A nőstény medveállatkák kémiai jelekkel vonzzák magukhoz a hímeket, derült ki a Journal of Experimental Biologyban megjelent kutatásból. Komoly okai vannak, hogy erre csak most derült fény: ezeknél az élőlényeknél nemcsak a szaporodás, de semmi más sem triviális.

A medveállatkák az ízeltlábúak rokonai, 0,2-1,5 milliméteres állatok, amelyek a Himalája csúcsaitól a mélytengerekig mindenütt előfordulnak. Lényegében a Föld legszívósabb lakói: túlélik az atombombát, a világűrt, a magas nyomást, az UV-sugárzást, a hideget, a forróságot, puskából kilőve az extrém gyorsulást, és üvegszoborrá alakulva az évtizedekig tartó szárazságot.

A páncélban és hidrosztatikus vázban pörgő pufidzsekis nyolclábúaknak mintegy 1300 faja létezik, és a méretkülönbségeken kívül nincs egyértelmű különbség a hímek és nőstények között. Ez a fő oka, hogy a tudósok keveset tudnak a szaporodásukról.

A finn Jyväskylä Egyetem kutatója, Justine Chartrain különleges kísérlettel fejtette meg a titkot. A Macrobiotus polonicus faj egyedeinek mozgását vizsgálva megállapította, hogy a hímek hajlamosabbak egy nőstény közelében tartózkodni, ahelyett, hogy egy másik hímhez csapódnának.

Olvasd el a teljes cikket ide kattintva!

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!