkal tudatosabbak a saját adataik védelme tekintetében, mint a szüleik generációja, pláne a nagyszüleiké, akik gyakorlatilag abban a boldogságban, hogy valamit nyilvánossá tehetnek, rengeteg bizalmas információt elárulhatnak magukról, vagy akár egy adathalász üzenetre mindenféle különösebb meggondolás nélkül válaszolnak. A digitalizáció szükséges, és megtörtént, befolyásolja, és jelentős hatással van a mindennapjainkra. Mivel ugyanakkor egyfajta ifjúságkultusz uralja a mainstream médiát, az idősebb generáció is úgy érzi, nem akar kimaradni az élet sűrűjéből, azonban segítséget sokszor ehhez nem kap – ezzel párhuzamosan megjelent a mesterséges intelligencia, ami „családtaggá” válik, hiszen amire tud, válaszol, ezzel átvéve az idősek vagy családtagok szerepét.

Petra a következő gondolattal nyugtat meg bennünket abban a tekintetben, hogy a generációs problémákra milyen hatással lesz az AI:
“Ahol a technológia hétköznapi, ott az ember lesz különleges”

Az interjúnk rámutatott, hogy a kommunikáció nem csupán az információk átadásáról szól, hanem bizonyos értelemben játék is, nem mindig értjük egymást tökéletesen, a nyelvi és formális különbségek is megváltoztak. Az élethosszig tartó tanulás mint olyan pedig felerősödik, különösen fontossá vált az üzleti életben és digitális világban.

Milyen érzés az, amikor azt mondjuk “na, én már ehhez öreg vagyok”? Vagy ha azt érezzük, hogy ezt a generációt már nem értjük? Sok jó példa, még több jó felismerés ebből a páratlanul hasznos beszélgetésből Prof. Dr. Aczél Petrával – digitális autizmusról, FOMO-ról, a kikapcsolt mobiltelefon zavaró erejéről és a megállíthatatlan YouTube-videókról.

Figyelem! A teljes beszélgetés itt tekinthető meg: ITT

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!